Magyar Rögbi Szövetség

Rögbi XV-VII

Zalavári "Zsebi" László emlékére

tovább

Rögbi XV

A walesi bajnokcsapatban

tovább

Egyesületek, szakosztályok

A váci Királyság a bajnoki címre hajt

tovább

Rögbi XV-VII

Új tolongásedző a válogatottnál – bemutatkozik Johnathan Phipps

tovább

Rögbi XV-VII

A Fekete Oroszlánok már az óvodában is megjelentek

tovább

Rögbi XV-VII

world // felnőtt válogatott // U20-as válogatott// klubrögbi

Rögbi XV

irány Rió // felnőtt 7-es válogatott // U19-es válogatott // klubrögbi // egyetemi rögbi

Egyesületek, szakosztályok

U18-as válogatott // U17-es válogatott // junior- és diákrögbi // iskolai rögbi, diákolimpia

Rögbi XV-VII

women // női válogatott // U18-as női válogatott // klubrögbi

Rögbi XV-VII

az év játékosai // touch-beach-oldboys rögbi // kerekesszékes rögbi // legendák

Women Sevens Trophy 2017

Női EB meccsek

Kárpát kupa

Get into Rugby

Főbb hírek

Oct 13 Nagy lehetőség előtt áll az egykori dzsúdós, a Battai Bulldogok pillére, hármas számú játékosa, aki a napokban utazott Walesbe, a bajnok Merthyr csapatához. A szigetországban rögbizni már önmagában nagy kihívás. Pocskai Szabolcs félprofi szerződést kapott. Múltról, jelenről és a terveiről beszélgettünk. - Talán kevesen tudják rólad, hogy sokáig a dzsúdó jelentette számodra a sportot. - 2011 szeptemberében kezdtem el rögbizni a Battai Bulldogokban egy barátom, Muskovits Márk révén, akivel ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Ráadásul ő is tárnoki. Ő akkoriban a Batta második csapatában, a Fekete Seregben játszott. Én pedig a KSI-ben dzsúdóztam, egyébként még mindig tartom a kapcsolatot az időközben vb-ezüstérmes Tóth Krisztiánnal. Márknak pedig megígértem 2010-ben, hogyha abbahagyom a dzsúdót, akkor kipróbálom a rögbit. Ez a gondolat akkoriban érlelődött bennem, mert nem éreztem azt, hogy elég tehetségem lenne ahhoz a sportághoz, hogy kijussak egy olimpiára. Inkább mondanám azt, hogy szorgalmas voltam. Hetente nyolc-tíz edzésünk volt, és attól tartottam, hogy túl sokat beleteszek a dzsúdóba és maximum a végén egy edző lesz belőlem. Tanulásra sem lesz időm. A rögbit viszont szerettem nézni, és amikor végleg meghoztam a döntést, és lementem az első edzésre, rögtön kiderült, hogy az első csapatban van a helyem, mert az állóképességem – a dzsúdónak köszönhetően – jó volt. Az elején persze nem volt könnyű. Az ütközések és a fogások mentek, a labdával való ismerkedés viszont nehezebb volt. A balra dobás még mindig nem az igazi. Emellett meg kellett tanulnom csapatban játszani, hiszen a rögbi mégiscsak egy csapatsportág. - Amikor itthon rögbiztél, akkor mindig a Százhalombatta csapatát erősítetted, de volt bátorságod külföldön is kipróbálni magad. - Amikor 2013-ban bajnok lett a csapat, pont nem voltam Magyarországon. Az Egyesült Államokba mentem ki dolgozni 90 napra, elsősorban nyelvtanulási céllal. 2014-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, védelmi igazgatás szakon államvizsgáztam, és amikor a diploma megszerzése után Matthieu Lazerges, az akkori szövetségi kapitány megkérdezte, hogy kipróbálnám-e magam egy Federal 2-es csapatban – ami negyedosztályt jelent Franciaországban-, a Vienne együttesében; akkor igent mondtam. Első évben bekerültünk a négy közé, egy osztállyal feljebb léptünk, én pedig maradtam még egy évig, egészen 2016 májusáig. A második év már nem volt ilyen sikeres, hiszen kiestünk, visszakerültünk a Federal 2-be. Ennek az is volt az oka, hogy a csapat csak hetente háromszor edzett, míg az