Törjön meg az átok!

Szerző
KM
 | Kép forrása:
Fotó: Hidvégi János Gábor
2017. 09. 19.

Több mint tizenkét éve rögbizik. Tóth Sándornál tanulta meg az alapokat, háromszor nyert bajnokságot a Battai Bulldogokkal. Nem egy vándormadár-típus. Fullbackként kezdte, de mindig is tizenkettes akart lenni. Sok időt tölt a konditeremben, de az étrendre is odafigyel. Reméli, hogy balszerencsés sérüléshulláma az új szezonnal véget ér. Civilben villamosmérnök. Jung Szilárddal beszélgettem.

- Hogyan kezdődött a rögbis pályafutásod?

- Ötödikes voltam általános iskolában, amikor átkerültem egy másik osztályba, nyelvi tagozatra. Viszont nagyon hiányoztak a korábbi osztálytársaim, így amikor ők elkezdtek rögbizni az új osztályfőnöküknél, Tóth Sándornál, akkor én is csatlakoztam hozzájuk. A többiek már rég kikoptak, abbahagyták, csak én maradtam meg a sportág szerelmesének. Mindez az érdi Bolyai János Általános Iskolában történt. Akkoriban diákolimpiákra, kadet bajnokságokra készültünk; és egy héten háromszor is játszottunk, méghozzá a rögbi kontakt-változatát, nem a gyerekek körében ma oly népszerű szalagos vagy érintős típusát. Aztán a Táncsics Mihály Gimnáziumban folytattam matematika tagozaton, és akkor már lejártam a százhalombattaiakhoz edzeni és játszani. Battán két csapat is volt, én a másodosztályban a Fekete Seregben kezdtem tizenhat évesen, ahol rögtön az első évben bajnokságot is nyertünk. A következő szezonban már az elsőosztályú együttesben szerepeltem, velük szintén bajnoki címet szereztünk. Tizenötös játékosként kezdtem, de sose kedveltem azt a posztot, mert szerettem volna a védekezésből és a támadásból is jobban kivenni a részem. Az a poszt nekem unalmas volt. Ma már tizenkettesként lépek pályára. Arra nagyon jól emlékszem, hogy 20:10-re nyertünk a Szeged ellen is, amikor a Fekete Sereggel és 20:10-re a Kecskemét ellen is, amikor a Battai Bulldogokkal bajnokságot nyertünk. Százhalombattán még kétszer voltam a legmagasabb osztályban bajnok, a második és harmadik alkalommal az Esztergomot győztük le az aranyéremért zajló mérkőzésen.

- Nem vagy egy vándormadár-típus. El sem tudnád képzelni az életed egy másik csapatban, főleg úgy, hogy a Batta legutóbb csupán negyedik volt a bajnokságban?

- Soha nem gondoltam arra, hogy másik csapatban kellene játszanom. 2014 júliusától kihagytam egy szezont, amikor a munkám Kecskemétre szólított. Azon a tavaszon diplomáztam az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán, és a cégem – amely ipari automatizálással foglalkozó cég volt – „levezényelt” a hírös városba. Annak idején hívtak a kecskemétiek is játszani, de nagyon sokat, nem napi nyolc órát kellett dolgoznom, így időm se lett volna rá. Mivel nem volt szabadidőm, edzeni sem tudtam, balgaság lett volna rögbizni – a sérülésveszély miatt. De a 2015/16-os szezonban változás állt be az életemben, és újra tudtam játszani Százhalombattán. A battai rögbi akkor nagy válságon ment át, sokan abbahagyták; félő volt, hogy teljesen széthullik a csapat. Ezért is mentünk egy osztállyal lejjebb a következő szezonban. De az első évben visszakerültünk, és most onnan építkezünk. Ennek tudatában a 2016/17-es bajnokságban szerzett negyedik hely nem kudarc, bár azt nem tagadom, hogy volt egy-két megalázó vereség; de a most indult szezonban már nagyobbak az elvárások, a dobogón szeretnénk végezni. Ráadásul erősödött a csapat, hogy mást ne mondjak, Gyurcsik Mózes visszatért. A 2017/18-as bajnokság első fordulójában nem is vallottunk szégyent, hiszen a bajnok Budapest Exiles-tól csak 34:24-re kaptunk ki, és talán több is volt abban a meccsben. De úgy gondolom, hogy a Kecskemét és az Esztergom (is) megcsíphető ellenfél lesz okos, taktikus játékkal. Százhalombattán nőttem fel, szerettem mindig is itt játszani, ezért is fontos nekem, hogy újra egy erős csapatunk legyen. Jelenleg egy budapesti cégnél dolgozom fejlesztőként, így a rögbi könnyen beilleszthető az életembe. A heti két rögbis klubedzés mellett, van egy válogatott összetartás, továbbá heti három-négy konditermi edzés is.

- Ha már itt tartunk, a klubban és a válogatottban (is) egyrészt bicepszkirálynak hívnak a srácok, másrészt mindig a sérüléseiddel ugratnak.

- Az kétségtelen, hogy sok időt töltök a konditeremben, de nemcsak súlyzós edzéseim vannak, a crossfit, a kettlebell vagy a streetworkout edzésekre is időt szánok. Persze minden hiedelem ellenére nem én vagyok a csapat „leggyúrósabb” embere. Az is igaz, hogy igyekszem az étkezésemre is odafigyelni. Nem eszem lisztes és cukros ételeket, és talán ez az, ami látszik a testfelépítésemen. Ami pedig a sérülékenységemet illeti, azon én is csak nevetni tudok, már-már kínomban. Az észtek elleni 15’s Eb mérkőzés előtt bemelegítéskor sérültem meg, az utolsó figuráknál egy rossz lépésnél szenvedtem részleges izomszakadást a combhajlítómban. A norvégok elleni Eb mérkőzésen rám estek, úgy sérültem meg. A bokaszalagjaim megnyúltak az orvosi diagnózis szerint. A csehek elleni vb pótselejtezőben végre kezdőként pályára léptem, de tizenkettesként tizenkét percnél többet nem nagyon töltöttem a pályán. Megint egy részleges izomszakadás. Remélem, hogy most, az új szezonban megtörik az átok, mert jó lenne már a válogatottban végigjátszani egy mérkőzést.

- A felnőtt válogatott szempontjából miként értékeled az előző szezont és mit vársz a következőtől?

- A 7’s Eb-t a lábam miatt nem tudtam vállalni, erről nem is formálnék véleményt, de a 15’s szezon alapján azt elmondhatom, hogy soha nem volt ilyen társaság, ilyen hangulat a nemzeti együttesnél. Az edzőnk, Richie Williams egyrészt nagyon jól összetartja a csapatot, lázba hozzá a srácokat egy-egy összecsapás előtt; másrészt szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Nem volt még ilyen jó edzőnk, aki nagyon jó érzékkel tudja azt is, hogy mikor kit kell lecserélni, illetve beküldeni a pályára. Mi, játékosok most megkapunk minden támogatást a szövetségtől. A szerdánkénti válogatott összetartások mellett már elkezdődött egy nagy felmérés, ami tartalmazott például terheléses vizsgálatot. Lesz személyre szabott edzésterv, étrend. Léptünk egyet a profizmus irányába. Ami pedig az előttünk álló szezont illeti: a 15’s rögbiben az Eb-n először is legyen meg a bentmaradás, érjünk be a Conference 1 osztályban, aztán ki lehet tűzni nagyobb célokat is: 2020-ig el kell jutni a Trophy-ba!