2017. 12. 14.

Több mint három évtizede a rögbi az élete része

Az elmúlt hétvégi dobogókői szakmai konferencia vendége volt az egykori világbajnoki bronzérmes walesi játékos, Phil Davies, aki manapság Namíbia nemzeti válogatottjának vezetőedzője, de szaktanácsadóként dolgozik a Worcester Warriors és a Llanelli csapatánál is. Richard Williams magyar válogatott vezetőedző meghívására érkezett hazánkba a walesi legenda, és előadást is tartott a rendezvényen. Ott készült a következő villáminterjú.

- Mit jelent Önnek a rögbi és hogyan került Magyarországra?

- A rögbi 30-35 éve az életem része. Játékosként és edzőként sem tudtam elszakadni ettől a sportágtól. Fantasztikus lehetőségeket ad, hogy utazzak és megismerhessek embereket. Ez is egy lehetőség volt, hogy Magyarországra jöjjek, és megnézzem, hogy miként is dolgozik Richie, és persze tapasztalatot cseréljek a többi edzővel és a játékosokkal. Nagyszerű látogatás volt!

- 1987-ben tagja volt annak a walesi válogatottnak, amely hatalmas sikert elérve, világbajnoki bronzérmet szerzett. Mennyire él ez elevenen az emlékezetében?

- Szép emlék! Köszönöm, hogy megemlítette. Ez már nagyon régen történt. Az volt az első világbajnokságom, és nagyon izgatott voltam, hogy részt vehettem rajta. Ha jól emlékszem, akkor hat hétig voltunk távol a szeretteinktől. Ez volt a leghosszabb idő, amit egyhuzamban távol töltöttem az otthoniaktól. De ezek nagyon szép emlékek és örülök, hogy a részese lehettem ennek a fantasztikus sikernek.

- Akkoriban Wales Angliát kétszer is legyőzte, egyszer épp a vb-n. Mekkora sikernek számított ez?

- Az angol és a walesi rivalizálás legendás ebben a sportágban. Több mint 100 évre vagy még régebbre nyúlik vissza. Ahányszor Anglia ellen játszunk, és nyerni tudunk, annak mindig nagyon örülünk, és ez akkoriban sem volt másképp. Egy nagyon jelentős győzelem volt egy nagyon fontos versenyen, amire ma is nagy boldogsággal emlékszem vissza.

- Hogyan lett Namíbia nemzeti válogatottjának az edzője és mennyire nehéz ebben az országban sikert elérni?

- Három évvel ezelőtt technikai tanácsadóként kezdtem el ott dolgozni, de aztán felkértek edzőnek, hogy vezessem a válogatottat a világbajnokságon, amit el is vállaltam. Nagy alázattal álltam a munkának és büszke volt erre a feladatra. Nehéz volt, óriási kihívást jelentett, de egyben élveztem is. Megpróbáltam fejleszteni a játékot, és minél több embert rávenni arra, hogy elkezdjen rögbizni. Igyekeztem következetes is lenni, hiszen csak így tudunk eredményt elérni a világ legjobb csapatai ellen.

- Mi a véleménye a magyar rögbiről és milyen fejlődési lehetőséget lát benne?

- Úgy gondolom, hogy a lehetőségek mindig végtelenek. Nagyjából 10 millióan élnek ebben az országban, szóval van merítési lehetőség. Fantasztikus esély van Magyarországon arra, hogy fejlődjön ez a játék. Különösen most, hogy a 7’s rögbi olimpiai sportág lett mind a nőknél, mind a férfiaknál. Ami pedig a 15’s rögbit illeti: Richie Williams edző még csak az út elején jár, és ki tudja, hogy hol lesz a vége. A következő évtizedben akár nagyon magas szintre is eljuthat ez a csapat.

 

 

 

2017. 12. 12.

Történelmi lehetőség előtt a rögbi

A Magyar Rögbi Szövetség a hétvégén szakmai konferenciát tartott Dobogókőn. Az eseményen részt vett és előadást is tartott a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó Schmitt Pál, aki hangsúlyozta, hogy Riót követően a következő három ötkarikás játékokon a sportág stabilizálhatja a helyét az olimpiai programban. Ez pedig a magyar rögbi fejlődésére is jótékony hatással lehet. Schmitt Pállal beszélgettem.

- A 7’s rögbi a legutóbbi, riói olimpián már szerepelt a programban. Mekkora lehetőség ez a sportág számára?

- Korábban is szerepelt már az olimpián a rögbi, még 1900-ban és 1908-ban, sőt egymás után kétszer, 1920-ban és 1924-ben is. De most van egy olyan esély, hogy minimum egymásután négy olimpián ott lesz, ami egy hosszú időszaknak számít. Rióban ott volt, azt is tudjuk, hogy Tokióban is ott lesz, 2024-ben, Párizsban egészen biztosan, hiszen a franciáknak ez az egyik nemzeti sportjuk, imádják a rögbit és az Egyesült Államokban, Los Angelesben is szerepel majd az olimpiai programban, 2028-ban. Ezalatt stabilizálhatja a helyét az ötkarikás játékokon és így lesz a magyar gyerekeknek is lehetősége, hogy felfigyeljenek a rögbire, hogy van ez az olimpiai sportág. Ezalatt lesz idő a létesítményfejlesztésre, az edzőképzésre. Két fontos teendőt emelnék ki: egyrészt népszerűsíteni kell a sportágat, ahogy Dobogókőn is itt voltak televíziók, hogy a gyerekek figyelmét felhívjuk, hogy a futballon kívül is van még izgalmas csapatsport (persze senkit nem szeretnék megbántani); másrészt nagy hangsúlyt kell fektetni az edzőképzésre. El kell kezdeni a TF-en ezt a munkát, hogy évente legalább 8-10 jó edző kikerüljön onnan, akik aztán megszerettetik a gyerekekkel ezt a sportágat.

