Biológus lesz az év játékosa

Szerző
KM
 | Fotó
Fotó: Hidvégi János Gábor
2017.12.21.

Tizenegy évesen kezdett el rögbizni, a bátyja invitálására ment le játszani. Az Agárdi Angyalokban kezdte, majd Érden és Tárnokon folytatta. Jelenleg a Medvék csapatát erősíti. A szülei inkább a sok utazástól féltették gyerekkorában, nem a sportágtól. Az Állatorvosi Egyetemre jár, erdőökológiával szeretne foglalkozni. Meglepte, hogy őt választották meg az év játékosának, de annál nagyobb az öröme. Gránitz Zsuzsannával beszélgettem.

- Mekkora szerepe volt a bátyádnak abban, hogy rögbis lettél?

- Előtte csak iskolai szinten kézilabdáztam, mígnem 2009 őszén Matyi hívott, hogy menjek el és nézzem meg, hogy mi is az a rögbi. Elsőre megtetszett, és azonnal el is döntöttem, hogy én ezt a sportágat fogom űzni. Az Agárdi Angyalok volt ez a csapat. Akkoriban még nem nagyon volt külön utánpótlás, így gyakorlatilag a felnőttekhez kerültem. Váczi Péter és Kerner Krisztián volt az edzőnk. A bátyám egyébként már abbahagyta, mert a velencei csapat felbomlott. Az igazság az, hogy nagyon jó volt a társaság, és ez is nagyban hozzájárult, hogy ott ragadjak. Diákolimpiákra is jártunk, ahol U16-os korosztályban is versenyeztünk, és gyakran aranyakat hoztunk el. De amire még büszkébb vagyok, hogy bajnoki bronzot is nyertünk az Agárdi Angyalokkal.

- Aztán következtek az érdi és a tárnoki évek.

- Én pázmándi vagyok, de Székesfehérvárra jártam a Vasvári Pál Gimnáziumba. Jelenleg pedig Budapesten tanulok az Állatorvosi Egyetemen. Szóval, a rögbi miatt nagyon sokat utaztam; csak azért is, hogy eljussak egy edzésre. Volt úgy, hogy reggel hatkor keltem és este kilencre vagy tízre értem haza, közben pedig Pázmándról elmentem Székesfehérvárra, onnan pedig Érdre, majd haza Pázmándra. Most az egyetem mellett már nem tudtam volna vállalni ezt a rengeteg utazást, ezért is választottam az ősszel a Medvék csapatát, amelynek edzéseire eljutni nagyjából fél óra. A szüleim sokszor nem is azért féltettek, hogy esetleg megsérülök, hanem amiatt, hogy a sok utazás során nehogy történjen velem valami. Nem vagyok egyébként sérülékeny játékos, komolyabb sérülésem nem is volt, csak zúzódásokra emlékszem. 2014 nyarán kerültem az Érdi Vadmacskákhoz, a 2015/16-os bajnokságban bronzérmesek lettünk és aztán a Tárnokkal is megszereztük a harmadik helyet most tavasszal.

- Mi a cél most a Medvéknél?

- Az őszi fordulók után vezetjük a női 7’s bajnokságot, és a cél mi más is lehetne, mint a bajnoki cím. De persze ez nincs konkrétan megfogalmazva, csak mindenki ezt szeretné. Huszti Katalin és Cziráky Fanni a csapat két edzője. A klubomban egyébként center és pillér poszton játszom, míg a válogatottban inkább csak pillérként. Az év játékosa címre egyáltalán nem számítottam, de nagyon boldog vagyok. Talán azért is nyerhettem el ezt a díjat, mert a válogatottban egyenletes, jó teljesítményt nyújtottam és ott voltam valamennyi felkészülési és tétmérkőzésen.

- Hogyan értékeled a válogatott nyári Eb-szereplését?

- Az ostravai ötödik hely szép eredmény. Az esztergomi kilencedik kevésbé, de összességében így is megismételtük az előző évi hatodik helyezést. Semmi rendkívüli nem történt, egyszerűen a csapatnak volt egy rossz napja. Én nem feltétlenül beszélnék kudarcról. A második napból végül kihoztuk a legtöbbet, amit lehetett Esztergomban. Ugyanakkor azt hozzátenném, hogy Ostravában nem sokon múlott, hogy a négy közé kerüljünk, ott tényleg kijátszottuk magunkat és megmutatkozott az a fejlődés, amit Rob Jonesnak köszönhetünk. Az nagyon jól esett, hogy a családom tavaly és idén is eljött Esztergomba szurkolni a válogatottnak és persze nekem is.

- Hogyan jött az Állatorvosi Egyetem?

- Mindig is vonzott a természet, ezért a biológiatanulás mellett döntöttem. Mivel Budapesten két olyan egyetemen van, ahol biológiát lehet tanulni, az ELTE és az Állatorvosi, azt választottam, amelyiknek a képzése jobban megtetszett. Erdőökológiával szeretnék majd foglalkozni, a növények jobban érdekelnek, mint az állatok. Most másodéves vagyok. A célom, hogy legyen egy diplomám, egy szakmám; de ha lesz rá lehetőségem, akkor külföldön is kipróbálom magam rögbisként. Angolul és olaszul beszélek, nyelvi gondjaim nem lennének. Viszont jelenleg a legfontosabb, hogy befejezzem az iskolát.