ellenfelek ötször-hatszor. A Vienne együttesénél félprofi voltam, lakást és fizetést kaptam, és nagyon sokat tanultam, nagyon sokat fejlődtem; különösen játékgyorsaságban, taktikában és tolongásban. Egy sokszínű csapatban játszhattam, hiszen volt itt új-zélandi, fidzsi, tongai, ír vagy épp angol játékos, mindenki hozott valami a saját hazájából, a saját kultúrájából. Csapattársam volt például az új-zélandi válogatott Jerome Kaino testvére, Bruce Kaino. - A kint töltött időszak alatt is játszottál a Battában. - Amikor haza-hazajöttem, akkor mindig a csapat rendelkezésére álltam, hiszen a magyar egy amatőr bajnokság. De aztán 2016 májusában hazaköltöztem, és akkor egyértelmű is volt, hogy a Battai Bulldogokat erősítem tovább. Akkoriban gondolkodtam Anglián, a szigetországon, de nem jött össze. Az elmúlt szezonban negyedik lett a Százhalombatta, a bronzmérkőzésen az Esztergom ellen a szünetben még 13:10-re vezettünk, de aztán 23:53 lett a vége. Amikor hazajöttem, akkor kezdett újjáépülni a csapat, akkor kezdtek visszatérni játékosok; és hiába játszottunk önmagunkhoz képest is nagyon jól, a végére elfáradtunk. - Te viszont ismét kipróbálod magad külföldön, a walesi Merthyr csapatánál vagy kint. - Igen, ők nyerték legutóbb a walesi bajnokságot, ez a Principality Premiership. Az első edzésen már látszott, hogy nagyon kemény és gyors a játék. Jobboldali pillérként számítanak rám. A menedzserem, az angol Richard Emms a tavasz végén szólt, hogy már sok hely elkelt, de aztán a Merthyr-nél megsérült a hármas számú játékos, és így kerültem ki. Félprofi szerződést kaptam, ami lakást, autót és fizetést jelent. Igaz, hogy a mérkőzések mellett csak heti két csapatedzés van, de mellette mindenki egyéni edzéseket végez; nem is lehetne másként bírni. Az új-zélandi Dale „Chief” Mcintosh az edzőm. Mondanom se kell, hogy nagyon motivált vagyok, hatalmas kihívás ez most számomra, és szeretném megmutatni magam, élni a lehetőséggel. Innen lehet később még feljebb kerülni. Ami a családomat, a szüleimet és a két húgomat illeti: támogattak kezdettől fogva, örültek a sikereimnek, büszkék rám és természetesen féltenek a sérülésektől. - Gondolom, hogyha valamit most nagyon sajnálsz, akkor az annyi, hogy jelenleg nem lehetsz ott Svédországban, a 15’s felnőtt válogatott tagjaként; hiszen egy alapembere vagy annak a csapatnak, amely most Eb mérkőzésre készül. - Ez így van. Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire örülök, hogy részese lehettem annak a sikernek, amely során a válogatott feljutott a Conference 1-es osztályba, hogy megmérettethettük magunkat a vb-pótselejtezőben a bosnyákokkal és a csehekkel. A mostani válogatottban szerepelni nagyon jó érzés, hiszen kiváló a csapatszellem, barátok vagyunk a pályán kívül is. Azt is jó volt megélni, hogy a segítők értünk vannak, teljes profizmussal állnak a csapat mellett. Nekünk csak a játékra kell koncentrálnunk. Az Eb-n a feljutás reális elvárás volt. A Conference 1-ben ugyanakkor nehezebb dolgunk lesz. A legfontosabb cél a bennmaradás, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk minden mérkőzést megnyerni. A válogatott edzőjéről vagy szövetségi kapitányáról, Richie Williams-ről csak annyit, hogy mindent beletett, hogy a csapatot sikerre vigye. Tényleg érdekelte, hogy melyik játékossal épp mi van; és az is érdekli, hogy miként lehet fejleszteni a magyar rögbit. Az kétségtelen, hogy csak akkor tudunk előrébb jutni, ha összetart, összefog az egész magyar rögbis társadalom, és én most ezt tapasztalom.

