Régiós Teremrögbi-bajnokság II. fordulója Velence
2018.02.06.

Régiós Teremrögbi-bajnokság II. fordulója Velence

Az elmúlt hétvégén került megrendezésre Velencén a Régiós Terem Rögbi Bajnokság II. fordulója. Az eseménynek a velencei Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola adott helyet immár második alkalommal. A régió klubjai szalagos rögbiben mérték össze tudásukat. Közel 100 gyermek 17 csapatban, 4 korosztályban (U10, U12, U14, U16) dobálta a tojáslasztit. A rendezvényen a nagy múlttal rendelkező csapatok, mint a Fehérvár Rugby Club vagy az Esztergomi Vitézek RAFC mellett csapatot indított a Nádasdladány RC, a Maglódi Fekete Oroszlánok RC, a Tárnoki Hiénák RC és a hazai Velencei-tavi Rögbi Sport Egyesület is.

2017.12.21.

Biológus lesz az év játékosa

Tizenegy évesen kezdett el rögbizni, a bátyja invitálására ment le játszani. Az Agárdi Angyalokban kezdte, majd Érden és Tárnokon folytatta. Jelenleg a Medvék csapatát erősíti. A szülei inkább a sok utazástól féltették gyerekkorában, nem a sportágtól. Az Állatorvosi Egyetemre jár, erdőökológiával szeretne foglalkozni. Meglepte, hogy őt választották meg az év játékosának, de annál nagyobb az öröme. Gránitz Zsuzsannával beszélgettem.

2018.01.05.

Huszonhét éve a rögbi szolgálatában

Nincs abban semmi meglepő, hogy a Magyar Rögbi Szövetségben még a grafikus is rögbizett. Méghozzá a sportág hőskorában, Kecskeméten. A munkáját pedig egy rögbis barátságnak köszönheti. Az egykori sarkazót, Farkas Józsefet kérdeztem.

- 1991-ben, az első rögbibálon mutatkozott be „1979, és megjelent az első kecske a réten" szlogennel a kecskeméti csapat első logója, a fél rögbilabdából és kecskefejből felépülő embléma, ami a mai napig a kecskeméti rögbicsapat jelképe. Ugyanis 1979-ben alakult meg a GAMF színeiben a kecskeméti csapat. Nem gondoltam volna akkor, hogy ezzel a logótervvel örökre összefonódik az életem a rögbivel.

- Mit jelent Önnek a rögbi?

- Ma is jól emlékszem az első edzésekre, amelyek igencsak fájdalmasak voltak, vagy az első meccsekre ahol kicsit bénán, értetlenül rohangáltam össze-vissza a pályán. Azonban kitartással és edzéssel szép lassan belejöttem, a sok kudarc és sérülés után jött a várva várt siker, amikor is 1998-ban sikerült bajnokságot nyernünk. Nem is gondoltuk akkor, hogy ezt a címet milyen nehéz lesz a jövőben megszerezni újra. Sikerült a válogatottban is megfordulnom, ami szintén arra utalhat, hogy volt értelme a sok munkának. A rögbi nemcsak sport, hanem életforma. Számomra nagy barátságokat jelent, hiszen például a csapattársam, Makai Gábor hívott dolgozni az első reklámgrafikai céghez a ’90-es évek elején. Külön nagy szerencse, hogy a munkámmal is segíteni tudom a csapatot, illetve csapatokat, hiszen grafikai tervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik a Grafantasy Kft., ami a saját vállalkozásom 1997 óta. Ennek köszönhető, hogy a Magyar Rögbi Szövetséggel is együttműködve készítjük a plakátokat, a tablókat és egyéb grafikai anyagokat, remélve hogy ezzel is a magyar rögbi sikereit szolgáljuk.

- Ha Pogrányi István még játszik a Szekerce csapatában, akkor Ön is rögbizhetne.

- Én a tolongás csapatrészben játszottam sarkazóként. Több térdműtétem is volt, de szinte mindenem volt eltörve a bordámtól a fülemig, úgyhogy ezért csak ritkán húzok mezt. De például amire nagyon büszke vagyok, az Angliában élő fiam is elkezdett játszani, Peterborough-ban.