- Bekerülhet-e a mindennapos testnevelésbe a rögbi?

- Igen, ez is fontos, hiszen a rögbi oda is beférne, az alaptantervbe. Persze ehhez is tanárok, illetve elhivatott edzők kellenek. Tehát feladat van bőven, de én úgy látom, hogy itt már komoly fejlődés van, hiszen a 15’s és a 7’s felnőtt férfi válogatott is feljebb lépett egy osztállyal az Eb-sorozatban. Népszerű is fiúk-lányok körében, országszerte van rögbi Szegedtől Kecskeméten át Sopronig. Hallottam, hogy huszonnégy klub van Magyarországon, ami nem kevés. Lehet, hogy még csak ezer játékosról beszélünk, de ha mindenki hoz még egy embert, akkor pillanatokon belül több ezerré válhat, és akkor egy népszerű és szerethető sportág lesz Magyarországon.

- Mi a véleménye arról, hogy a válogatottaknál külföldi edzők dolgoznak?

- Jó munkát végez Kiss Antal vezetésével a szövetség. A külföldi szakemberekre nagyon nagy szükség van. Ők nagyban hozzájárulnak a játékosok fejlődéséhez és segítik az itthoni edzők munkáját is. Nagyon szép fejlődést látok. Erkölcsi kötelességemnek éreztem és érzem, hogy ha lehet bábáskodni egy olimpiai sportág fejlődésénél, kibontakozásánál, akkor ott legyek.

- Bekerülhet a TAO-sportágak közé a rögbi?

- Az még egy hosszú folyamat lesz, de talán egy mérsékelt és korlátozott TAO-kedvezményt lehetne adni, hiszen egy olyan csapat sportágról van szó, amely látványos. A TAO-sportágak esetében az utánpótlás-nevelés a cél, hogy minél többen sportoljanak Magyarországon és ebbe a rögbi igenis belefér. Azt még fontos megemlíteni, hogy a sportágat még jobban láthatóvá kell tenni, mert a szponzorok csak akkor jönnek. A televíziós közvetítés tehát elengedhetetlen a mai világban.

 

2017. 12. 06.

Közép-európai rögbi központ leszünk?

Fontos napok előtt áll a magyar rögbis társadalom, hiszen december 8-a és 10-e között mindenki ott lesz Dobogókőn, akit érdekel ennek a sportágnak a jövője: játékosok, edzők, klubvezetők, játékvezetők és a sor úgy sem lehet teljes. Az esemény rangját növeli, hogy egy legenda is érkezik, Phil Davies világbajnoki bronzérmes. Az egykori walesi játékos maga is tart majd előadást, jelenleg a namíbiai válogatott szövetségi kapitánya. Az eseményen majd megtudhatjuk azt is többek között, hogy ki lett az év játékosa a hölgyeknél, a férfiaknál a 15’s és a 7’s rögbiben vagy kit választottak az év edzőjének. A dobogókői esemény előtt, Kiss Antallal, a Magyar Rögbi Szövetség elnökével beszélgettem.

- Ez a háromnapos konferencia lesz az év egyik legfontosabb eseménye?

- Egészen biztos, persze nyilvánvalóan vannak mögöttünk bajnoki mérkőzések, Eb-selejtezők, Európa-bajnoki tornák, amelyeken bizonyította Magyarország, hogy rajta van az európai rögbi térképén, a világban is felfigyeltek ránk a walesi edzőnek, Richard Williamsnek köszönhetően. Eddig minden mérkőzésünkön, minden rendezvényünkön helytálltunk, de itt az ideje annak, miután megmutattuk magunkat, hogy képesek vagyunk ilyen szinten bizonyítani, hogy saját magunk sorait is időről időre rendezzük. Tavaly a klubvezetőkkel volt szerencsém leülni, de mivel egy nagyobb fejlesztési támogatást kaptunk a kormánytól, úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy a válogatott játékosok, a klubvezetők, a játékvezetők, az edzők, szakemberek összegyűljenek, és meghatározzuk a magyar rögbi irányelveit. Ellátogat hozzánk Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. De ott lesz a világbajnoki bronzérmes walesi rögbi legenda, Phil Davies, aki manapság a namíbiai válogatott szövetségi kapitánya. Ez egy olyan workshop, egy olyan szakmai konferencia, képzés lesz, ahol mindenkinek rá kell majd jönnie arra, hogy végre kezdjük el magunkat komolyan venni. Eddig a barátságos rögbi közösségek napjait élte mindenki. Ha szeretnénk komolyabban venni ennek a sportágnak a jövőjét, akkor össze kell jönnünk időről időre és fel kell tudnunk zárkózni az európai és majd a világ elitjéhez is. Ez az alkalom jó lehetőség lesz arra is, hogy az év legjobbjait díjazzuk. Az év végén általában az ember számvetést készít az elvégzett munkáról, díjazza, jutalmazza azokat, akik kiemelkedően szerepeltek és előretekint. A lehető legprofesszionálisabb rendszer felépítésével kell nekivágnunk a következő évnek. A professzionális szervezet felépítése vonatkozik a nyilvántartási rendszerünkre, a mérkőzéskövető és regisztrációs rendszerünkre, amely még gyerekcipőben járt egy-két évvel ezelőtt. A klubok tekintetében is meg kell hozni azokat a változásokat, amelyek elengedhetetlenek. Ami elég volt három-négy évvel ezelőtt szervezési és adminisztrációs szinten, az ma már nem elég. Bizonyítanunk kell, hogy ez egy olimpiai sportszövetség. Természetesen mindenkinek, edzőnek, játékosnak, játékvezetőnek tudnia kell szintet lépnie.