Oct 12 A legutóbbi fordulóban, Cinkotán a Királyság nyerte az aktuális női 7’s bajnoki fordulót, előtte Vácott második lett. A Királyság csapata a 2015/16-os és a 2016/17-es szezonban is ezüstérmet szerzett. Tóth Istvánnal, a csapat vezetőedzőjével beszélgettem a jelenlegi helyzetről és a jövőbeni célokról. - Mióta létezik a Királyság rögbi szakosztály és kik rögbiznek Vácott? - 2015 augusztusától, mert előtte játékosaink az Elefántok RSE tagjai voltak. A Királyságnak azért lett ez a neve, mert a váci Király Endre Ipari Szakközépiskolában van a pályánk, így nem akartunk semmilyen állatnevet kitalálni. A szakosztályunk egyébként a Király Endre Diáksport és Utánpótlás-nevelő Egyesületen belül működik. Bár a 7’s bajnokságban szereplő női csapatunk van a kirakatban, hiszen legutóbb és azt megelőzően is a második helyen végeztünk, mindkétszer a Fehérvár mögött, de van férfi csapatunk is. A női csapatunk létszáma 10-14 fő között mozog, a férfiaké nagyjából 10-et jelent. Az szomorú, hogy a téli alapozáskor vagyunk húszan-harmincan is, de aztán eltünedeznek a játékosok. Kár lenne tagadni, hogy Vácott a kézilabdának, a futballnak és a kajak-kenunak nagy az elszívó hatása. Nagyon érdekes, hogy kimondottan váci játékosom nincs is, vannak Visegrádtól Esztergomon át még szegediek is, persze a tanulás miatt többen a közelben élnek. - Ezzel együtt van egy nagyon erős női csapat, amely válogatott játékosok sorát adja. - Öt felnőtt válogatott játékosom van, akik ott voltak a legutóbbi esztergomi Eb tornán is, Bertényi Bernadett, Bódi Anna Zsófia, Majdanics Laura, Tóth Dorottya és Tóth Rebeka, továbbá Antal Patrícia is kerettag. Emellett Barna Dorisz Napsugár, Patkó Alexandra és Róth Rebeka az U18-as válogatottat erősíti. A női csapat jól kezdte a mostani szezont, ami négy őszi és négy tavaszi fordulóból áll. Október 21-én Esztergomban következik a harmadik őszi forduló, majd november 5-én Székesfehérvárott a negyedik. Talán nem rugaszkodtunk el a valóságtól, ha úgy fogalmazok, hogy két ezüst után aranyra vágyik a csapat. A lányok egyébként nagyon céltudatosak, sokat fejlődnek, tanulnak. - A férfi együttes viszont csak a 7’s bajnokságban képviselteti majd magát, hiszen a 15’s bajnoksághoz több emberre lenne szükség. - Igen, ezért is adtuk kölcsönbe Mikulinszki Tamást és Szabó Gábort a Százhalombattának – ők már voltak válogatott kerettagok –, hogy fejlődjenek, mert ez az egész rögbis társadalom érdeke. Ki kell még emelni Gál Bencét, Tímár Ádámot és Gulyás Olivért, ők is ott toporognak a nemzeti csapat háza táján. Amellett, amit már mondtam, hogy több sportággal is meg kell harcolni Vácott, nincs könnyű dolgunk, mert még mindig sok az előítélet a rögbivel szemben. Sokan pedig az amerikai futballal keverik. Szóval lassan, de haladunk előre. - Mi a helyzet a pályával, amely méretét tekintve tökéletesen alkalmas a rögbire? - Sok fejlesztés van tervben. A szövetség segít a pálya felújításban. Az iskolánk, amely a Váci Szakképzési Centrum fő bástyája építkezések előtt áll. Lesz egy kollégium a pálya mellett, szeretnénk egy 200-300 fős lelátót is a mérkőzésekre. Ez a bázis így alkalmas lenne Eb-mérkőzések vagy egyéb válogatott találkozók lebonyolítására is, valamint edzőtáborokat is tudnánk szervezni. Ha mindez megvalósul, akkor a rögbi egyik fellegvára lehet Vác, és biztosan könnyebb dolgunk lenne a toborzások alkalmával is.