- Mi a véleménye a maiak játékáról?

- Kinyílt a világ, könnyen el lehet jutni bárhová, és ez nagy fejlődési lehetőséget biztosít a magyar játékosoknak is, hiszen nálunk nagyobb rögbikultúrával rendelkező országokban tanulhatják a sportágat. Ne feledjük, hogy a magyar szövetség csak a rendszerváltás után csatlakozott a világszövetséghez. Sokat fejlődött a magyar rögbi az elmúlt évtizedekben, de ehhez tudjuk, hogy sok áldozatos munkára volt, illetve van szükség és ezért köszönet jár mindenkinek, aki a múltban és a mai időkben hitt és hisz a magyar rögbiben.

2017.12.18.

Kéttannyelvű gimnáziumból került ki az év játékosa

Tarolt a Budapest Exiles csapata az év legjobbjai díjainak odaítélésekor. Neil Johnston lett az év edzője, Czakó Attila az év játékosa 7’s rögbiben, Tuskán Zsombor pedig ugyanebben a kategóriában győzött az U18-as korosztályban. Ő már a GIR-program egyik felfedezettje. Gödöllőről indult a karrierje tizenhárom évesen, az U16-os és az U18-as válogatottnak is meghatározó tagja volt az elmúlt években. Kéttannyelvű gimnáziumba jár, ahol több tantárgyat is angolul tanul, mellette elsajátítja a németet is. Két-három éven belül szeretne a felnőtt nemzeti csapatnak is hasznos tagja lenni. A sport világában képzeli el a jövőjét. Tuskán Zsomborral beszélgettem.

- Te már azon fiatalok közé tartozol, akit a Get Into Rugby program keretén belül fedeztek fel.

- Igen, ennek az a lényege, hogy különböző országokban, különböző klubok képviselői járják az iskolákat és bemutatják, hogy mi is az a rögbi. Hozzánk, Gödöllőre Juhász Márton jött, és ő népszerűsítette a sportágat. Csak egy-két testnevelés óra volt, utána már a Gödöllői Ördögöknél kötöttem ki, mert megtetszett. A gödöllői csapat egyébként akkoriban a Szent István Egyetemről merített főként. Fiatalon már a felnőttekkel edzettem, de mivel nem játszhattam – lévén nem volt utánpótláscsapat – továbbmentem Maglódra. A Fekete Oroszlánoknál már volt juniorcsapat. Egyébként fiatalon elég megterhelő fizikálisan még edzeni is a felnőttekkel. Aztán 2016-tól játszom a Budapest Exilesban, a második csapatban. A fejlődésem szempontjából talán ez volt a legjobb választás. Azért is, mert itt az első és a második csapat együtt edz. Ráadásul az első csapat már második éve a legjobb az országban. Továbbá a döntésemben az is közrejátszott, hogy budapesti vagyok, a Török Ignác Gimnázium negyedikes tanulója. Nem akartam tehát sokat utazni, hogy rögbizhessek. Egyébként a suli ötéves és kéttannyelvű, ami azt jelenti, hogy angolul tanulunk történelmet, földrajzot, biológiát, fizikát; közben pedig a német nyelvet is elsajátítjuk.

- Mi volt eddig a legnagyobb sikered a Budapest Exiles csapatával?

- 2016 óta játszom a második csapatban, de idén már hívtak az NBI-es együttesbe is. Ám egy rosszkor jött sérülés megakadályozott abban, hogy az első csapatban is bemutatkozzam; de tavasszal minden bizonnyal erre is sor kerül. Idén rendeztek először az NBII-ben is döntőt, méghozzá Kecskeméten. Ugyanakkor, amikor az elsőosztályú bajnoki cím is eldőlt. A Szekercét vertük 9:7-re, az összes pontot én szereztem, három büntetőrúgással. Ezzel elmondhatom magamról, hogy a másodosztály bajnoka vagyok. Amúgy tizenötösként, vagyis fogóként szerepelek a pályán a 15’s rögbiben.

- A korosztályos válogatottakban is szép sikereket értél el.

