A kislabdadobástól a rögbiig

Szerző
KM
 | Kép forrása:
Kömüves György
2017. 07. 28.

Kömüves György kilenc évig atletizált, országos csúcstartó is volt, illetve korosztályos magyar bajnok. Majd gondolt egyet, és váltott. A rögbis társadalom jól járt vele, hiszen a szélső a 7’s válogatott egyik erőssége. A burgaszi Eb torna az ő életének is meghatározó élménye. A civilben asztalosként dolgozó Kömüves Györggyel beszélgettem.

-          Azt hallottam, hogy atlétaként kezdted a sportpályafutásod.

-          Ez pontosan így van. Kilenc évig atletizáltam, 2002-től 2011-ig. Kislabdadobásban országos csúcsot is tartottam 81 méter 81 centiméterrel. Aztán a gerelyhajítás következett, amiben 2008-ban korosztályos magyar bajnoki címet is szereztem. A többpróbát is kipróbáltam. De aztán, amikor a Kecskeméttel elmentünk egy edzőtáborba mi, atléták a rögbisekkel együtt közösen, elcsaltak a srácok. A játék megtetszett és ott ragadtam. Akkoriban már érlelődött bennem a váltás gondolata. Már nem volt meg a motiváció. Valami más sportágat akartam űzni. A rögbi a hangulata miatt is fogott meg, de egyébként is mindig valami csapatjátékot szerettem volna művelni. Ugyanakkor a küzdés is része az életemnek, nem véletlen, hogy kiegészítő sportágként birkóztam, thai boxoltam. Azért is szeretem a rögbit, mert nem egy hisztis sport. Itt a sérülés a játék része. Meg kell védeni a csapattársat, ki kell állni mellette. Ha leviszik a földre, támogatni kell. Itt az önzőség, az egyéni játék semmit sem ér. A csapatszellem a meghatározó.

-          A Kecskemét együttesével idén a második helyet sikerült megszerezni az Extraligában. Ez mekkora csalódás?

-          2011 óta játszom a KARC csapatában, a csapatkapitány Horváth Áron már akkoriban is ott rögbizett. Németh Krisztián az edzőnk. Mindig másodikak vagyunk, ez már szinte átok. Tavaly azért nagyon közel voltunk az aranyéremhez, akkor szorosabb volt a Budapest Exiles elleni finálé. Természetesen nehezen éli meg az ember a döntőbeli vereséget, mert év közben legyőztük őket. A legfontosabb meccsen azonban elvéreztünk. Lehet, hogy pszichés okai is voltak. Majd jövőre megpróbáljuk újra megszerezni az aranyat.

-          A burgaszi Eb tornát megnyerte a magyar válogatott, így a 7’s csapat a Conference 1-es divízióból a Trophy osztályba jutott fel. Ez számodra is egy életre szóló élmény?

-          Igen, életre szóló élmény. Richie Williams nagy lendületet adott az egész magyar rögbis társadalomnak. Jó edzéseket vezényel, egy hullámhosszra kerül a csapattal. Egyénileg is jó tanácsokkal segít bennünket. Miközben ez egy csapatsport, fontos, hogy mindenki egyénileg is fejlődjön és fejlődött is az elmúlt időszakban.

-          A KARC csapatából a 7’s válogatottban mostanság még Almási Bence is szerepelt, a 15’s válogatottban pedig Tóth Dániel és Fehér Attila. Te nem kacérkodsz a gondolattal, hogy a 15’s nemzeti együttesbe is bekerülj?

-          15’s válogatottként kezdtem, még az U18-as együttesben, majd folytattam az U20-ban, sőt a felnőttben is. Az igazság, hogy civilben Ménteleken dolgozom asztalosként, megbecsülik a munkánkat, és nem könnyű összeegyeztetni a civil életet a rögbivel. De eddig még sikerült. Viszont a 15’s válogatottságot már nem tudtam volna vállalni. Szerencsés vagyok, hogy hétvégenként nem kell dolgozni. Így tudtam ott lenni a 7’s nemzeti csapat összetartásain, az Extraliga meccseken, illetve amikor kell, akkor szabadságot veszek ki. Az éves szabadságom legalább felét biztosan a rögbire áldozom, de mondanom sem kell, hogy ezt szívesen teszem. Decemberben születik a babánk, úgyhogy akkor majd még jobban össze kell mindent hangolnunk. A párom kézilabdázott, úgyhogy elfogadja a szenvedélyemet, a rögbit.

-          A párod vagy a szüleid soha nem féltettek?

-          Néha féltenek. Például anyukám, amikor „fél rokkantként” hazaérek, de mindenki támogat. Egyébként a 15’s rögbiben szélsőt vagy centert, a 7’s játékban pedig szélsőt játszom. Nem ezek a „legveszélyesebb” posztok. De megúsztam eddig apróbb zúzódásokkal, nem volt sem törés, sem szakadás.

-          Optimista vagy a magyar rögbi jövőjét tekintve?

-          Valami elindult a sportágunkban, az utóbbi hónapokban, úgyhogy optimista vagyok. A 7’s válogatottal jövőre a Trophy-ban szeretnénk minél jobban szerepelni, az ötödik hely reális elvárás lehet. Ez nem azt jelenti, hogy ne akarnánk majd minden mérkőzést akkor is megnyerni.