- Nagy tervekről is esik szó majd Dobogókőn.

- A napokban kaptam meg Octavian Morariunak, az Európai Rögbi Szövetség elnökének a levelét, amelyben kifejezi támogatását, hogy Magyarország legyen Közép-Európa rögbi központja. Most úgy tűnik a korábbi évekkel szemben, hogy ez valóság lehet. Mi nem csupán egy pályát szeretnénk Budapestre, hanem egy közép-európai központot felépíteni. Ez kicsit furcsán hangzik, amikor a bajnok Budapest Exilesnak nincsen pályája. Azon is próbálunk segíteni, közösen a gyeplabdával, hogy egy olyan kombinált műfüves pályánk legyen, amely a heti, napi edzéseken túl a versenysportot is ki tudja szolgálni. Tehát nagyobb léptékben gondolkodunk, és próbálunk egy olyan irányt szabni ennek a sportágnak, ami méltó a világszintű sportértékének. Sikerült egy sportszergyártó céggel megállapodni, és kiváló minőségű cipőket kapnak majd a klubok, többek között a támogatások keretében. Ami még fontos lépés, hogy egy csokorba sikerült szerveznem kilenc olyan olimpiai sportágat, amely fejlődő, felzárkóztatandó sportág és egységesen szeretnénk kommunikálni az olimpiai sportvezetéssel. Ezek a sportágak a negyven százalékát teszik ki az olimpiai műsornak úgy, hogy idehaza az éves sportköltségvetésnek nagyjából a 2-4%-át kapták meg tavaly, amely ráadásul olimpiai esztendő volt. De korábban ennek a kilenc sportágnak a működési támogatása az 1%-ot sem érte el a látványsportok és a kiemelt sportágak mögött. A kilenc olimpiai sportág mellé a nyolc paralimpiai is csatlakozott. Engem és Szabó Lászlót, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökét hatalmaztak fel, hogy járjunk el ezeknek a sportágaknak az érdekében. Szeretnénk egy közös edzőbázist, szeretnénk egy olyan egységes támogatási rendszert, amivel a magyarországi olimpiai mozgalom erejét is növeljük. Esetleg későbbi bármilyen világszintű esemény kandidálásánál ezek jó pontot jelenthetnek.

2017. 12. 03.

A cserediák, akinek Magyarország lett a második otthona

Los Angelesből származik, tizenhét évesen, cserediákként került Magyarországra. Megtanult magyarul, sőt mint egy igazi szabolcsi gyerek, a disznóvágásról sem hiányozhatott. Később visszajött és beiratkozott a Nemzetközi Üzleti Főiskolára (IBS), amit el is végzett nemzetközi üzleti kapcsolatok szakon. Édesapja tanácsára kezdett el rögbizni. A Budapest Exiles csapatával megnyerte az utóbbi két bajnokságot, a juniorcsapat edzője. A válogatottba is meghívót kapott, ott volt a lettek elleni Eb-mérkőzésen a Conference 1-es divízióban. Tetszik neki Magyarország, amire a második otthonaként tekint. Ted Coe-val beszélgettem.

- Hogyan kerül egy amerikai Magyarországra?

- Tizenhét éves koromban egy cserediák program keretében jöttem Magyarországra. Mehettem volna Észtországba vagy Izlandra is, de láttam, hogy itt a legjobb az időjárás, és ez fontos szempont volt a döntésemben. Én Los Angelesből származom. Ónodon laktam a polgármesternél és családjánál, és Tiszaújvárosba jártam gimnáziumba. Olyan voltam, mint egy szabolcsi gyerek, még a disznóvágásról sem hiányozhattam. Ez az időszak három évig tartott, majd 2008-ban visszajöttem Budapestre fél évre, aztán 2010-ben jelentkeztem az IBS-re (Nemzetközi Üzleti Főiskolára). 2015-ben végeztem nemzetközi üzleti kapcsolatok szakon, és itt ragadtam. Mostanság egy reklámokkal foglalkozó cégem van, reklámokat írok. Emellett a Budapest Exiles-nál vagyok a juniorcsapat edzője, és iskolákba járok be rögbit tanítani a testnevelési óra keretében. A Budai Gimnázium az egyik ilyen suli, ahol rendszeresen megjelenik a rögbi.

