2019.03.05.

Önbizalom, csapatépítés és játék mindenek felett!

Ezzel a jelmondattal indult útjára az a női utánpótlás edzőtábor-sorozat, melynek az Esztergomi Vitézek adott otthont március első hétvégéjén.

A leány utánpótlás edzőtáborba Tárnokról, Sóskútról, Velencéről, Székesfehérvárról és a helyi egyesülettől érkeztek játékosok U14-es és U16-os korosztályban. Sajnos megbetegedés miatt a szegediek nem tudtak részt venni az eseményen.

A program március 1-jén pénteken kezdődött egy kora esti edzéssel Bíró Gábor (Esztergomi Vitézek) és Szontágh Dániel (Tárnok RC-Fehérvár RC) edzők vezetésével, vacsorával, majd egy közös sétával a városban.

A szombati napon a reggeli futás után egy minitornán vettek részt az esztergomi játékosok vegyes csapatban a fiúkkal a cseh Dragon Brno RC ellen. Az ebédet kis pihenő, majd egy újabb edzés követte, melyet Thomas Aponte (Tárnok RC) és Zwe Zane Sodladla (Esztergomi Vitézek) edzőpáros vezetett. A vacsorát követően csapatépítő játékokon vettek részt a lányok Szigeti Erikával, a női szakág sportigazgatójával.

A vasárnap reggel jógával indult, majd egy 3 csapatos minitorna került megrendezésre a résztvevő klubok játékosaival. Az edzőtábor egy közös ebéddel zárult.

Ennek a hétvégének – mint azt a szervezők elmondták – elsősorban az a célja, hogy a sportágba újonnan becsatlakozott fiatal lányokat minél hamarabb be tudják kapcsolni a bajnokságba, a többieket pedig játéktudásban azonos szintre fel tudják hozni. Természetesen a korosztály összekovácsolása is megtörténik az együtt töltött idő során. Nagyon hasznos, hogy az edzőknek lehetőségük van átbeszélni a gyakorlatokat, együtt dolgoznak, fejlődnek ők is. Az edzéseken kívül hangsúly volt a csapatépítésen, a kommunikációfejlesztésen, az önbizalom fejlesztésén is, ez ennél a korsztálynál kiemelten fontos.

Külön köszönet illeti az egyesületeket, hiszen az edzőtábor az ő összefogásukkal valósulhatott meg, valamint a fent említett edzőket és a a segítőket, Pölöskei Petrát (nemzetközi játékvezető, korábbi válogatott játékos), Stekler Csabát (elnök, Tárnok RC) és Hollósi Gábort (elnök, Velncei-tavi Rögbi SE).

Sz. E.

2019.02.27.

TRAINING - LEVEL 2 MATCH OFFICIALS IN AMSTERDAM - Mátrai Norbert beszámolója

Amszterdam, National Rugby Centrum Amsterdam

2019. február 14-16.

A képzésen 7 országból 11-en vettünk részt, rövid összefoglaló itt található: https://www.rugbyeurope.eu/training-level-2-match-officials-amsterdam
A résztvevők közül ismerős lehet Georgii Kopp, aki már Rugby Europe színeiben vezetett itthon mérkőzést (7's), illetve Florin Bonea szintén vezet RE mérkőzéseket.

Oktatók: Michael Patz (RFU), Jamie Leahy (RFU) és Fumitaka Kohno (Japán). A két angol oktató az RFU képzési rendszerében kiemelkedő szereppel bír; Michael Patz neve alatt fut az KYBO program játékvezetői modulja (https://keepyourbootson.co.uk/), Jamie pedig az oktató videók nagy részében látható.
2018-ban megváltozott a World Rugby és a Rugby Europe játékvezetői képzési programja, a MOL2 (Match Official L2) korábbi kétrészes képzése egyrészes lett, és nincs külön 7-es és 15-ös tréning. a MOL2 így egyszer három napos, a képzés alatt 50-50 % az elméleti és a gyakorlati oktatás (http://officiating.worldrugby.org/index.php?page=164) . Ami miatt én jónak tartom ezt a rendszert, hogy a jelentkezés előképzettségi feltételekhez kötött, így közel azonos szintű játékvezetők vehetnek részt, és a képzés pontos menetét az igényeknek megfelelően határozzák meg a három nap alatt.

