A torna legjobbja profi játékos akar lenni

Szerző
KM
 | Kép forrása:
Suiogan Tímár
2017. 04. 25.

Nem szokás az, hogy egy Eb torna harmadik helyezett csapatának, jelen esetben a magyarnak a játékosát választják meg a torna legjobbjának. Márpedig ez történt Pöstyénben, ahol a bronzérmes magyar válogatott 10-es számú játékosa, az irányítója, Suiogan Tímár kapta ezt az elismerést.

-          Mennyire lepett meg?

-          Nem számítottam rá, nagyon meglepett. Ez volt az utolsó évem az utánpótlás mezőnyben, úgyhogy ez egy külön jutalom nekem. Mégis ha azt kérdezed, hogy mire vagyok a büszkébb: erre a címre, vagy arra, hogy én lettem Magyarországon 2016-ban az év U18-as játékosa, akkor inkább az utóbbit választom.

-          Gondolom, hogy azért is, mert azt a díjat nem három meccs alapján ítélték oda. De mennyire vagy elégedett ezzel a pöstyéni bronzzal?

-          A torna előtt az volt a cél, hogy legyünk elsők, és jussunk fel a Conference 1-be. De az összeszokottság nagyon hiányzott. Legalább is Svájc ellen. Szinte mi csináltuk az ellenfélnek a pontokat. Az is igaz persze, hogy sokkal jobbak voltak nálunk. Az első félidőt még jól bírtuk, pariban voltunk velük, aztán elfáradtunk és szétestünk. Horvátország legyőzése viszont óriási bravúr, és valljuk be, hogy szakadéknyi különbség van a bronzérem és a negyedik hely között. Azt a meccset nagyon meg akartuk nyerni. Az volt a siker kulcsa. Amúgy azért is sajnálom, hogy nem sikerült feljutni a Conference 1-be, mert én már nem szerepelek jövőre a korosztályos válogatottban.

-          Ha már a Horvátország elleni találkozót említetted, amely végig izgalmas volt, kétszer is fordítottatok, 12-13-nál a te büntetőrúgásoddal alakult 15:13-ra az állás, és végül nyertétek meg a találkozót. Akár ez is közrejátszhatott abban, hogy téged választottak a torna legjobb játékosának.

-          Lehet, de ez egy csapatmunka. A 15:13 a csapat érdeme. Viszont ha már itt tartunk, célt nem is vittem be, de a helyzetek kialakításában fontos szerepet játszottam. Persze ezért irányító az irányító.

-          A rögbis társadalom nagyon jól tudja, hogy édesapád – a román válogatottal a világbajnokságot is megjárt – Suiogan Károly. Ez azt jelenti, hogy családi indíttatás volt, hogy te is ezt a sportágat válaszd?

-          Szó sincs róla. Fociztam, kick-boxoztam, úsztam, tehát több sportot is kipróbáltam, de talán a génjeim erre teremtettek. Ötévesen kezdtem el a rögbit, és most már 13 éve űzöm. Édesapám az Esztergomnál volt edző, így ott kezdtem el ezt a sportágat, de egyáltalán nem erőltette.

-          Te még tanulsz a Dobó Katalin Gimnáziumban, de hogyan egyeztethető össze a sport és a tanulás?

-          Megfér a kettő egymás mellett. Azt nem mondom, hogy kiváló tanuló vagyok, de nincs gondom. Az informatikát pedig szeretem. Még egy tanévem van a jelenlegin kívül, utána szeretném magam kipróbálni külföldön rögbiben vagy egy egyetemi csapatnál, vagy egy akadémián. Az mindegy, hogy Franciaországban vagy Angliában.

-          Azt mondják, hogy mindent tudsz a rögbiről, amit nem lehet megtanítani, de háromnegyed játékosként nem nehezebb a helyzeted, mint a tolongás játékosoknak?

-          Ez bizonyára így van, hiszen a háromnegyedben sokkal könnyebb játékosokat találni. Azért a 185 centim és a 80 kilóm nem kevés, de van még mindenben fejlődési lehetőség. Mindenesetre profi játékos szeretnék lenni. Egyszer a rögbiből akarok megélni.

-          Mennyire lesz nehéz a váltás, hogy jövőre már a felnőtt magyar válogatott tagja leszel?

-          Már előző évben is szerepeltem ott, nem lesz nagy váltás. Csak a nagycsapatban nem 10-est fogok játszani, hanem az eredeti posztomon, szélső centerként fogok rögbizni. Legalább is az első években…