A megerősödés és a visszakerülés a cél a Fehérvárnál

Szerző
KM
2017. 08. 15.

A Fehérvár Rugby Club férfi csapata hatodik helyen végzett az Extraligában, így a nem egészen 23 év átlagéletkorral rendelkező együttes vezetése úgy döntött, hogy a következő szezonban a másodosztályban szerepelnek, hogy az újonnan érkezőket beépítsék a csapatba és visszaerősödjenek a legmagasabb osztályba. Szontágh Dániellel, a Fehérvár férfi csapatának edzőjével beszélgettem.

-          Miért kellett meghozni ezt a döntést?

-          A Fehérvár egy nagyon fiatal játékosokból álló együttes, azt a fajta sorozatterhelést nem bírja, mint mondjuk a Budapest Exiles. Továbbá vannak olyan újonnan érkezett játékosok, akiket szeretnénk beépíteni a csapatba. Itt mindenki saját nevelésű, az átlagéletkor 23 év sincs. A visszaerősödés a célunk, de úgy szeretnénk visszakerülni az Extraligába, hogy alkalmasak legyünk arra a szintre. Épp ezért a nyarat sem hagyjuk ki, folytatjuk a csapatépítést. A hétköznapokon funkcionális edzéseket tartok a pályánkon, de például részt vettünk a 3 Lakes elnevezésű strandrögbi tornán. Vonyarcvashegyen másodikak lettünk, Agárdon pedig ötödikek. Itt már sok új, illetve U18-as és junior játékost teszteltünk élesben. Az U18-as válogatottjaink is lehetőséget kaptak, Horváth Szabolcs, Erős Regő és Molnár Barna. A vizes vb alatt a Velencei-tavon nyílt vízi úszóedzéseket tartottam kettlebell gyakorlatokkal és futással kiegészítve, de ott voltunk és szurkoltunk a lányok július végi, esztergomi Eb tornáján is. A másodosztály jó terep lesz arra, hogy a fehérvári rögbi közösség megerősödjön. Úgy szeretnénk visszatérni az Extraligába, hogy fizikailag és létszámban is többek vagyunk, mert az elmúlt bajnokságban mindössze huszonketten voltunk.

-          Ezzel mégis nem nehezítik meg a többi csapat dolgát?

-          Nekik is az a jó, ha erős ellenfelet kapnak a pályán. A következő szezonban egyébként olyannyira előnyt élveznek a válogatott összetartások és mérkőzések, hogy például októberben mindössze egy bajnoki fordulóra kerül sor, novemberben pedig kettőre. Ha egy összesített bajnokság lenne, ilyenkor lehetett volna a nagy csapatoknak a kisebbek ellen játszani, hiszen az élbolyban szereplő együttesek annyival erősebbek, hogy mellőzhetnék válogatottjaikat ezeken a meccseken. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy hónapban csak egyszer játszunk.

-          Egyáltalán mi a cél a Fehérvár férfi csapatánál?

-          Három éve kerestek meg azzal, hogy lennék-e a felnőtt együttes edzője, a megtisztelő felkérést elfogadtam. Akkor a másodosztályban játszottunk. Azt mindenki tudja, hogy Gyolcsos Ferenc Székesfehérvárott az utánpótlásedző, tehát ily módon neki köszönhető, hogy létezik ebben a városban a rögbi. Nekem személy szerint nem az eredmények a legfontosabbak, hanem az, hogy lássam, hogy a játékosok fejlődnek. Akik lejönnek rögbizni, érezzék jól magukat, de a képességeik határait feszegessék.

-          Ön milyen rögbis múlttal rendelkezik?

-          Érdről származom, első impulzusaimat Tóth Sándortól a kiváló utánpótlás edzőtől kaptam még tizenhárom évesen. Aztán az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanultam, ekkoriban kilencesként játszottam a Frankás és a városi csapatban is. 2002-ben egy súlyos sérülés következett. Eltört a könyököm és majdnem két évig tartott a rehabilitáció. 2003-ban leérettségiztem, majd 2004-től Százhalombattán szerepeltem két évig, ahol 2006-ban bronzérmet is nyertük, legyőztük az Elefántokat. 2006-ban egy siklóernyős balesetben eltört a gerincem, de annyira nem súlyosan, mint amennyire első hallásra tűnik. Mindenesetre a játékos karrieremet ez újra megszakította. Ezután kezdtem el játékvezetőként dolgozni. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy 2010-ben Portóban, az egyetemi világbajnokságon a japán-portugál mérkőzést vezethettem. Mindkét válogatott együttese majdnem teljes játékos állományban megegyezett a World Rugbyben játszó csapatéval, ahol abban az évben a portugálok tornát is nyertek. Eb mérkőzéseket is vezettem, 7’s rögbiben, legmagasabb jelölésem Gdanskban az A csoportban a bronzmérkőzés volt, amit Litvánia és Németország játszott. A játékvezetői pályafutásomban sokat segített Priskin Csaba, nemzetközi játékvezető- és edzőképző. Voltam 2007-től a magyar szövetségen belül az egyetemi rögbi elnöke is, egyetemi bajnokságot szerveztünk. Elődöm az a Böröndi (Forest) Tamás volt, akivel később úgy dolgoztam együtt, hogy ő a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség rögbi szakreferense volt. Kitaláltuk az egyetemi rögbi rendszerét, a Grand Prix-t, aminek a lényege az volt, hogy valamennyi egyetemi és főiskolai csapat rendezett egy tornát az összes együttes részvételével, majd a döntőt egy olyan egyetemen bonyolítottuk le, ahol még ismeretlen volt ez a sportág. Ez a döntős esemény dupla pontokkal számított bele a bajnokság végeredményébe. Ma már más csapatsportágak egyetemi bajnoksága is így zajlik, a rögbi döntőjére pedig minden évben az EFOTT-on kerül sor. Az általam alapított budapesti Általános Vállalkozási Főiskola Vak Mókusok csapatából került ki a mai 15’s válogatott Németh Andor, a Budapest Exiles játékosa és menedzsere. Erre nagyon büszke vagyok! Célom, hogy a fehérvári srácok közül is minél több sikeres válogatott és példamutató játékos kerüljön ki, ezzel öregbítve klubunk hírnevét.