Az edzőségben látja a jövőjét

Szerző
KM
2017. 11. 16.

Úszott, birkózott, karatézott, mégis a rögbi mellett tette le a voksát. Kilenc évesen vágott bele, amikor a nővére már rögbizett. Egy kis kitérőtől eltekintve a kezdetektől a Kecskemét csapatát erősítette. Tizenhat évesen szülői engedéllyel már a felnőttek között szerepelt. Huszonegy esztendősen az év játékosának választották meg a hírös városban. A 2015/16-os szezonban csapatával megnyerte a 7’s bajnokságot. A 15’s rögbiben az utóbbi két évben ezüstérmet szerzett. Az aranyról még nem tettek le a kecskemétiek, de már nem akarják görcsösen. A tavasszal ő is részese volt a felnőtt 15’s válogatott menetelésének. A sok pozitív változás mellett úgy gondolja, hogy még a jelenleginél is többet kellene együtt készülnie a nemzeti csapatnak. Tisztában van a lehetőségeivel, nem kerget álmokat profi karrierről. Ugyanakkor Kecskeméten három iskolában is rögbi órákat tart, az edzőségben látja a jövőjét. Almási Bencével beszélgettem.

- Hogyan lettél rögbis?

- Kilenc évesen kezdtem el a játékot, előtte kipróbáltam több sportágat: úsztam, birkóztam, karatéztam, de egyik sem fogott meg. Már az első edzésen megtetszett a rögbi, a mélyfogást gyakoroltuk. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a nővérem, Kovács Réka is rögbizett, de ő már időközben abbahagyta. Én maradtam. Akkoriban lányok-fiúk együtt játszottunk a miniben. Én a kezdetektől fogva a Kecskemét csapatában játszom. Egy kis kitérő akkor volt, amikor a középiskolai tanulmányaimat elkezdtem Budapesten, és nehézkes volt a hazajárás. Abban az egy-két évben a Budapest Exiles utánpótlásában szerepeltem. De aztán megoldottam, hogy visszajárjak az edzésekre (is). Egyébként Csepelen a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskolába jártam. Repülőgép-szerelést akartam tanulni.

- Bár a Kecskemét még egyszer sem tudott aranyérmet nyerni a 15’s bajnokságban, gondolom, hogy vannak szép emlékek.

- Kilenc évesen a miniben kezdtem, majd a kadetban, a juniorban folytattam. Már a román Gica Vacaruval is szép eredményeket értünk el, az utóbbi két évben pedig a Budapest Exiles mögött a második helyen végeztünk a bajnokságban. Arra nagyon büszke vagyok, hogy huszonegy esztendősen Kecskeméten megválasztottak az év játékosának. Tizenhat esztendősen pedig már szülői és persze orvosi engedéllyel a felnőttek között szerepeltem. A 2015/16-os szezonban megnyertük a 7’s bajnokságot, ami egy picit elégtétel volt az elvesztett 15’s döntő miatt, hiszen a 7’s rögbiben is a Bp. Exiles volt a végső ellenfél. Erre a mostani szezonra nem fogalmaztunk meg konkrét célkitűzést, ami nem azt jelenti, hogy adott esetben ne akarnánk megnyerni az aranyérmet. De a görcsös győzni akarást magunk mögött hagyjuk. A felnőtt válogatottban 2015-ben mutatkoztam be egy edzőmérkőzésen, amikor a Kolozsvár ellen játszottunk és Philippe Saint-André volt a csapat edzője.

- Több poszton is megfordultál az évek alatt. Hol érezted a legjobban magad?

- Így van, a háromnegyedben minden poszton megfordultam már. Voltam szélső, fullback, külső-belső center, irányító és nyitó is. Richie Williams kérte, hogy próbáljuk ki a nyitó szerepkört, Czakó Attila posztján vagyok bevethető. Ezért aztán a klubomban is ezt kezdtem játszani. Igazság szerint én centerposzton éreztem magam a legjobban. De ha így tehetek a legtöbbet a válogatottért, ám legyen.

- A tavasz folyamán te is részese voltál a felnőtt 15’s férfi válogatott Eb menetelésének a Conference 2-ben, ott voltál a vb pótselejtezőkön, valamint az ősszel a svéd és a lett meccsen is a keret tagja lehettél.

- A Conference 1-be való feljutásunk jogos és megérdemelt volt. 2016 őszén még azért nem szerepeltem a keretben, mert egy vállműtétem volt, de 2017 tavaszán már én is bevetésre készen álltam. A finnek ellen kaptam is húszpercnyi játéklehetőséget, most a svéd és a lett mérkőzésen csak pár percre állhattam be. Az őszi eredményben vagy eredménytelenségben kár tagadni, hogy az is közrejátszott, hogy néhány kulcsjátékosunk sérülés vagy klubelfoglaltsága miatt nem lehetett velünk. Gondolok itt most például Katona Jonathanra vagy Pocskai Szabolcsra. Richie Williams érkezése mindenesetre jót tett a csapatnak, mert bár papíron eddig is voltak külföldi edzők Magyarországon a válogatottnál, munkát nem nagyon raktak a közösbe. Richie viszont nagyon akarja a sikert és ezért meg is tesz mindent. Vannak elemzések a mérkőzés előtt és sokkal több edzés van, mint korábban. Ezzel együtt az előrelépés az lehetne, hogy még több edzés legyen. A csapat kb. húsz-harminc százaléka így is külföldön van, velük csak közvetlenül a meccsek előtt találkozunk. Persze az elmúlt időszakhoz képest rengeteg a változás, a játékoselemző, a tolongásedző érkezésével csak jobbak leszünk. Amikor arról beszélek, hogy a hátrányunk, hogy év közben is több válogatott edzésnek kellene lennie, akkor persze tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon ez mégiscsak egy amatőr sportág és a játékosok dolgoznak a rögbi mellett.

- Volt komolyabb sérülésed az évek során?

- Kulcscsonttörésem volt gyerekkoromban és egy vállműtétem pár évvel ezelőtt, amikor már annyira el volt meszesedve a vállam, hogy az izületet ki kellett tisztítani. Magyarán semmi komolyabb sérülésem nem volt.

- Mit csinálsz a játék mellett?

- Én nagyon szerencsés vagyok, hiszen a Kecskemétnél edzősködhetek, ami az utánpótlást jelenti a gyakorlatban. Három általános iskolában is (Lánchíd utcai Általános Iskola, Béke téri Általános Iskola, Mátyás király Általános Iskola) rögbi órákat tartok gyerekeknek, ötödikestől nyolcadikos osztályokig. Ezek amolyan plusz testnevelés órák. A Szinergia Szakközépiskolában szereztem személyi edzői és sportedzői OKJ-s képesítést. Mivel 175 cm és 80 kg vagyok, tisztában vagyok a lehetőségeimmel: nem gondolkodom a külföldben, nem kergetek olyan álmokat, hogy egyszer majd profi játékos leszek. A hozzám hasonló alkatú rögbisből van tucatszám Európában. Ezért is én inkább az edzőségben látom a jövőt, itt vannak céljaim.