- Már Magyarországon kezdtél el rögbizni?

- Los Angelesben amerikai futballt játszottam és baseballoztam, továbbá voltam játékvezető az európai labdarúgásban. 2012 tavaszán kezdtem el rögbizni. Kerestem egy csapatsportot, édesapám a rögbit javasolta. Beütöttem hát a keresőbe, hogy rögbi és Budapest és elsőre az Exiles csapatát dobta fel. Elmentem hát egy edzésükre és ott is maradtam. Először a második csapatban szerepeltem, majd másfél-két év után kerültem át az első együttesbe és lettem kezdőjátékos. Kipróbáltam magam több poszton is, voltam második és harmadik soros, de az első sorban a bal pillér a kedvenc helyem, ami az adottságaimból is következik (180 cm, 115 kg). A Budapest Exiles csapatával megnyertük az utóbbi két bajnokságot. Az elsőnél nagyobb nyomást éreztem, mert ez a klub történetének is az első bajnoki címe volt, mindenki nagyon akarta. A másodiknál már tudtuk, hogy milyen egy bajnoki finálé, miként kell rá mentálisan felkészülni, hogy sikeresek legyünk.

- Már a felnőtt 15’s válogatottban is számítanak rád.

- 2014-ben mutatkoztam a válogatottban, Ausztria ellen játszottunk felkészülési mérkőzést. Richard Williams szövetségi edző meghívott tavasszal a csehek elleni világbajnoki pótselejtezőre, és most a lettek elleni Eb mérkőzésen is a csapat tagja voltam az Eb Conference 1-es divíziójában rendezett találkozón. A válogatottban a hangulat rendkívüli, profik a körülmények, mindenki hajt. Richie jól összerakta a csapatot, remélem, hogy sikerül a tavasz folyamán a bennmaradás. A csapat nagyon akar nyerni, a játékosok éhesek a sikerre.

- Könnyű volt megtanulni magyarul, és hogy érzed magad nálunk?

- Mivel Ónodon csak magyarok vettek körül, magyarul kellett beszélnem, ha meg akartam értetni magam. De elég nehéz ez a nyelv. Tetszik Magyarország, a lányok szépek, a bor finom, a Balaton csodás – három nyarat ott dolgoztam egy gyerektáborban. A szüleim Los Angelesben élnek, van egy húgom. Most a Hálaadást a nagycsaláddal együtt New Yorkban ünnepeltük. Van egy orosz barátnőm. Még nem tudom, hogy egyszer majd hazamegyek-e vagy sem. A szüleim a döntésem pozitívan fogadták. Úgy értékelik, hogy csinálok valami érdekeset egy másik országban. Bárhogyan is döntsek majd később, Magyarországot a második otthonomnak tartom.

2017. 12. 02.

A váci Elefántoktól a válogatottig

Karatésból lett rögbis. Meccsnézésnek indult és azonnal játék lett belőle. Világéletében pillér volt. A váci Elefántokban kezdte, ahol a csapattal a bronzéremig is eljutott. Jelenleg a Medvék oszlopos tagja. Ő is jelen volt a felnőtt válogatott tavaly őszi és idei nagy menetelésénél az Eb Conference 2-es osztályában. A mostani divízióra, mint jó fejlődési lehetőségre tekint. Nem egy vándormadár típus, kitart csapatai mellett. Zelenka Viktorral beszélgettem.

- Hogyan lettél karatésból rögbis?

- Tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdtem el rögbizni. Az egyik barátom, Tétényi Gergő unszolására elmentem Esztergomba megnézni egy juniormérkőzést. Gergő akkor Tóth István csapatában játszott Vácott, az Elefántoknál; a meccsnézésnek pedig az lett a vége, hogy be is álltam játszani. Persze már korábban kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom a rögbit. Televízióban már láttam előtte. Óvodás koromtól egészen tizenhárom-tizennégy esztendős koromig karatéztam, és már hiányzott a sport. Ugyan futni nem szerettem, de beletörődtem, hogy ez a rögbi velejárója. Vácott kezdtem el játszani, három évig itt is rögbiztem. Hamar bekerültem a felnőtt csapatba. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a 2007/2008-as szezonban, az Extraligában (a mai NB1-ben) bronzérmesek lettünk. Mivel budapesti vagyok, felszálltam a Nyugatiban a vonatra, és úgy jártam az edzésekre hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken.

- Aztán kimaradt két év a rögbis pályafutásodból a főiskola miatt.

- A Puskás Tivadar Távközlési Technikumot követően a Műszaki Főiskolára – ez a mai Óbudai Egyetem – jelentkeztem, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karra. Valóban kimaradt két év, de közben megalakult az egyetem csapata Óbudai Gladiátorok néven, amellyel elindultunk az egyetemi bajnokságban. Ez 7’s rögbi volt, nem annyira az én játékom, de más nem lévén és mivel hiányzott a rögbi, természetesen nem maradhattam ki a csapatból. 2013-ban pedig a Medvékhez kerültem, itt már 15’s rögbit játszottunk; és mai is oszlopos tagja vagyok a Medvék együttesének, amely az idei szezonban a Gödöllői Ördögökkel fuzionálva, Ördögi Medvék néven indult a bajnokságban.

