Tizennyolc évesen a burgaszi hősök között

Szerző
KM
 | Kép forrása:
Sovány Erhard és Suiogan Tímár
2017. 09. 27.

Általános iskola első osztályától kezdve rögbizik. Kajakozott, birkózott és focizott is, de a rögbi mellett kötött ki. Egy komolyabb sérülés sem tudta eltántorítani szeretett sportágától. Tagja volt a burgaszi 7’s Eb tornán győztes felnőtt magyar válogatottnak, amely feljutott a Trophy osztályba; és tagja volt annak az U18-as válogatottnak, amely 15’s rögbiben, Pöstyénben Eb bronzérmet szerzett a Conference 2 osztályban, továbbá 7’s rögbiben negyedik lett Esztergomban a Trophy divízióban – a magyar rögbi valaha volt legjobb helyezését (16.) elérve. Bár nem a konditerem az ő világa, tudja, hogy pár kiló izmot még mindenképpen magára kell szednie. Az Esztergomi Vitézek mindössze 18 esztendős centerével, a 7’s felnőtt válogatottban szélsőt játszó, Sovány Erharddal beszélgettem.

- Ha jól tudom, nagyon korán ismerkedtél meg a sportággal.

- Édesanyám vitt le az esztergomi sportcsarnokba, amikor elsős voltam, és ott azonnal be is állítottak rögbizni. Ennek már tizenkét éve. Egy ideig még kajakoztam is, de azt meguntam; birkóztam is, de azt első perctől kezdve nem éreztem az én sportágamnak; a futballt pedig nem tartottam elég keménynek. Így maradt a rögbi, amit első perctől kezdve imádtam. Szöllősi László első perctől kezdve az Esztergomi Vitézeknél az utánpótlásedzőm, jelenleg pedig ő irányítja a felnőtt együttest. Két-három évig a szalagos rögbit játszottuk, ez azért volt jó, mert tudtunk taktikailag-technikailag fejlődni, anélkül, hogy megsérültünk volna, de utána már áttértünk a kontaktra. Ahogy megszereztem az első sportorvosi engedélyemet, már az esztergomi klubhoz tartoztam. A legnagyobb élményem az volt, amikor tizenhét évesen bemutatkozhattam a felnőtt 15’s csapatban, a 2015/16-os bajnokság bronzmérkőzésén a Szeged ellen. Állítólag jól játszottam. A legutóbbi szezonban pedig már végig kezdőként számítottak rám. Megint a bronzérmet szereztük meg, ezúttal a Battai Bulldogokat győztük le. Egyébként a Budapest Exiles elleni mérkőzések mindig nagyon izgalmasak, talán azokon lehet a legtöbbet fejlődni.

- Az igaz, hogy volt egy komolyabb sérülésed?

- Négy éve történt, fejsérülést szenvedtem. Egy koponyalapi törésem volt, beszakadt a dobhártyám is egy utánpótlás mérkőzésen. Meg akartam fogni az egyik játékost és a mögöttem lévők rám estek, egészen pontosan a fejemre. Elég szerencsétlen eset volt. Fél évig utána nem játszhattam. Egy hétig feküdtem kórházban, egy hétig otthon, de két hét után már lement edzésre, nézni a többieket, hogy miként készülnek. Két hónap után elkezdtem edzeni, persze először csak a passzolást gyakoroltam stb., fél év után tértem vissza a pályára. A családom, különösen édesanyám ellenezte akkor a rögbit, féltett, de aztán elfogadta, hogy nekem ez a szenvedélyem. A sportban benne van a sérülés lehetősége, de soha nem úgy megy fel az ember a pályára, hogy ez akár egy pillanatra is megfordulna a fejében.

- Mennyire lepett meg, hogy te is bekerültél Richard Williams keretébe, amely a burgaszi 7’s Eb tornára utazott?

- Korábban a korosztályos válogatottaknak tagja voltam, de nem számítottam rá, hogy bekerülhetek a csapatba. Suiogan Tímárral mi voltunk a legfiatalabbak. Természetesen nagyon örültem neki és hatalmas élmény volt és nagyon motiváló a jövőre tekintve. Bár nem játszottam sokat, így is rengeteg tapasztalatot szereztem. Kömüves Gyuri cseréje voltam tulajdonképpen. Ha már itt tartunk, tudom, hogy pár kiló izmot még fel kell szednem magamra, de a konditerem akkor sem az én világom. Jelenleg 185 centi és 76 kiló vagyok. Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon nagy élmény volt az U18-as együttessel is mind a pöstyéni Conference 2-ben szerzett Eb bronz a 15’s rögbiben, mind a pár hete Esztergomban zajlott, 7’s torna is, ahol az Eb Trophy osztályában negyedik helyet szereztünk, ami összesítésben a tizenhatodikat jelenti Európában. Büszke vagyok ezekre az eredményekre is.

- Hogyan telnek a mindennapjaid? Mennyi időt töltesz a rögbivel?

- Az elmúlt hetekben szerdánként válogatott összetartás volt, de eleve a klubbal is van hetente három edzésünk és még kaptunk plusz feladatokat a válogatottat irányító Richard Williamstől is, akinek az edzései mindig változatosak és nagyon jól összetartja a csapatot. Ez is a siker kulcsa. Természetesen idővel szeretnék bekerülni a 15’s felnőtt válogatottba is, de abba még fizikailag bele kell erősödnöm. A 7’s rögbiben a gyorsaságom biztosan sokat számított a válogatásnál. Van még két évem a dorogi Zsigmond Vilmos Gimnáziumból. Azt még nem tudom, hogy utána hol tanulok tovább, de majd egyszer szeretnék kimenni külföldre valahová rögbizni, legalább egy évet.