Az elméleti és gyakorlati oktatás alatt a fő szabályok mindegyikét végig vettük. A gyakorlat során mindig egy ember vezette a játékot, öt-öt ember pedig játszott. A játék során folyamatosan újabb és újabb szabályokat vettünk be (pl. a legegyszerűbb bedobási szituációktól haladtunk a legtöbb szabálytalanság elkövetése és ítélete felé).
Mivel hat másik országból érkeztek játékvezetők, így sokat tanultam az egyes országok játékvezetéssel kapcsolatos rendszeréről. Azt tudom mondani, hogy más országok játékvezetői a pályán nagyon hasonló problémákkal szembesülnek, mint mi. Sokat tanultam arról, hogy mit csinálunk jól, mit csinálunk nagyon rosszul; a legfontosabb, hogy sokat kell még fejlődnünk minden tekintetben.
A képzés megerősítette azt a korábbi meggyőződésemet: ha az embernek nincs önvezérelt fejlődési igénye, akkor nem lehet egyről a kettőre jutni. "Jó pap holtig tanul."

Egy személyes élményt is hadd osszak meg: az oktatóinkon kívül sokat beszélgettem Chris Reid skót úriemberrel (ő egyébként otthon gyerekeket edz, de fontosnak tartotta, hogy a játékvezetői szemszöget is megismerje a képzés alatt), akiről kiderült, hogy nyugalmazott rendőr, és egész életében kereső és segítő kutyákat képzett a skót rendőrségnek. Itt a rögbin kívül meg is volt a másik közös téma, hiszen feleségem terápiás kutyákat képez itthon.

 

2019.02.26.

Level 3 coaching course 1 leg - Peleskei Tamás beszámolója

Malaga, Spanyolország

Időpont: 2019. február 20 - 22.  

A kurzust vezette : Daniel Mitrea, Rugby Europe Regional Training Manager

További World Rugby Educator-ok : Ken'o Connel többszörös ír válogatott; Munster Elite Development Officer; Declan 'o Brien Leinster Development Officer; Diego Sácca, többszörös olasz válogatott, Olasz Rögbi Szövetség, Development Officer. 

A kétnapos kurzus reggel kilenctől este hat óráig tartott, eközben minden résztvevőnek két edzésrészt kellett tartania. 

Pro-aktív feladatokat kaptunk, amelyek komoly szakmai levezetést igényeltek, és amelyet a résztvevőknek kellett előadni. Nekem többek között egy csapat taktikai felkészítése jutott a soron következő mérkőzésre, és ennek kommunikálása a játékosok felé. 

Négy csoportot alakítottunk; az enyémben a következő tagokkal kellett együtt dolgoznom:  Eugen Apjoc, a 2015-ös Világkupán résztvevő román válogatott szövetségi kapitánya, Juan Gonzalez Marruecos, a jelenlegi spanyol női válogatott szövetségi kapitánya, Valentin Telliarte, a spanyol válogatott edzője, Joaquin Pichot argentín legenda,  Augustin Pichot öccse, aki jelenleg Olaszországban dolgozik mint sportigazgató egy veronai rugby club-nál  és Mersoiu Costa , 39-szeres román válogatott, aki jelenleg a Gloria Buzau román csapat edzője. 

Összesen 17 rögbiszövetségből 23 fő vett részt a kurzuson, amely Amszterdamban folytatódik majd szeptemberben. Addig is igen sok munkát kell elvégeznünk:  írni kell 60 összefüggő edzéstervet, készíteni kell 4 videófelvételt az edzők által tartott edzésről és az ezt követő mérkőzésről bizonyos aspektusokat figyelembe véve , és kétszer találkozni kell egy World Rugby Educator-ral aki elemzi az addig elvégzett munkát, valamint megtekint egy-egy edzést. Továbbá számos online tesztet kell kitölteni.

