A sport megszállottja

COM_CONTENT_AUTHOR
KM
2017.11.11.

Tizennégy évesen kezdett el rögbizni, egy osztálytársa javasolta neki a sportágat. A mai napig a Gorillák csapatában játszik Szegeden. 2015-ben debütált a felnőtt válogatottban, részese volt az előző szezonban a 15’s nemzeti csapat nagy menetelésének, az Eb Conference 2-es divízió megnyerésének. Volt második soros, harmadik soros is, de jelenleg klubjában és a válogatottban is jobboldali pillért játszik. A sport megszállottja, hiszen mindennap edz, egyszer kipróbálná magát külföldön is. Civilben egy elektronikai szoftverfejlesztő cégnél dolgozik. Márki Rolanddal beszélgettem.

- Huszonhárom éves vagy. Mióta rögbizel és hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?

- 2008-ban, amikor elkezdtem a Déri Miksa Ipari Szakközépiskolát, szerettem volna valamit sportolni. Az egyik osztálytársam javasolta a rögbit, október 10-én már ott voltam az első edzésemen a Gorilláknál, Szegeden. Persze tizennégy esztendősen a kadet korosztályban kezdtem és haladtam előre. A családban senki nem rögbizett, édesanyám viszont versenyszerűen kézilabdázott, így ő kezdettől fogva támogatta a sportolást, ezt a keményebb, kontaktsportot is. A kadet korosztályban a csapat egy ezüstérmet szerzett, a juniorban kétszer voltunk harmadikok. A felnőttben túl nagy sikereink nem voltak, bár az előző szezonban már közelebb kerültünk a Battai Bzulldogokhoz és az Esztergomi Vitézekhez, az előbbi együttest egyszer le is győztük. A szegedi csapatnak a háromnegyedben kellene sokat fejlődnie. Az edzőnk az a Peleskei Tamás, aki korábban játszott a Gorillákban, aztán Szentesen, majd Angliában is megfordult. Egy sérülés miatt hazaköltözött, és ha már játszani nem tud, edzőként segíti a csapatot.

- Mennyire lehet a Szegedben, mint az NBI ötödik csapatában fejlődni?

- Minden csapatban lehet fejlődni, csak azon múlik, hogy ki mennyire szorgalmas. Szabó Tamással, aki a válogatottban is a bal oldali pillér – nagyon technikás és roppant erős – tudjuk a Szegedben gyakorolni a beállásokat, egy bizonyos szintig a zárt tolongásban lehet fejlődni, a nyíltban kevésbé. Én hetente legalább hét-nyolc alkalommal edzem, a heti két rögbis, csapatedzés mellett minden reggel hétköznapokon, a munka előtt konditerembe járok, de külön elmegyek futni is. Többszörös korosztályos válogatott vagyok, és amire nagyon büszke lehetek, hogy 2014-ben én voltam az év U20-as játékosa.

- Az évek alatt volt komolyabb sérülésed?

- Van abban valami igazság, hogy az sérül meg, aki hagyja magát. Egyetlen komolyabb sérülésem volt, amikor 2015 októberében Szegeden a Budapest Exiles együttese ellen játszottunk. Egy mélyfogást szerettem volna végrehajtani, amikor az ellenfél térde eltalálta az álkapcsom. Törés lett a vége. Ez volt az a találkozó, amikor Drabbant Dáviddal mindketten kórházba kerültünk, és egymás után műtöttek bennünket. De ez benne van a játékban, két hónapot kellett kihagynom, de a varratszedést követően, vagyis tíz nap után már futottam, aerobgyakorlatokat végeztem, hogy a fizikai állapotom szinten tartsam.

- Mikor mutatkoztál be a felnőtt 15’s válogatottban és hol tart ma a csapat?

- Még 2015-ben debütáltam Ciprus ellen, amikor Matthieu Lazerges volt a szövetségi edző. Richard Williams érkezése után folyamatosan tagja voltam a keretnek, az Eb Conference 2-es divíziójában az összes meccsen ott voltam, továbbá a vb pótselejtezőkön is. A válogatottbeli debütálásomkor második soros voltam, a klubomban pedig harmadik sorost játszott. Richie akarta, hogy pillér legyek, jobboldali pillér, és eztán kértem, hogy a klubomban is ezt játszhassam. 185 cm és 112 kg vagyok. Az igazság, hogy a Conference 2-ben Pocskai Szabolcs mellett inkább csak epizódszerephez jutottam. Kivételt az Észtország elleni találkozó jelentett, amikor hatvan percet is a pályán tölthettem. Az várható volt, hogy feljutunk a Conference 1-be, hiszen már korábban is játszottunk itt. Az ősz folyamán, Svédország és Lettország ellen már kezdőként számítottak rám. Richie fejben összerakta a csapatot és a csapatszellem nagyon erős. A tavasz folyamán egymást húztuk, hogy minél jobbak legyünk. A svéd és lett meccs is meglehetett volna – ahogyan Szabó Tamás is mondta –, de fegyelmezetlenek voltunk. A bennmaradás nem lehetetlen, csak még jobban kell majd koncentrálni Ukrajna és Litvánia ellen. Azt persze érezzük, hogy ez sokkal keményebb szint, mint volt az előző. De még mi is tudunk fejlődni, több van még ebben a csapatban.

- Mivel foglalkozol civilben és kacérkodsz-e a gondolattal, hogy kipróbálod magad külföldön?

- Gépészetet tanultam, jelenleg viszont egy elektronikai szoftverfejlesztő cégnél dolgozom. Szeretem a kihívásokat. Ami a rögbit illeti: pályafutásom során végig a Szegedben játszottam (már klubszinten), de természetesen én is szívesen kipróbálnám magam egy kicsit magasabb szinten, egy erősebb bajnokságban, mint a magyar. Az elhivatottságomon biztosan nem múlna, hogy megállnám-e a helyem külföldön.