A cserediák, akinek Magyarország lett a második otthona

Szerző
KM
 | Fotó
Fotó: Kraus Gabriella
2017.12.03.

Los Angelesből származik, tizenhét évesen, cserediákként került Magyarországra. Megtanult magyarul, sőt mint egy igazi szabolcsi gyerek, a disznóvágásról sem hiányozhatott. Később visszajött és beiratkozott a Nemzetközi Üzleti Főiskolára (IBS), amit el is végzett nemzetközi üzleti kapcsolatok szakon. Édesapja tanácsára kezdett el rögbizni. A Budapest Exiles csapatával megnyerte az utóbbi két bajnokságot, a juniorcsapat edzője. A válogatottba is meghívót kapott, ott volt a lettek elleni Eb-mérkőzésen a Conference 1-es divízióban. Tetszik neki Magyarország, amire a második otthonaként tekint. Ted Coe-val beszélgettem.

- Hogyan kerül egy amerikai Magyarországra?

- Tizenhét éves koromban egy cserediák program keretében jöttem Magyarországra. Mehettem volna Észtországba vagy Izlandra is, de láttam, hogy itt a legjobb az időjárás, és ez fontos szempont volt a döntésemben. Én Los Angelesből származom. Ónodon laktam a polgármesternél és családjánál, és Tiszaújvárosba jártam gimnáziumba. Olyan voltam, mint egy szabolcsi gyerek, még a disznóvágásról sem hiányozhattam. Ez az időszak három évig tartott, majd 2008-ban visszajöttem Budapestre fél évre, aztán 2010-ben jelentkeztem az IBS-re (Nemzetközi Üzleti Főiskolára). 2015-ben végeztem nemzetközi üzleti kapcsolatok szakon, és itt ragadtam. Mostanság egy reklámokkal foglalkozó cégem van, reklámokat írok. Emellett a Budapest Exiles-nál vagyok a juniorcsapat edzője, és iskolákba járok be rögbit tanítani a testnevelési óra keretében. A Budai Gimnázium az egyik ilyen suli, ahol rendszeresen megjelenik a rögbi.

- Már Magyarországon kezdtél el rögbizni?

- Los Angelesben amerikai futballt játszottam és baseballoztam, továbbá voltam játékvezető az európai labdarúgásban. 2012 tavaszán kezdtem el rögbizni. Kerestem egy csapatsportot, édesapám a rögbit javasolta. Beütöttem hát a keresőbe, hogy rögbi és Budapest és elsőre az Exiles csapatát dobta fel. Elmentem hát egy edzésükre és ott is maradtam. Először a második csapatban szerepeltem, majd másfél-két év után kerültem át az első együttesbe és lettem kezdőjátékos. Kipróbáltam magam több poszton is, voltam második és harmadik soros, de az első sorban a bal pillér a kedvenc helyem, ami az adottságaimból is következik (180 cm, 115 kg). A Budapest Exiles csapatával megnyertük az utóbbi két bajnokságot. Az elsőnél nagyobb nyomást éreztem, mert ez a klub történetének is az első bajnoki címe volt, mindenki nagyon akarta. A másodiknál már tudtuk, hogy milyen egy bajnoki finálé, miként kell rá mentálisan felkészülni, hogy sikeresek legyünk.

- Már a felnőtt 15’s válogatottban is számítanak rád.

- 2014-ben mutatkoztam a válogatottban, Ausztria ellen játszottunk felkészülési mérkőzést. Richard Williams szövetségi edző meghívott tavasszal a csehek elleni világbajnoki pótselejtezőre, és most a lettek elleni Eb mérkőzésen is a csapat tagja voltam az Eb Conference 1-es divíziójában rendezett találkozón. A válogatottban a hangulat rendkívüli, profik a körülmények, mindenki hajt. Richie jól összerakta a csapatot, remélem, hogy sikerül a tavasz folyamán a bennmaradás. A csapat nagyon akar nyerni, a játékosok éhesek a sikerre.

- Könnyű volt megtanulni magyarul, és hogy érzed magad nálunk?

- Mivel Ónodon csak magyarok vettek körül, magyarul kellett beszélnem, ha meg akartam értetni magam. De elég nehéz ez a nyelv. Tetszik Magyarország, a lányok szépek, a bor finom, a Balaton csodás – három nyarat ott dolgoztam egy gyerektáborban. A szüleim Los Angelesben élnek, van egy húgom. Most a Hálaadást a nagycsaláddal együtt New Yorkban ünnepeltük. Van egy orosz barátnőm. Még nem tudom, hogy egyszer majd hazamegyek-e vagy sem. A szüleim a döntésem pozitívan fogadták. Úgy értékelik, hogy csinálok valami érdekeset egy másik országban. Bárhogyan is döntsek majd később, Magyarországot a második otthonomnak tartom.