Az egyik legfontosabb hozadéka volt a kurzusnak, hogy a magyar rögbi számára is fontos kapcsolati tőkét sikerült építenem. Többek között az argentín Joaquin Pichot és a spanyol női válogatott edzője is jelezte, hogy szívesen ellátogat Magyarországra.

Egyszóval munka van bőven, de büszkén jelentem, hogy eddig minden kritériumnak és követelménynek megfeleltem, és nagyon várom a folytatást!

2019.02.27.

Interjú Szigeti Erikával, a női szakosztály 2019-es évre megválasztott sportigazgatójával

"Olyan értékekkel találkozom ezen a pályán, mint a sportág iránti elhivatottság, csapatszellem, együttműködésre való hajlandóság, erősen fejlődő kommunikációs készség... Ezek számomra kiemelten fontos és alapvető értékek."

 

 - Mióta foglalkozol rögbisekkel? Előtte volt-e más sportág, terület, ahol sportolókkal dolgoztál, foglalkoztál?

 - Sportolókkal való közös munkámat közel 20 éves kézilabda játékosi múlt előzte meg, ebből több évet első osztályban töltöttem. 2006-ban kezdtem el női kézilabda utánpótlás edzőként dolgozni másodosztályban, majd NB 1/B-ben. A rögbi sporttal 2013-ban kezdtem el megismerkedni, első években állami gondozottak sportba való integrálása kapcsán, aztán később aktív játékosként csatlakoztam a Medvékhez, 2017-ben pedig a női válogatott keret tagjakét két nemzetközi felkészülési tornán is részt vehettem. Ez volt az első „aktív felület”, ahol a női szakágban folyó munkával találkoztam. Ezután szinte egyenes út volt, hogy sportszakemberként a másik oldalon segítsem a szakágat.

 - Miért pályáztad meg a sportigazgatói posztot, miért fontos számodra ez a sportág, a szövetség?

 - Második éve tevékenykedem vezetőként a női szakágban, az idei pályázásomat a tavalyi év sikeressége előzte meg.

Tapasztalatom szerint a stabil munka megalapozásához és működtetéséhez egy stabil csapat is szükséges. Úgy vélem, az nem szolgálja a fejlődést, ha évről évre más tölt be bizonyos pozíciókat. Ez az egyik oldala az éremnek, a másik pedig, hogy több fronton is hatékonynak bizonyult a közös munkám az egyesületek vezetőivel és edzőivel. Az utánpótlás korú lányok létszámnövekedése már önmagában sikernek mondható. Sajnos a 2016/2017-es bajnoki szezonban gyakorlatilag csak a Székesfehérvár rendelkezett stabil létszámú ilyen korú leánycsapattal. Azóta ez a szám lényegesen megváltozott. Jelenleg 7 klub foglalkozik aktívan utánpótláskorú lányokkal, akik a bajnokságban is részt vesznek.

Mára ott tartunk, hogy U10-es korosztálytól vonjuk be a bajnoki rendszerünkbe a leányversenyzőket.

A tavalyi trophy 5. helyén végzett felnőtt női válogatott szintén szép munkát tudhat maga mögött a nemzetközi mezőnyt is figyelembe véve.

A válogatott sikeres szerepléséhez pedig elengedhetetlen, hogy egy minél jobban működő, stabil létszámú bajnokságot tudjunk működtetni. Jelenleg egy nagyon fiatal, igen ambiciózus, 23 fős kerettel készülünk az idei trophyra.

Olyan alapvető értékekkel találkozom ezen a pályán, mint a sportág iránti elhivatottság, csapatszellem, együttműködésre való hajlandóság, erősen fejlődő kommunikációs készség... Ezek számomra kiemelten fontos és alapvető értékek.

 - Mik a terveid a 2019-es évre? 