Oct 07 Péczely Ákos az U18-as férfi rögbi-válogatott technikai vezetője és nem mellesleg a Fekete Oroszlánok vezetőedzője. A Fekete Oroszlánok maglódi és környékbeli fiatalokból áll. A közel 50 fős klubban mindenféle korosztály játékosa megtalálható, de már az óvodában is megjelentek. A felnőtt együttes a Soproni Sasokkal egyesülve Szfinx néven az NB2-ben is elindult. A Fekete Oroszlánok megalakulásáról, jelenlegi helyzetéről és jövőbeni céljairól beszélgettünk Péczely Ákossal. - Mióta létezik a klub és hogyan jött létre? - Nagyjából öt éve alakultunk meg. A Fekete Oroszlánok két város, Monor és Maglód csapatát jelentette kezdetben, most már Pestről is járnak ki hozzánk gyerekek, illetve több környékbeli településről. Az egyik játékosom négy éve egy olyan rágógumi matricát látott meg, amelyen egy nonfiguratív fekete oroszlán volt, innen jött az ötlet, hogy ez legyen a csapatunk neve. Persze az alapötletet követően felvettem a kapcsolatot több grafikussal is, amire a mostani logónk elnyerte a csapat tetszését. Hat éve kezdtem tevékenységem a maglódi Vermesy Péter Általános Iskolában tömegsportot tartó edzőként, a GIR (Get Into Rugby) program akkor indult el. Ott kezdtük el toborozni játékosainkat, ma is ezek a srácok alkotják a csapat magját. Akkoriban hatodikosok, hetedikesek, nyolcadikosok voltak. Ma közel ötven fő alkotja a klubot, fiúk-lányok vegyesen. Mivel én a rögbi esetében egy életpályamodellben gondolkodom, ezért most egy magánóvodában is megjelentünk a ball-play néven. Ez csupán koordinációs, labdás ügyességi gyakorlatokat jelent, ez még nem rögbi; de a rögbinek szeretnénk ezeket a gyerekeket megnyerni. Van U10-estől felfelé mindenféle játékosunk, legidősebbjeink már lassan közel vannak a tizenkilencedik életévük betöltéséhez. Az életpályamodell utolsó pillérje esetünkben a csapat idősebb játékosainak beintegrálása az edzői stábba, melyre többen is jelentkeztek közülük. A legnagyobb problémának azt látom, hogy amíg Franciaországban például már van U8-as korosztály is bajnokság szinten, nálunk az U12-es játékosok jelentik az áhított fiatal korosztályt, akik „korán” kezdik meg a rögbivel való foglalkozást. Pedig minél előbb kapja meg egy gyerek a sportág specifikus impulzusokat, annál jobb sportoló, annál jobb rögbis válhat belőle: a 8-14 éves kor ugyanis a legideálisabb a koordinációs készségek elsajátítására. A másik probléma, hogy az iskolai toborzóprogramokban, más labdasportok sok-sok leendő rögbis tehetséget visznek el, majd a legjobb esetet véve, évek múltán, egy-egy gyermek abbahagyva addigi sportágát kezdi meg a rögbivel való foglalkozást. Azonban azok a fontos évek, szinte minden esetben nem visszahozhatók a játékos sportkarrierjében. - Mi volt a célja a Fekete Oroszlánokkal történt egyesülésnek? - Amikor arról beszéltem, hogy életpályamodellben gondolkodunk, akkor arra is utaltam, hogy nem célunk elküldeni másik klubba a 18 évnél idősebb játékosainkat, ezért is indultunk a Sopronnal közösen az Nb2-ben, ezért is vagyunk több 2017-től, mint egy utánpótlásklub, ezért a Szfinx. Nem szerettünk volna egy Extraligás együttes fiókcsapata lenni. Az utánpótlás bajnokságokban, U16-ban és U18-ban más csapatokkal összeállva projekttornákon veszünk részt, amit Tóth Sándor irányításával szerveznek, míg az U12-14-es korosztályaink is jeleskednek szalagos rögbiben. A Szfinx-szel az a célunk az NB2-ben, hogy minél többet játszunk, minél többet tanuljunk, és minél több kidolgozott helyzetből minél több pontot érjünk el. - Több játékosod is a válogatott csapatokat erősíti. Kikről van szó? - Vinnai Dávid, Szekeres Zsombor és Túróczi Áron az U16-os, Farkas Álmos, Jakab Márk és Kovács Máté az U18-as együttest erősíti. Ennek a két csapatnak most lesz összetartása Richard Williams irányításával. A pöstyéni U18-as Eb tornán szerzett bronzéremből oroszlánrészt vett ki Zsíros Zoltán, Golej Márton és Makai Viktor is. Ők kiöregedtek korosztályukból, de azt nagyon jó iránynak tartom, hogy megalakult a múlt héten az U20-as válogatott is, meg is tartotta első összetartását Százhalombattán. Ez azért fontos, hogy ezek a játékosok nyomás alatt legyenek, hogy fejlődjenek, és hogy elérjék azt a szintet, amivel jövőre akár debütálhatnak is a felnőtt válogatottban. - Te mindig is a rögbit akartad tanítani? - Testnevelő tanárként dolgozom főállásban, de a hobbim és a hivatásom a tanári pálya mellett, hogy rögbi edző vagyok. Emellett oktatok saját testsúlyos edzésmódszereket, csoportokkal foglalkozom, sporttáborokat szervezek, és természetesen a válogatott munkáját segítem minden erőmmel. Tizenöt évig labdarúgó voltam, aztán a TF-en ismerkedtem meg Harmath Ákos által a rögbivel. A Budapest Exiles-nál dolgoztam erőnléti edzőként 2010-ben, de nyertem a TF-el érintős rögbi bajnokságot. Pécsett, 7’s tornán is részt vettem akkoriban, de különösebb játékrutinom, tapasztalatom nincsen a pályán. Én már túl idős voltam ahhoz, hogy komoly rögbis karrierem legyen, ezért is szerettem volna specializálódni a rögbin belüli erőnléti edzői feladatokra. A TF-en mesterdiplomát szereztem, és igyekszem a legújabb edzői módszereket követni és közvetíteni – beleértve a sportpszichológiát is –, amely alapja csapatom mindennapjainak. Sokszor nem könnyű körülmények közül jönnek játékosaim, fontos az, hogy edzőként megértsünk egy-egy viselkedési szituáció mögött megbújó problémát, és ezek ismeretében tudjuk segíteni játékosainkat akár pszichológiai módszerek segítségével is, pl. progresszív relaxációval.

