Váczi Péter

Szerző
Ormayné Kovács Gabriella

Váczi Péter áldozatos munkája révén a velencei-tó mellett felvirágzott a rögbi, remek csapatokat és igazi közösséget épített. Fantasztikus erővel felépített klubja halála után sem szűnt meg, tanítványai és munkatársai folytatják az építkezést, a fiúk pedig tovább űzik a tojáslabdát…

1964. január 10-én Budapesten született, ott élt több mint 30 évig és iskoláit is ott végezte.
Az általános iskola után az Eötvös Lóránd Gépipari Technikumban szerezte acélszerkezeti építész technikusi alapképzettségét. Erre alapozva szerzett építőipari ár kalkulátori és költségszakértői képesítést, majd a korral és a lehetőségekkel haladva uniós pályázati tanácsadói, pályázatírói és projektmenedzseri felsőfokú szakképesítést.
Építőipari cégeknél, kisszövetkezeteknél dolgozott gyártmánytervezőként, műszaki- és építésvezetőként. Mellette belekóstolt a vendéglátóiparba, üzletei voltak Budapesten és a Velencei-tó partján.
A sport már fiatalon megérintette. Tizenévesen kajak-kenuzott, cselgáncsozott, majd dobóatlétaként aranyjelvényt szerzett gerelyhajításból és diszkoszvetésből.
1979-ben, 15 évesen kezdett rögbizni, Czabán Dániel testnevelő tanára unszolására került Erdélyi Sándor keze alá.
1980-84-ig a BEAC, 1984-86-ig az OKGT, majd 1986-91-ig a Liget SE leigazolt NBI-es játékosa volt.
Több nemzetközi mérkőzésen játszott egyesületi színekben, többek között román, csehszlovák és osztrák csapatok ellen, majd tagja lett 1983-ban az első Magyar Rögbi Válogatottnak, akik akkor Ausztria csapata ellen játszottak.
1987-től családi okok miatt eltávolodott a sporttól, majd 2006-tól kezdődően ismét megcsapta őt a rögbi szele. Ekkor már Gárdonyban élt. Vida-Szűcs Lajos mellett építgette a Velencei-tó melletti rögbis civil szerveződést, majd 2008-2009-től átvette a vezetését.
Ismét egyre mélyebbre ásta magát a rögbis életbe. Először edzőként, majd csapatvezetőként megálmodta, később létrehozta a Velencei-tavi Rögbi Sport Egyesületet. Ezt 2012-ben hozta létre a Velencei Kék Cápákkal egyesülve.
A fúziót követően az egyesület már rangos helyen állt létszámát tekintve a magyar rögbis életben.
Vezetése alatt a különböző korosztályok bajnokságaiban meghatározó eredményeket értek el tanítványai. Felnőtt, U19 és U16-os csapatai két éven keresztül első, második helyen végeztek a bajnokságokban. Női csapata 2012-ben ötödik, 2013-ban harmadik helyet ért el. Büszke volt az U18-as Magyar Női Rögbi válogatott eredményeire, és arra, hogy egy ideig ő edzhette őket.
2012-ben az MRGSZ, vezetőségi tagjai közé választotta. Diplomáciai érzéke és embersége révén meghatározó tagja volt a magyar rögbis társadalomnak.
2013.október 6-án, 49 évesen, tragikus körülmények között, nagy hirtelenséggel távozott közülünk.

Élete utolsó percéig mottója volt:

„Nem csak sportolókat, hanem embereket kell nevelni!”