- Az Ördögi Medvék a másodosztályban játszik. Hogy sikerült az őszi szezon?

- Felemásan. Kikaptunk a Szekercétől és a Budapest Exiles második csapatától, de legyőztük a Sopront, a Kosokat, a Fehérvárt. Ez utóbbi talán a legnagyobb siker, ha abból indulunk ki, hogy a Fehérvár egy évvel korábban még az NB1-ben szerepelt. A Tárnok pedig nem tudott kiállni. Ami a posztomat illeti: világéletemben pillér voltam. Ez az adottságaimból is következik (184 cm, 122 kg). A komolyabb sérülések viszont elkerültek szerencsére.

- Te a felnőtt 15’s válogatottnak is tagja vagy. Miért nem egy NB1-es csapatban játszol?

- Nem vagyok egy vándormadár típus, nekem fontos a kötődés. Számítanak rám az Ördögi Medvéknél. Egyébként már az U20-as válogatottban is játszottam, Prágában volt akkoriban egy 15’ Eb-torna. A felnőtt nemzeti együttesbe pedig tavaly ősszel kerültem be. Az Eb Conference 2-es osztályában az észtek ellen mutatkoztam be, Tallinban. Azóta is a keret tagja voltam, vagyok, leszámítva a csehek elleni vb-pótselejtezőt. A Gibraltár elleni mérkőzésre a munkám miatt sajnos nem tudtam a csapattal tartani, de már a Conference 1-ben ott voltam Svédország és Lettország ellen is a csapatban. Tetszik az edzésmunka, amit Richie Williams levezényel. De ne feledkezzünk meg az új tolongásedzőről, Johnathan Phipps-ről sem! Mindenkit bántott az őszi két vereség, főleg úgy, hogy nem sokon múlt. Úgy gondolom, mindenki odateszi majd magát, hogy a tavasz jobban sikerüljön, és bennmaradjunk a Conference 1-es divízióban. Ez egy olyan osztály, ahol a következő években is mindenki tudna fejlődni.

- Mivel foglalkozol civilben és gondolkodsz-e egy külföldi megmérettetésben?

- Egy szünetmentes áramellátással foglalkozó cégnél az értékesítési osztályon dolgozom, mint belső munkatárs. Mivel a munkaidő 8-16:30 tart, ezért szerencsére a heti két csapatedzés mellett jut időm még háromszor erősíteni is. Számomra a rögbi szenvedély. Szívesen kipróbálnám magam külföldön, biztosan nagy kihívás és élmény lenne. De számomra fontosak a megszokott arcok, emberek, a környezet is.

2017. 11. 27.

Zsizsi már férfi csapatot edz

Kempózott, karatézott és kungfuzott. Egy iskolaváltás és Gránitz Zsuzsanna sodorta végzetesen a rögbi irányába. Ő az a játékos, aki rögtön a felnőtt csapatban kezdett el játszani. Az Agárdi Angyalokban kezdte, jelenleg a Tárnok együttesének meghatározó tagja. Sőt, a másodosztályú férfi csapat edzéseit is irányítja. A megfelelő háttérrel szerinte a női válogatott akár a második helyen is végezhetett volna a nyáron vagy végezhetne a jövőben az Eb-n a Trophy divízióban. Szeptemberben kimehetett volna Manchesterbe rögbizni, de addigra már megkérték a kezét. A Semmelweis Egyetemre jár, egyszer majd gyógytornász szeretne lenni. Szabadidejében kutyák képzésével foglalkozik. Győr Szilviával beszélgettem.

- Hogyan lettél Zsizsi, és mi a te rögbis történeted?

- Zsizsi a rögbis nevem, mert már volt egy Szilvia a csapatban. Az egyik barátnőm hallotta, hogy húgaim szólítottak így, innen az elnevezés. Gyerekként kipróbáltam több sportágat, a kempót, a karatét és a kungfut is. Aztán amikor hatodikos koromban iskolát váltottam, Budapestről Pázmándra kerültem, akadt egy osztálytársam, Gránitz Zsuzsanna, aki állandóan invitált rögbiedzésekre. Mivel egymás mellett ültünk az osztályban, és már nem győztem hallgatni az unszolását, egyszer lementem megnézni egy bajnoki fordulót, és ott ragadtam. Az első csapatom az Agárdi Angyalok együttese volt, ahol Váczi Péter edzőnél rövid időn belül el is kezdtem ezt a játékot. Emlékszem, hogy egy sportágválasztó volt Székesfehérvárott, én is átöltöztem, de nem is számítottam arra, hogy beállhatok. Egy bemutató mérkőzésen szerepeltünk, és egyszercsak az edzőm azt mondta, hogy akkor álljak be. Nulla félelemérzettel léptem pályára, és nagyon hamar kiderült, hogy úgy megy, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Az Érdi Vadmacskák egy szezonra összeálltak az Angyalokkal, majd újra különvált a két csapat útja. Ebben a közös együttesben játszottam, majd a Vadmacskákban, amely előbb Érden, majd Tárnokon rögbizett, illetve rögbizik.

- Milyen poszton játszol és mennyire vagy elégedett a tárnoki csapat elmúlt szezonbeli teljesítményével?

