A váci királylányok

Szerző
KM
2017. 11. 18.

Tóth Rebeka és Tóth Dorottya az egyik leghíresebb rögbis testvérpár Magyarországon. Mindketten kipróbáltak több sportágat is, amíg végül a rögbinél kötöttek ki. Pedig a rögbi-edző édesapa, Tóth István egyáltalán nem követelte meg, hogy a lányok is ezt a sportágat válasszák. A felszólítás csupán annyi volt, hogy valamit sportolni kell. Pontosabban bármit lehet csinálni, csak semmit nem.  A két testvér között napra pontosan három és fél év a korkülönbség és a fiatalabb hölgy kezdte előbb a rögbit. Amíg Dorottyának elsőre megtetszett, Rebekának nehezebb volt beleszoknia a rögbi mozgássorba. Bár az ősz folyamán egy első és három második helyet szereztek csapatukkal, még nem mondtak le arról, hogy a váci Királyság együttese ezúttal aranyérmet ünnepeljen a 7’s női bajnokság végén, az utóbbi két év két ezüstje után. Rebeka szociálpedagógus, Dorottya iskolatitkár. Dorottya számára az elején megterhelő volt, hogy az édesapja egyben az edzője is. Rebekát ez soha nem zavarta. Abban mindketten egyetértenek, hogy az idei Eb-szereplés nem volt sikertörténet, de ha mindenki odateszi magát és az utánpótlást sikerül felzárkóztatni, akkor jövőre megvan a lehetőség az előrelépéshez. Tóth Rebekával és Tóth Dorottyával beszélgettem.

- Egy ilyen családban, ahol az édesapa a rögbi megszállottja, kötelező volt ez a sportágat választani?

- Szó sincs róla. Apáék annyit mondtak, hogy bármit lehet csinálni, csak semmit nem. Én úsztam, kajakoztam, teniszeztem. Aztán amikor mindent abbahagytam, azt mondta apa, hogy menjek le futni a fiúkkal a rögbipályára. Nekem nehezebb volt beleszoknom ebbe a mozgásba, később is kezdtem el játszani, mint az egyébként nálam három és fél évvel fiatalabb Dorka. Én csak akkor kezdtem el rögbizni, amikor már Vácott megalakult a női csapat, Elefántok néven. 2011-ben már biztosan játszottam. Egyébként a legjobb barátnőim mind rögbiztek – fogalmaz Tóth Rebeka.

- Én úsztam, kajakoztam, atletizáltam, a súlylökésben próbáltam ki magam, továbbá kosárlabdáztam is egy rövid ideig. Mivel az atlétikában nem fáradtam el, ezért mentem le rögbizni. 2008 áprilisában már diákolimpián indultam a fiúkkal együtt 7’s rögbiben. De életem első rögbimérkőzése még kadetként 15’s rögbiben volt a srácokkal 2007. november 27-én, amikor a Vác Kecskeméten játszott. A mai napig jól emlékszem, hogy egy mélyfogásnál nagyot ütköztem és földre estem. Apa csak annyit mondott, hogy kislányom álljál fel, mert nem történt semmi – nevet Tóth Dorottya. – Apa egyébként nagyon nem akart a lányokkal foglalkozni az elején. Én pedig kezdetben Agárdra jártam, ugyanis csak ott volt a közelben női csapat, Váczi Péter volt az edző.

- Mennyire volt nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy édesapátok, Tóth István a csapat vezetőedzője?

- Nekem ez soha nem okozott gondot, hogy ő az edzőnk. Ráadásul sok esetben jobban ismeri a fizikai határaimat, mint én. A csapaton belül egyébként nagyon családias a hangulat, mert apa mindenkire odafigyel – mondja Rebeka.

- Nekem az elején megterhelő volt, hogy az apukám az edzőm. Biztosan ez azért is van így, mert én ritkábban hallom meg a jót, mint a rosszat. Viszont biztosan soha nem szólnék úgy vissza egy-egy kritika után, mint ahogyan egy-két lány teszi. De amikor meccs van, akkor ő az edző, a családi kötelék nem fordul meg a fejemben. Azt mindenesetre jól tudjuk, hogy milyen edzői tudás van mögötte – fogalmaz Dorottya.

