RÖGBIBŐL EXATLON – INTERJÚ HUSZTI KATÁVAL, A 2019-ES EXATLON GYŐZTESÉVEL

2014-ben Női olimpiai rögbi kategóriában Az Év Játékosa címet nyerte el, nemrég pedig az egész rögbis társadalom neki szurkolt. Huszti Katát kérdeztük rögbiről, Exatlon-ról.

Mióta rögbizel, mit jelent számodra ez a sportág?

Megközelítőleg tíz éve rögbizem. A kézilabda (gyerekkorom óta a sportom) sporttal egyidejűleg csináltam/csinálom a mai napig.

A válogatottságot tíz év után nem vállaltam már idén, de a Medvék RCE női csapatában játékos-edzőként ugyanúgy tevékenykedek, mint eddig.

Számomra a rögbi jelenti a csapatsportot, a második otthont, egy nagy családot. Mióta rögbizem sokat tanultam magamról, az emberekről, az életről, nagyon sokat ad a személyiségünk fejlődéséhez is.

Hogyan jött az ötlet, hogy elindulj az Exatlonon?

Az egyik rögbis csapattársam vett rá, hogy jelentkezzem vele a műsorba. Én nem akartam, de végül "beadtam a derekam".

Ahogy megnéztem, miről szól a játék, azonnal éreztem, hogy ezt nekem találták ki!

Fel tudtad-e használni a verseny során a rögbis "tudásod"? Mit tudtál hasznosítani belőle?

A sportmúltam nagyon hasznos volt az Exatlonban, hiszen már gyermekkorom óta az életem meghatározó része a sport, ezen belül pedig a labdajáték(ok). Az Exatlonban rendkívül fontos volt az erő, az állóképesség, az ügyesség, a gyorsaság. Ezek a képességek a rögbisportnak is az alapjai, így ezeket tudtam hasznosítani a verseny során.

Mi volt számodra a mélypont a verseny alatt?

Visszagondolva úgy látom, hogy egyetlen mélypont volt  számomra a verseny alatt; egyetlen hét, amit sajnos nem sikerült kijavítanom. A többiek (akik már a játék eleje óta bent voltak) azt mondták, hogy mindenkinek volt ilyen mély hete (vagy több is), de nekem nagyon rosszkor jött, ugyanis éppen akkor kényszerültem párbajra és a párbajt elveszítettem, így ki is estem. Utólag rájöttem, hogy mi lehetett az oka a kiesésemnek, illetve annak, hogy ilyen rosszul sikerült az a hét: akkorra már kicsit kezdtem átlátni a versenyt, élveztem, hogy jól megy a játék, tetszettek a feladatok, kicsit éreztem a siker "ízét a számban" és ehhez az érzéshez (nem tudatosan, de) túlságosan elkezdtem ragaszkodni. Nyerni szerettem volna mindig és ezt túl görcsösen akartam.

Amikor Dorka sérülését követően visszakerültem a játékba, kaptam tehát egy második lehetőséget; akkor tudtam, hogy ezen mindenképpen változtatnom kell, mert ha nem teszem, ismét ez lehet a vesztem.

Melyik volt számodra a legszebb élmény, pillanat?

A legszebb pillanataim: amikor bekerültem a játékba és amikor visszakerültem a játékba. A végén pedig az, hogy a női döntőt, valamint a szuperdöntőt is meg tudtam nyerni.

A legszebb és a legjobb időszakom az volt, amikor a csapatversenyben az utolsó két hétben hárman voltunk a kihívók csapatában Hannával és Petivel. Sokat kirándultunk, sokat nyertünk; szuper napok voltak.

Mik a terveid a jövőre nézve sport szempontjából?

Még játszom és edzősködöm is a Medvék Rugby Club Egyesületnél. Szeretnék továbbra is itt maradni, edzősködni, játszani. Nagyon szeretnék gyerekekkel foglalkozni és esetleg a sportból megélni.

Fotó: life.hu