 - Szerencsére a terveim egybevágnak azon szakemberek terveivel, akikkel együtt dolgozunk napról napra. Legfőbb prioritásunk a létszám további bővítése, az utánpótlás korúak aktív hazai és nemzetközi versenyeztetése és a felnőtt korosztályos játékosaink fejlesztése, versenyeztetése. Idén már a nemzetközi rendszerben is részt vesznek a magyar bajnokságon kívül. Azt gondolom, hogy a megfelelő rutin megszerzéséhez ez nagyban hozzájárul majd.

Az idei év olimpiai kvalifikációs év, jelenleg az európai raglista 15. helyén áll a női nemzeti válogatottunk. Különösebb esélylatolgatásba nem mennék bele a kvalifikációs tornán való részvételt illetően, azt gondolom, hogy szorgalmasan készülni kell a trophy 2 fordulójára; egyelőre ez a legfontosabb feladatunk.

 - Miben látod a magyar rögbi legfőbb erősségét?

 - Leginkább a női szakág munkájáról tudok nyilatkozni. Az a véleményem, hogy a női szakágban olyan összefogás van jelen, ami éveken keresztül nem volt tapasztalható. Ez nagyrészt az egyesületek érdeme!

Több, „alulról szerveződő”, közös programot valósítanak meg. Csak egy példát engedj meg nekem: március első hétvégéjén U14-U16-os leány edzőtábort szervezünk meg Esztergomban, amelyen közel 60 utánpótláskorú lány fog részt venni. Ez egy teremtornán kezdett el szerveződni, ami megint csak az egyesületek összefogásával jött létre a tél folyamán 4 fordulóban. Minden érintett klub hozzátesz valamit a közös munka sikeréhez. Egytől egyig olyan klubok, ahol férfi és női sportolókkal egyaránt nagy elhivatottsággal foglalkoznak. Ha ezt a fejlődő tendenciát tudjuk folytatni, akkor a 2024-es olimpiára való kvalifikációs tornán való részvétel teljesen reális hosszú távú cél lehet. De ezen rengeteget kell még tudatosan dolgoznunk.

 - Mi az, amit Te személyesen hozzá tudsz tenni a női szakosztály tudásához, tapasztalatához?

 - Ezt egy kicsit messzebbről közelítem meg. Mára a NOB alapszabálya kimondja: „erősíteni kell a nők megjelenését a sportban, minden szinten”. Nos, ehhez túl sokat nem fűznék hozzá, ezt csak háttér információnak inkább…

Egy olyan sportban mint a magyar rögbi, ahol még annyira nem elterjedt ez a tendencia, azt gondolom önmagában jelentősége van egy női vezető jelenlétének.
Több éves első osztályú sportolói múlttal rendelkezem, évekig foglalkoztam női sportolókkal mint edző, sport szakirányú végzettségem van. Az ezekben az években szerzett tapasztalat hozzájárul a hatékony közös munkához a női sportolókkal és az egyesületeiket vezető szakemberekkel.

Úgy érzem, valós képpel rendelkezem a női szakágban folyó munkát, és felmerülő nehézségeket illetően. Aktívan jelen vagyok az eseményeken, sok esetben mint szervező. A felmerülő igényeket és az ezzel kapcsolatos teendőket hatékonyan tudom koordinálni. Meggyőződésem, hogy egy vezető csak és kizárólag úgy tud hiteles lenni, ha a személyes jelenlétét folyamatosan tapasztalják, és elérhető közelségben van.

A válogatottakkal való munkám „csak” a csúcsa a tevékenységem jelentőségének, hiszen mindennek alapját az egyesületekben folyó eredményes munka kell, hogy megalapozza.

 - Születendő kisbabád mellett hogyan tudod majd összeegyeztetni a munkát és a családi életet?

 - Ő már harmadik gyermekként érkezik hozzánk, egy olyan családba, ahol ezt a vállalt tevékenységemet támogatják.

A születését  követő pár hónapban rengeteg segítséget ajánlottak fel a szakmán belül is annak érdekében, hogy a megkezdett munka folyamatossága ne szakadjon meg. Egy ilyen támogatói háttérrel, azt gondolom, hogy minden gördülékenyen fog tudni működni.

