Dél-afrikaiként büszke arra, hogy a magyar válogatottban játszik

Szerző
KM
 | Kép forrása:
Fotó: Kraus Gabriella
2017. 11. 17.

2007 óta él Magyarországon, már otthonának tekinti hazánkat. A dél-afrikai Durbanben született és ott is nőtt fel. A rögbi szeretetét onnan hozta magával, öt éves korában ismerkedett meg a sportággal. Nem játszik el a gondolattal, hogy a dél-afrikai válogatottban is játszhatna. Akkor a legbüszkébb, amikor a magyar nemzeti mezt magára öltheti. Jelentős fejlődést lát az elmúlt évekhez képest. Úgy véli, hogy benn fog maradni az Eb Conference 1-es divíziójában a 15’s együttes, de azt tudja, hogy mindent meg fog tenni ezért a csapat. Andre Brandet, a Budapest Exiles játékosát kedvenc rögbiseiről is kérdeztem.

- Mióta élsz Magyarországon és hogyan kerültél ide?

- 2007 óta élek Magyarországon, a barátnőm magyar és akkor találkoztunk, amikor az Egyesült Királyságon át jöttem ide. A Diageo-nak dolgozom, ami világelső cég az alkoholos italok gyártásában. A beosztásom a budapesti irodában operatív menedzser. A dél-afrikai Durbanben születtem és nőttem fel, de a költözésem előtti utolsó éveimet Centurionban, Pretoriában töltöttem. Még nem rendelkezem saját családdal, ezen jelenleg is dolgozom. A szüleim Dél-Afrikában, Knysna-ban élnek, de az Egyesült Királyságban is vannak rokonaim.

- Mióta rögbizel? Hol kezdted ezt a sportágat és mire vagy a legbüszkébb?

- Dél-Afrikában a rögbit szinte életmódnak tekintik. Öt éves koromban kezdtem el játszani az általános iskola első osztályában. Számos pillanatra emlékszem a rögbis karrierem során, amire büszke vagyok. Például amikor az első csapatomban játszottam a Zwartkop középiskolában, vagy amikor csapatkapitánya voltam a 21 éven aluli együttesnek, a Centurion Rögbi Klubban és ugyancsak játszottam az első csapatukban. Mégis azt mondanám, hogy a legbüszkébb pillanataim azok, amikor felveszem a magyar nemzeti rögbis mezemet és képviselem Magyarországot.

- A magyar 15's válogatottnak szinte állandó tagja vagy. Hogyan értékeled a tavalyi sikereket, amikor egy osztállyal feljebb lépett a csapat? A Conference 1-ben ugyanakkor nem sikerült legyőzni Svédországot és Lettországot. Bent lehet maradni ebben a divízióban? Soha nem játszottál el a gondolattal, hogy játszhatnál a dél-afrikai nemzeti csapatban is? 

- Miután az elmúlt hat évben a válogatottban szerepeltem, jelentős fejlődést látok az együttesben és a menedzsmentben is. A jelenlegi felállásban a hangulat bámulatosan jó és mindannyian remekül kijövünk egymással. A menedzsment, a csapat és az edzőgárda nagyon elhivatott és odaadó, ami sokat segít. Ez a változás sokat számított abban, hogy feljebb léptünk a következő szintre, amit úgy éreztem, hogy mint csapat megérdemeltünk. Az, hogy legyőztük Boszniát a világbajnoki pótselejtező mérkőzésen, és aztán nagyszerű teljesítményt nyújtottunk Csehország ellen, mind annak a kemény munkának és erőfeszítésnek köszönhető, amit a csapat és a stáb tett. Jelenleg egy magasabb szinten vagyunk, és amikor valaki egy magasabb szintre lép keményebben kell játszania. Nem sokkal kaptunk ki Svédországtól és Lettországtól és úgy érzem, hogy rendelkezünk olyan játékosokkal és képességekkel, hogy legyőzzük ezeket az együtteseket. Úgy vélem, hogy bent tudunk maradni ebben az osztályban, de legalább is tudom, hogy mindenképpen küzdeni fogunk a bennmaradásért. Vagyis igen, nagyon optimista vagyok. Dél-Afrikában egy fiú álma az, hogy a Springboks-ban játsszon. Nem érzem szükségét, hogy én a dél-afrikai színeket képviseljem, amikor is oly sokat sikerült elérnem a magyar nemzeti válogatottban. Magyarországot pedig már az otthonomnak tekintem.

- Legutóbb a válogatottban második soros voltál, de mi a te igazi posztod? Van kedvenc játékosod, akit nagyon sokra tartasz a világ rögbijében?

- Az utóbbi néhány mérkőzésen valóban második soros voltam. De az eredeti posztom a nyolcas, a klubomban, a Budapest Exilesben is itt játszom. Úgy nőttem fel, hogy a hatos is és a nyolcas is volt a posztom. Jelenleg a magyar válogatottban Richie Williamsnek, az edzőnknek a négyes poszton van rám szüksége, tehát ezen a helyen játszom. A rögbiben – mint csapatsportban – gyakran el kell fogadnunk, hogy különböző posztokon kell szerepelni, ha az edző és a csapatérdek ezt követeli meg. Gyerekkoromban két kedvenc játékosom volt: Tiaan Strauss (a Springboks nyolcasa) és Zinzan Brooke (az új-zélandi nyolcas), ők mindketten első osztályú játékosok voltak. Mostanában azt mondanám, hogy Duane Vermeulen (a Springboks nyolcasa) és Maro Itoje (ő Angliában második soros játékos).