- Szinte minden poszton tudok játszani, voltam már center, irányító, szélső is, de jelenleg nyitóként szerepelek. A női válogatott edzője, Rob Jones is mindig azt mondta, hogy 7’s rögbiben egy játékosnak valamennyi poszton tudnia kell játszani. Korábbról a bronzérem a legfényesebb érmem. Az előző szezonban esélyesek lehettünk volna akár az aranyéremre is a bajnokságban, de megfogyatkoztunk szezon közben. Sajnos, két fordulóra nem is tudtunk kiállni. Így elszállt minden esélyünk. De ha valamit nyertem a pályafutásom során, azok a diákolimpiák voltak.

- Tagja vagy a magyar női 7’s válogatottnak is. Sikerült már feldolgozni, hogy nem úgy sikerült a nyári, esztergomi Eb-torna, ahogy szerettétek volna?

- Először is sokkal több volt és sokkal több is van a csapatban. Számomra meghökkentő volt, hogy hazánk rendezi az Európa bajnokságot és a magyar csapatot Párkányban szállásolják el, ahol alapvető, higiéniás problémák akadtak. Természetesen nemcsak ezen múlott. Kár érte, mert jó edző Rob Jones, erős csapatunk volt, csak épp fejben nem tudtuk magunkat odatenni. Korábban amikor Richie Willimas a női válogatottnak is tartott pár edzést, akkor feltette a kérdést, hogy mi a válogatott célja. A dobogót határoztuk meg. Én azt mondom, hogy megfelelő hátérrel és szerencsésebb sorsolással, akár a második helyet is megszerezhettük volna.

- Ami számomra meglepő volt, hogy Tárnokon a férfi csapat edzéseit is vezeted.

- Igen, a másodosztályban induló csapat edzéseit én irányítom. Először ez úgy indult, hogy tanítsd meg az új játékosokat passzolni, majd tartsál edzést a három negyednek, amíg a tolongásedző a tolongásban játszókkal foglalkozik. Persze kikérem a párom, Csont László tanácsait, a stratégiában is, hiszen én 15’s rögbit sohasem játszottam. Ő a klubnál a vezetőedző, de az edzésekért most már én felelek.

- Elsőéves egyetemista is vagy mindemellett.

- A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára járok ápolás szakra, de mindenképpen átjelentkezem gyógytornász szakra. Azt szeretném majd csinálni. A hobbim pedig a kutyakiképzés. Minden úgy kezdődött, hogy volt egy rottweilerem, amit csak úgy tarthattam meg, ha eljárunk kutyaiskolába. Jelenleg három kutyánk is van, és ők is befolyásoltak abban, hogy itthon maradjak. Célom volt ugyanis korábban, hogy kipróbáljam magam külföldön. Szeptemberben mehettem volna Manchesterbe, a Metropolitan Egyetemre rögbizni, ahol Rob Jones is dolgozik. De a kutyák közbeszóltak; no meg a párom, aki addigra már megkérte a kezem.

2017. 11. 24.

Belekóstolt az angol rögbibe

Kilenc éves korától rögbizik. Mivel az érdi Bolyai János Általános Iskolába járt, ő is Tóth Sándor révén került kapcsolatba a sportággal. Egy kis angliai kitérőtől eltekintve, világéletében a Battai Bulldogoknál játszott. 2012-ben és 2013-ban az év játékosa volt 7’s rögbiben. A százhalombattaiakkal kétszer is bajnokságot nyert 15’s rögbiben, de a 2013-as bajnoki aranyérmére büszke igazán. A felnőtt válogatottban tizennyolc évesen mutatkozott be, idén ősszel tért vissza a nemzeti együttesbe. Bár a két legnehezebb mérkőzés vár a magyar válogatottra az Eb Conference 1-es divíziójában a tavasz folyamán, bízik a bennmaradásban.  Civilben aljzatszigeteléssel foglalkozik, végzettsége szerint központi fűtésszerelő. Teisenhoffer Lászlóval beszélgettem.

- Ha abból indulunk ki, hogy az érdi Bolyai János Általános Iskolába jártál, akkor teljesen egyértelmű, hogy rögbis lettél.

- 2001 novemberében kezdtem el azt a sportágat, vagyis kilenc éves koromban. Az egyik alkalommal Tóth Sándor bejött egy órára helyettesíteni, és megragadva az alkalmat, a rögbit „reklámozta”. Elmentem hát kipróbálni, és annyira megtetszett, hogy ott ragadtam. Az Érdi Bivalyok névre hallgató utánpótláscsapatban pallérozódtunk, amely akkoriban is a Százhalombatta utánpótlásbázisa volt. Tizenöt-tizenhat évesen viszont már a Fekete Seregben játszottam, amely a Batta másodosztályú együttese volt. Amikor 2009-ben és 2010-ben a Bulldogok csapata megnyerte a bajnoki címet, mi a másodosztályban voltunk a legjobbak. Volt arra is példa, hogy a két osztályt összevonták, így például az Esztergomi Vitézek ellen is pályára léphettünk. Ami még nagyon emlékezetes nekem ebből az időből, hogy tizenhét évesen ugyanabban az évben az U18-as, majd az U20-as válogatottban is játszhattam, mindkettő Eb döntőben szerepelt.