 

2019.02.25.

„Rögbi nélkül nem lehet boldogan élni…” 2018: WILDBOARS A CSÚCSON

A 2018-as évet felettébb sikeresen és nagy megelégedéssel zárta a Wildboars, Magyarország egyetlen kerekesszékes rögbicsapata.
Arról, hogy hogyan is indult útjára és hová fejlődött a klub, Koller Sándort kérdeztük.

- Mikor alapították a Wildboars Klubot? Kinek volt az ötlete, hogy legyen kerekesszékes rögbicsapat? Vannak-e a tagok között olyanok, akik korábban hagyományos rögbit is játszottak?

- A csapat megszervezésének ötlete 2008 elején merült fel először. 2008 áprilisában az első MERI sportnapon részt vettünk mint alakuló sportág, 2008 nyarára Mészáros Edit és ismeretsége segített a tagokat összetoborozni. Sok érdeklődő és csodálkozó emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot. 2008 őszére összeállt a csapat, 2008. november 8-án pedig megtartottuk az első edzésünket az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet központi tornatermében, kissé esetlenül, még a saját székeinkben, viszont annál lelkesebben. 2012. májusban megalakult a Magyar Kerekesszékes Rögbi Válogatott, júniusban megrendezésre került az első nemzetközi kerekesszékes rögbitorna Esztergomban.
A csapat tagjai között nincs olyan, aki előtte rögbizett volna, viszont vannak olyanok, akik a balesetük előtt élsportolók voltak.

- Mik a hasonlóságok, mik a legfőbb különbségek a hagyományos és a kerekesszékes rögbijáték között?

- Az ép rögbihez csak a keménysége ütközéseiben hasonlít; szabályai és pontszerzései eltérnek a rögbitől. Kosárlabdapályán röplabdával játsszák férfiak és nők vegyesen. Egy csapatot 12 játékos alkot, a pályán egyszerre 4-4 játékos küzd. A játékosokat a képességeik (izomerő, mozgás) alapján 0,5-3,5 pont között kategorizálják, 0,5 pont eltérésekkel. A pályán egyszerre a 4 játékos összesen 8 sérülési ponttal lehet. 0,5-1,5 pont között védő, 2,0-3,5 pont között támadó játékosnak számítanak, a női játékosok 0,5 pont kedveszményt kapnak a játékban.
Minden versenyző a saját egyedileg rászabott sport-rögbiszékével versenyez, és ennek segítségével viszi a labdát a kulcsterületen keresztül az alapvonalon át. A labdát lehet vinni ölben, kézben, lehet passzolni, de rúgni nem. 10 másodpercen belül legalább egyszer le kell pattintani vagy le kell passzolni, 40 másodperc a támadóidő, 12 másodperc alatt át kell vinni az ellenfél területére a labdát. A mérkőzés 4-szer 8 perces negyedből áll, az eltelt időt futóórával mérik, de mindig megállítják, ha a labda játéktéren kívülre kerül. Az első és a harmadik negyed után egy perc szünetet, a félidőben öt perc szünetet tartanak. A teljes mérkőzés alatt 4 játékos időt (30 másodperc) és 2 edzői időt (60 másodperc) lehet kérni; a játékos időt csak akkor lehet a pályán lévő játékosoknak, ha a csapat birtokolja a labdát, edzői időt csak az edző a bírói asztalnál jelezve kérheti ki. Egy átlagos mérkőzés 1 óra 30 perc alatt zajlik le. Amennyiben a negyedik negyed végén döntetlen az állás, 2 perces hosszabbítás következik.
Abban az esetben, ha játék közben a játékvezetők észrevesznek egy sérült vagy kocsijával felborult játékost, esetleg valamelyik kocsi meghibásodik, a játékvezetők időt kérhetnek, ha nem tudnak előnyszabályt alkalmazni, az időkérés ideje alatt (60 másodperc) a hibát el kell tudni hárítani, ha ez nem sikerül le kell cserélni a játékost.