- A legutóbbi két bajnokságban ezüstérmet szerzett a váci Királyság, méghozzá a Fehérvár mögött. A mostani szezonban lehet az ezüstből aranyérem?

- Kár lenne tagadni, hogy a cél a bajnoki cím megszerzése. Sok munka van a csapatban, az ország különböző pontjairól jövünk, nem könnyű összeegyeztetni az edzések időpontjait sem. Van, aki Szegedről, Esztergomból, Visegrádról érkezik. Apa mondta az egyik mérkőzésen, hogy olyan formációt látott tőlünk, amit korábban még soha. Ez nagy dicséret. Amire még büszkék lehetünk, hogy nálunk már mindenki volt válogatott játékos, aki a csapatban játszik, legyen szó felnőttről vagy utánpótlásról – mondja Rebeka.

- Jelen pillanatban mi magunk jelentjük a legnagyobb ellenfelet saját magunknak. Az őszi négy fordulóból egyszer győztünk, háromszor pedig a Medvék csapata lett első, amely alaposan megerősödött az előző szezonhoz képest, hiszen elég, ha csak azt mondom, hogy a Fehérvárból odaigazolt Huszti Katalin. Ezzel együtt, ha tavasszal összeállunk és nyerünk három fordulót a négyből, akkor meglesz a hőn áhított bajnoki arany – mondja Dorottya.

- Mennyit tudtok edzeni hetente és a sérülések mennyire kerültek el eddig benneteket?

- Hetente három csapatedzésünk van, alapozáskor öt is. Kell a mozgás, ha már egy nap kimarad, akkor nem érezzük jól magunkat. Egyébként a válogatott is akkor szerepelt a legjobban, amikor mindenki sokat tett a közösbe. A 2016-os esztergomi Eb ötödik helyünkre büszkék lehetünk, amit a Trophy divízióban értünk el. Engem egyszer sem műtöttek, de kétszer is gondjaim voltak a térdemmel. Az egyikben megnyúlt az összes szalag, a másikban pedig részleges szakadás volt – fogalmaz Rebeka.

- A heti három a minimum, de a futással és a konditermivel együtt volt olyan hét, amikor nyolcat is edzettem. Nekem kétszer is műtötték a térdem, egyszer összetérdeltem egy fiúval, egy porcot ki is vettek. Ez még a rögbis karrierem elején volt, emiatt ki is kellett hagynom több mint egy évet 2013-ban. De volt bordaközi izomszakadás és szegycsontrepedés is – mondja Dorottya.

- Sokszor összehasonlítják a kézilabdával a sportágunkat. Azt mondhatom, hogy a kézilabda sokkal durvább, alattomosabb, a rögbiben tisztábbak a viszonyok. A szabályok egyértelműek, ráadásul nem is akarunk egymásnak szándékosan sérülést okozni, igyekszünk tisztán játszani, hiszen pár hónap múlva együtt küzdünk a magyar színekért a válogatottban – teszi még hozzá Rebeka.

- A rögbi Magyarországon amatőr sport. Ki mivel foglalkozik a civil életben?

- Szociálpedagógus a végzettségem. A Lámpás 92 Közhasznú Alapítványnál foglalkozom értelmi fogyatékos felnőttekkel, mint szociális munkás és tanácsadó – mondja Rebeka.

- Én iskolatitkár vagyok jelenleg Vácott, de TB -és bérügyintéző szeretnék lenni. Ehhez most tanulnom is kell – mondja Dorottya.

- Az idei Eb felemásan sikerült, hideget-meleget kaptatok az esztergomi Eb Trophy divíziójában elért kilencedik helyezés után. Ugye több van a női csapatban?

- Azt sajnálom, hogy ősszel még nem nagyon volt összetartása a női 7’s válogatottnak. Azt el kell ismerni, hogy nem volt épp sikertörténet az idei, esztergomi Eb szereplés. De ha az utánpótlást felzárkóztatják, és mindenki odateszi magát, akkor megvan a lehetőség arra, hogy előrébb lépjünk. Ugyanis Esztergomban olyan csapatoktól is kikaptunk, amelyeket korábban megvertünk – értékel Rebeka.