- A Százhalombattával két bajnoki aranyérmet is begyűjtöttél az évek során.

- 2011-ben egy térdsérülés után tértem vissza, és a bajnoki döntőben is lehetőséget kaptam. Más kérdés, hogy agyrázkódás és kórház lett a vége. Nem voltam a pályafutásom során sérülékeny játékos, de 2011. április elsején porcleválás miatt egy térdműtétre került sor. Ebből felépülve pár héttel később már ott is voltam a pályán, és a döntőben egy szerelés közben kaptam agyrázkódást. Fogni mentem, de ütemtelenül érkeztem, és „belenéztem” egy térdbe. Egy évvel később aztán még volt egy agyrázkódásom, akkor egy könyökkel találkoztam. De ennyi és nem több. 2010-ben kerültem be egyébként a felnőtt csapatba, és a 2011-es bajnoki arany mellett 2013-ban is a dobogó legmagasabb fokán állhattunk. Ez utóbbira vagyok igazán büszke, hiszen ekkor már a csapat meghatározó tagja voltam, végigjátszottam a szezont és bajnoki döntőt is.

- Méghozzá irányító poszton.

- Gyerekkoromban nyitóként kezdtem, aztán az edzőm Tóth Sándor rávett, hogy próbáljam meg az irányító posztot is. De játszottam például szélsőt és fogót is – az angliai évek alatt. Most, az ősz folyamán Gibraltár ellen a 10-es poszton vetett be Richie Williams, a válogatott edzője. Ezért most a Battában is az irányító helyen szerepelek.

- Ha már említetted az angliai kitérőt… Mikor és merre jártál?

- 2014 januárjától 2016 októberéig Birminghamben éltem. Egy ott élő magyar válogatott csapattársam csábított ki, én pedig azért is mentem ki, hogy világot lássak és azért is, hogy kipróbáljam magam egy angol együttesben. Huszonegy esztendősen ez jó kaland volt, hiszen megismerhettem egy másik kultúrát, az angolt szinte anyanyelvi szinten elsajátítottam, és amellett, hogy dolgoztam, rögbiztem a Moseley Oak csapatában. Ez egy ötödosztályú együttes, a híres Moseley Birmingham testvércsapata, amely annak idején másodosztályú volt, most a harmadik vonalban szerepel. Az én csapatom persze egy amatőr együttes volt, hetente kétszer-háromszor edzettünk, de így is belekóstolhattam az angol rögbibe. 2016 tavaszán egy osztállyal feljebb is jutottunk a közép-nyugati régióban. Dolgoztam közben egy edzőteremben, majd a DHL nevű csomagküldő cégnél. Mivel angolok között voltam, ez az időszak kiváló volt nyelvtanulási célra is. Azzal persze mindig is tisztában voltam, hogy az én fizikai adottságaimmal (175 cm, 76 kg jelenleg – a szerk.), a képzettségemmel igazán sokra nem vihetem; tudtam, hogy nem leszek profi játékos. A tudásom ennyire volt elég, de erre is büszke vagyok, hiszen Magyarországon nincs olyan akadémiai rendszer rögbiben, mint Nyugat-Európában. Nálunk a rögbi egy amatőr sportág.

- A Battai Bulldogok együttese alaposan átalakult az előző szezonhoz képest. Mik a célok a mostani szezonban?

- Azt tudom mondani, hogy zárkózunk fel a legjobbakhoz, alakul a csapat. Persze előbb-utóbb ismét a bajnoki cím lesz a cél. Az ősz folyamán a Bp. Exiles-től és a Kecskeméttől kikaptunk, az Esztergomot és a Szegedet viszont legyőztük. Az Esztergomi Vitézek legyőzése már sikerként könyvelhető el.

- Mikor mutatkoztál be a felnőtt 15’s válogatottban?

- 2010 szeptemberében egy Ausztria elleni Eb mérkőzésen játszottam először a felnőtt nemzeti együttesben, ami tizennyolc esztendősen hatalmas élmény volt. Ráadásul Százhalombattán rendezték a találkozót, a család, a barátok előtt és győztünk is. Irányítót játszottam, két pontot szereztem egy jutalomrúgást követően. Akkoriban a román Gica Vacaru volt a szövetségi edző, aki korábban az U20-as együttest irányította, ahol a kezei alatt dolgoztam, így mondhatom azt, hogy bizalmat szavazott egyik fiatal játékosának, akit jól ismert. Szerettem és szeretek a 10-es poszton játszani, ami egy játékmesteri feladatkör; jól kell rúgni, irányítani, de legfőképpen jól kell látni a pályán. Amire még büszke vagyok, hogy 2012-ben és 2013-ban is az év játékosa voltam 7’s rögbiben, a válogatottban is szerepeltem.

- Az ősz folyamán – 2015 után ismét – meghívót kaptál a magyar felnőtt válogatottba. Meglesz a bennmaradás az Eb Conference 1-es osztályában?