- Hány tagja van a csapatnak/klubnak? Milyen gyakran tartanak edzéseket?

- Jelenleg 12 játékos űzi Magyarországon a kerekesszékes rögbit, a válogatott 8 főből áll. Magyarországon egyetlen klubként működünk, így külföldre kell járnunk versenyekre. 2009 elejétől minden szombat délelőtt tartjuk az edzéseinket.
Szövetségi kapitány: Koller Sándor
Válogatott edző: Dr. Oszlánczi Kristóf
Játékosok: Csiszár Attila (3,5 pont), Farkas László (3,0 pont), Hegyes Ferenc (2,0 pont), Jakoby Judit (1,5 pont (1,0)), Koller Sándor (1,5 pont), Dr. Oszlánczi Kristóf (1,0 pont), Porubsky Ádám (0,5 pont), Tilai Gergely (2,0 pont).

- Miért különleges a klub számára a 2018-as év? Miben más, mint az eddigiek?

- 2018-as év mérföldkő volt a csapat számára, mivel a 19. Bernd Best Tournament-en 10 csapat közül az első helyen végeztünk; beérett nyolc év kemény munka gyümölcse, veretlenül kerültünk ki a csoportunkból, majd megnyertük az elődöntőt és a döntőt is.

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Szeretnétek-e bővíteni a csapatot?

- Az idei évben beadtunk egy európa uniós pályázatot, amennyiben sikerrel elnyerjük, úgy beindíthatjuk a hazai kerekesszékes rögbiligát három klub létrehozásával. Egyben szeretnénk pályázni az Európa Bajnokság division C megrendezésére; nagy előrelépés lenne, ha itthon tudnánk megrendezni a versenyt. A már hagyományos versenyeken is részt veszünk, elsősorban Kölnben a 20. Bernd Best Tournament-en szeretnénk megvédeni a tavalyi első helyünket.

- Mennyire tölt be fontos szerepet a rögbi az életetekben? Mit jelent számotokra?

- Rögbi nélkül nem lehet boldogan élni; mivel csapatjáték, elég szoros kapcsolatot ápolnak a játékosok, egy nagy család vagyunk, megtanított minket egységben, közösségben dolgozni, arra, hogy csak közös, kitartó munkával érhetjük el céljainkat. A "nonplusultra", hogy mindannyiunkat fitten, fiatalon tart.

- Mi volt a legkedvesebb élményetek az elmúlt évben?

- Elég sok történetet tudnék mesélni, ámbár a legkedvesebb mégis a következő:
2013-ban egy gyógytornász hallgató a szakdolgozata témájának a kerekesszékes rögbit választotta; elkezdett edzésekre járni, és annyira megszerette a csapatot, hogy az államvizsga után is velünk maradt. 2014-ben elvégzett egy játékvezető képzést, ennek köszönhetően ma már Kelet-Közép-Európában elismert játékvezető lett, akit más országokba is hívnak mérkőzésekre. Nem is ez a történet lényege.
2015. év végén összejött a csapatkapitányunkkal, majd 2017-ben összeházasodtak, jelenleg már a gyerekvállalást tervezik, közös házat építettek, igazi "happy end" lett a vége.

Wildboars kerekesszékes rögbicsapat tagjai:
- játékosok: Csiszár Attila (3,5 pont), Farkas László (3,0 pont), Hegyes Ferenc (2,0 pont), Jakoby Judit (1,5 pont (1,0)), Koller Sándor (1,5 pont), Dr. Oszlánczi Kristóf (1,0 pont), Porubsky Ádám (0,5 pont), Tilai Gergely (2,0 pont), Nagy Krisztián Attila, Horváth Tádé Norbert, Dobos Réka;
- játékvezetők: Oszlánczi-Hivatal Nóra, Tilly Tamás, Csanádi Andrea;
- kategorizáló: Mészáros Edit;
- segítők: Porubsky Péter, Koller Tamás, Koller Zoltán, Becsvárdi Andrea, Farkas Ádám.