Oct 05 A gödöllői egyetem csapatában kezdett el rögbizni. Egy kis székesfehérvári kitérő után megtalálta csapatát. A Budapest Exiles együttesével megnyerte az utóbbi két bajnokságot. Tolongás játékos, általában második soros. A bátyja, Márton is rögbizett. Mezőgazdasági mérnöknek tanul. A 15’s és a 7’s válogatottban elért sikerekre a legbüszkébb, de nem tervezi profi szinten űzni a rögbit. Megmarad neki szenvedélynek. Szalai Mátyással beszélgettem. - Mikor és hogyan ismerkedtél meg a sportággal? - 2010-ben, tizenöt évesen egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba a rögbivel. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy Gödöllőn, az egyetemi csapatban lehet rögbizni, az ő fiai is ott játszottak. Lenéztem egy edzésre és ott ragadtam. Még néha most is játszom az egyetemi csapatban, hiszen a gödöllői egyetemen tanulok. Akkoriban négy egymást követő évben is megnyertünk az egyetemi bajnokságot, egy alkalommal pedig veretlenül lettünk az elsők. A Szegednek, a Debrecennek, a Dunaújvárosnak, a BEAC-nak mindig volt csapata, de más egyetemek is be-bekapcsolódtak. Aztán egy szezont Székesfehérvárott játszottam, de a nagy távolság miatt – én gödöllői is vagyok – nem tűnt jó választásnak. - Jelenleg a negyedik szezonod kezded a Bp. Exiles együttesében. Otthonra találtál? - Igen, már a 2014/15-ös szezonban is itt játszottam, amikor az Esztergom mögött a második helyen végeztünk a bajnokságban. De a 2015/16-os idényben már mi voltunk a legjobbak, a klub történetében első ízben, és legutóbb is az Exiles lett a bajnok. Mindkétszer a Kecskemétet vertük a döntőben. Ennél jobb helyen nem is játszhatnék. Általában második soros vagyok, négyes vagy ötös, de olykor harmadik sorosként is pályára lépek. Korábban, még 2012-ben volt egy vállficamom, amikor fél évet ki is kellett hagynom; volt egy részleges bokaszalag-szakadásom is, de az utóbbi időben szerencsére a komolyabb sérülések elkerültek. A szüleim eleinte féltettek, aztán beletörődtek abba, hogy rögbizem. Mára pedig meg is szerették ezt a játékot, csak a nagyik nem értik a kék-zöld foltokat. Van egy bátyám, Márton, aki három évvel idősebb nálam, ő is játszott a gödöllői egyetemi csapatban. - Hogyan lettél tolongás játékos? - Sosem voltam vékony, főleg akkor nem, amikor elkezdtem rögbizni. Azt tudjuk, hogy a tolongásnál fontosak a kilók is, természetesen az erő és a technika mellett, így oda kerültem. Aztán megnyúltam, de maradtam azokon a már említett posztokon. Szívesen kipróbálnám a tizenkettes vagy tizenhármas-, azaz center posztot is, ami a háromnegyed játék brusztolósabb része, de általában kevesebb a második soros, így a magasságom miatt az lettem. - A Budapest Exiles csapatának alapembere vagy, de a tavasz folyamán a válogatottban is megfordultál. Ott voltál a 15’s és a 7’s válogatottban is. - Örülök a válogatott edzőnk, Richard Williams érkezésének, mert nagyon profi, céltudatos szakember. Ez a válogatott az utóbbi évek legjobb közössége, mindenki motiváltan érkezik, szeretünk együtt lenni. Az eredmények – a feljutás a 15’s és a 7’s rögbiben is – pedig csak még ösztönzik az embert, hogy ott legyen a csapatban. Én ugyan keveset léptem pályára az Eb meccseken, de ezek az összecsapások örökre emlékezetesek maradnak számomra. Tudom, hogy az új tolongásedző is sokat hozzátesz majd a tudásunkhoz, illetve az új erőnléti program is rengeteget fog dobni a teljesítményünkön. Johnathan Phipps célja, hogy minél hatékonyabban tudjunk együtt mozogni a tolongásban. Ami a jövőbeni célokat illeti: a minimális cél, hogy legyen meg a bennmaradás a 15’s válogatottnak a Conference 1-ben, a 7’s válogatottnak pedig a Trophy osztályban. - A te esetedben a tanulás és a sport jól kiegészíti egymást. - A gödöllői Szent István Egyetemen tanulok mezőgazdasági mérnök szakon. Ez a harmadik évem, aztán jön majd fél év szakmai gyakorlat, aztán a mesterképzés. A szakmai gyakorlatot szeretném Angliában tölteni, és ott szívesen kipróbálnám magam rögbisként is egy kisebb csapatban, ami a fejlődésemet is szolgálná. Ugyanakkor nem tervezem profi szinten űzni ezt a sportágat, a rögbi számomra megmarad egy hatalmas szenvedélynek, ami nélkül kevesebb lenne az életem.