- Büszkén mondhatom, hogy a kadet és a junior válogatottban is végig játszottam. Aztán most az ősszel a régiós vagy B válogatottba is meghívást kaptam, sőt játszottam is a Szeged elleni mérkőzésen. Sajnos, ott részleges combizom-szakadást szenvedtem, de már rendbe jöttem. A nagy előrelépés az lesz, amikor a felnőtt válogatott edzőtáborába is meghívnak. Remélem, hogy két-három éven belül tagja lehetek a felnőtt együttesnek. Jelenleg azonban még van mit fejlődnöm, például izomzatban is, hiszen 192 cm és 76 kg vagyok. Visszatérve a korosztályos válogatott szereplésekre: szép siker volt, amikor az U16-os válogatott elindult klubcsapatként a román korosztályos bajnokságban és azt megnyerte. U18-ban tavaly a 15’s rögbiben sikerült a bennmaradás az Eb Conference 1-es osztályában Moldávia legyőzésével, idén pedig Pöstyénben harmadikok lettünk. Horvátországot vertük a bronzmérkőzésen. Jól sikerült az a torna, az első két hely valamelyike persze még nagyobb sikert, a feljutást jelentette volna. Egyébként a második évben természetesen mindig könnyebb volt bekerülni az aktuális korosztályos válogatottba, mint az elsőben. A 7’s rögbiben az U18 első évében kilencedikek lettünk, akkor érkezett Richie Williams edzőként Magyarországra, idén szeptemberben pedig Esztergomban az Eb Trophy osztályában a negyedik helyen végeztünk, amely a magyar rögbi valaha volt legjobb eredménye, hiszen a Trophy felett már csak tizenkét csapat van. Ez tehát azt jelenti, hogy Európa legjobb tizenhat csapatához tartozunk. Az Eb-torna nem indult túl jól, három meccsből kettőt elveszítettünk, majd legyőztük Szlovéniát és második csoportharmadikként éppen hogy bejutottunk a nyolcba. Ott viszont a négy közé kerültünk. Valószínűleg az esztergomi eseményen mutatott teljesítményem is nagyban hozzájárult az év legjobbja címhez. Sok lehetőséget kaptam, ponterős voltam, élveztem a játékot. A legnagyobb előnyöm talán a gyorsaságom. Nem tagadom, hogy sok esetben még kerülöm a kontaktot. Ja, és még mindig a 7’s rögbi kapcsán jut eszembe, hogy a Bp. Exiles-zal megnyertük azt a bajnokságot (is), és ott én is játszottam.

- A szüleid mennyire fogadták kitörő lelkesedéssel, hogy a rögbit választottad?

- Édesapám atletizált, focizott, kézilabdázott, vagyis több sportágat is kipróbált, ő mindig biztatott és azt mondja, hogy csináljam keményen. Édesanyám inkább féltett. Ha belegondolok, hogy rögtön az első mérkőzésemen agyrázkódással kerültem kórházba, akkor ezen nincs is mit csodálkozni. Mára már édesanyám is beletörődött abba, hogy rögbizem, sőt mára a legnagyobb szurkolóm lett. A KAC-pályára néha el is jött, valamint Esztergomba is, a tavalyi és az idei U18-as 7’s Eb-tornára. Az is igaz viszont, hogy nem vagyok sérülékeny, nem kell aggódnia miattam. Még nem tudom, hogy mi lesz a gimnázium után, de gondolkodom azon is, hogy a TF-en folytatom. Mindenképpen a sport világában szeretnék dolgozni akár itthon, akár külföldön. Ha úgy alakul, akkor a rögbit is kipróbálnám külföldön.

- Mennyire ad okot az optimizmusra mindaz, ami manapság a magyar rögbiben zajlik?

- A külföldi edzők nagyon sokat segítenek a fejlődésünkben, felszereléseket kapunk a szövetségtől, jobb lesz az infrastruktúra. Ez most talán fura az én számból, hiszen a klubcsapatom pályagondjai még nem oldódtak meg. De ha az elképzelések valóra válnak, akkor nekünk csak a játékra kell koncentrálni és még a jelenleginél is eredményesebb lehet a felnőtt válogatott. Richie Williams pedig egy ízig-vérig profi edző, akit jó döntés volt Magyarországra hozni.