Oct 04 Ismét egy fantasztikus játékos, remek cimbora távozott túl korán közülünk. Zalavári László, Zsebi életének 43. évében, betegségének felismerését követően tragikus rövidséggel hagyott itt minket. De mint tőle megszokhattuk, az utolsó pillanatig, az utolsó leheletig harcolt a győzelemért a kórral. Zsebi a 90-es évek legelején kezdett rögbizni az Érd csapatában. Jellemző volt tehetségére, hogy már az első válogatott mérkőzésen az első hivatalos nemzeti csapat tagja volt. Általában fogót, szélsőt játszott. Nem volt nagydarab ember, mégis hatalmas tiszteletet vívott ki az ellenfelekből híres, védjegyének számító boka magasságú mélyfogásaival. Az Érdi klub feloszlásakor társaival ő is azonnal Százhalombattán, a Bulldogok és később a Fekete Sereg csapatában folytatta pályafutását. A battai csapatokkal bajnoki címeket, kupagyőzelmeket mondhatott magáénak. Soha nem vonult vissza, egészen betegségéig aktív tagja maradt a Bulldogok Rugby Klub csapatainak, de öregfiúk mérkőzéseken is szívesen pályára lépett barátaival. A játékon túl is számíthatott rá kedvenc sportága és klubja. Közmondásos alapossággal végezte el az elvállalt klub körüli feladatait a közösség javára. Személyében újabb óriási veszteség érte a battai és a magyar rugby sportot. Zsebi végtisztességére 2017. október 11-én 15.00 órakor kerül sor Érden az Ercsi úti temetőben. Emlékét őrizzük örökre.

további hírek

Szövetségi felhívások

Sep 21 A Magyar Rögbi Szövetség 2017. szeptember 15-i közgyűlésének jegyzőkönyve, egyszerűsített beszámolója és közhasznúsági jelentése

Sep 01 Kedves Tagtársam! Levelemmel tisztelettel meghívom a Magyar Rögbi Szövetség közgyűlésére.

Jun 13 A Magyar Rögbi Szövetség közgyűlésének jegyzőkönyve

May 13 Meghívó közgyűlésre

Apr 28 A Magyar Rögbi Szövetség pályázatot hirdet a 2017. évi XV-ös Bajnoki Döntő lebonyolítására.

további felhívások

JCONTACT

Magyar Rögbi Szövetség / Hungarian Rugby Union
1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.
Levelezési cím: 1027 Budapest, Horvát utca 14–24.
Mobil: +36 30 4505006