- Svédország ellen még nem játszottam, Gibraltár ellen végig a pályán voltam és Lettország ellen is rögbizhettem az utolsó húsz-huszonöt percben. Az edzőnk, Richie irányító poszton számít rám. A svéd és a lett meccs is nagyon kevesen múlott, hogy nem győztünk, így lehet keserű a szánk íze. Eljutottunk odáig, hogy manapság nagyon jó érzés válogatott játékosnak lenni, mert ez a közösség igazi húzóerő. Van statisztikai elemzőnk, tolongásedzőnk, atlétaedzőnk, a stáb nagyon profi Richie Williams-szel az élen. Ráadásul a válogatott a rutinosabb és a fiatalok tehetséges játékosok jó egyvelegét alkotja. Nem lesz egyszerű a bennmaradás, hiszen tavasszal az ellen a két csapat ellen játszunk (Ukrajna, Litvánia), amely a divízió megnyerésére is esélyes. Szóval nehéz lesz, de bizakodó vagyok.

2017. 11. 18.

A váci királylányok

Tóth Rebeka és Tóth Dorottya az egyik leghíresebb rögbis testvérpár Magyarországon. Mindketten kipróbáltak több sportágat is, amíg végül a rögbinél kötöttek ki. Pedig a rögbi-edző édesapa, Tóth István egyáltalán nem követelte meg, hogy a lányok is ezt a sportágat válasszák. A felszólítás csupán annyi volt, hogy valamit sportolni kell. Pontosabban bármit lehet csinálni, csak semmit nem.  A két testvér között napra pontosan három és fél év a korkülönbség és a fiatalabb hölgy kezdte előbb a rögbit. Amíg Dorottyának elsőre megtetszett, Rebekának nehezebb volt beleszoknia a rögbi mozgássorba. Bár az ősz folyamán egy első és három második helyet szereztek csapatukkal, még nem mondtak le arról, hogy a váci Királyság együttese ezúttal aranyérmet ünnepeljen a 7’s női bajnokság végén, az utóbbi két év két ezüstje után. Rebeka szociálpedagógus, Dorottya iskolatitkár. Dorottya számára az elején megterhelő volt, hogy az édesapja egyben az edzője is. Rebekát ez soha nem zavarta. Abban mindketten egyetértenek, hogy az idei Eb-szereplés nem volt sikertörténet, de ha mindenki odateszi magát és az utánpótlást sikerül felzárkóztatni, akkor jövőre megvan a lehetőség az előrelépéshez. Tóth Rebekával és Tóth Dorottyával beszélgettem.

- Egy ilyen családban, ahol az édesapa a rögbi megszállottja, kötelező volt ez a sportágat választani?

- Szó sincs róla. Apáék annyit mondtak, hogy bármit lehet csinálni, csak semmit nem. Én úsztam, kajakoztam, teniszeztem. Aztán amikor mindent abbahagytam, azt mondta apa, hogy menjek le futni a fiúkkal a rögbipályára. Nekem nehezebb volt beleszoknom ebbe a mozgásba, később is kezdtem el játszani, mint az egyébként nálam három és fél évvel fiatalabb Dorka. Én csak akkor kezdtem el rögbizni, amikor már Vácott megalakult a női csapat, Elefántok néven. 2011-ben már biztosan játszottam. Egyébként a legjobb barátnőim mind rögbiztek – fogalmaz Tóth Rebeka.

- Én úsztam, kajakoztam, atletizáltam, a súlylökésben próbáltam ki magam, továbbá kosárlabdáztam is egy rövid ideig. Mivel az atlétikában nem fáradtam el, ezért mentem le rögbizni. 2008 áprilisában már diákolimpián indultam a fiúkkal együtt 7’s rögbiben. De életem első rögbimérkőzése még kadetként 15’s rögbiben volt a srácokkal 2007. november 27-én, amikor a Vác Kecskeméten játszott. A mai napig jól emlékszem, hogy egy mélyfogásnál nagyot ütköztem és földre estem. Apa csak annyit mondott, hogy kislányom álljál fel, mert nem történt semmi – nevet Tóth Dorottya. – Apa egyébként nagyon nem akart a lányokkal foglalkozni az elején. Én pedig kezdetben Agárdra jártam, ugyanis csak ott volt a közelben női csapat, Váczi Péter volt az edző.

- Mennyire volt nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy édesapátok, Tóth István a csapat vezetőedzője?

- Nekem ez soha nem okozott gondot, hogy ő az edzőnk. Ráadásul sok esetben jobban ismeri a fizikai határaimat, mint én. A csapaton belül egyébként nagyon családias a hangulat, mert apa mindenkire odafigyel – mondja Rebeka.

- Nekem az elején megterhelő volt, hogy az apukám az edzőm. Biztosan ez azért is van így, mert én ritkábban hallom meg a jót, mint a rosszat. Viszont biztosan soha nem szólnék úgy vissza egy-egy kritika után, mint ahogyan egy-két lány teszi. De amikor meccs van, akkor ő az edző, a családi kötelék nem fordul meg a fejemben. Azt mindenesetre jól tudjuk, hogy milyen edzői tudás van mögötte – fogalmaz Dorottya.

- A legutóbbi két bajnokságban ezüstérmet szerzett a váci Királyság, méghozzá a Fehérvár mögött. A mostani szezonban lehet az ezüstből aranyérem?

- Kár lenne tagadni, hogy a cél a bajnoki cím megszerzése. Sok munka van a csapatban, az ország különböző pontjairól jövünk, nem könnyű összeegyeztetni az edzések időpontjait sem. Van, aki Szegedről, Esztergomból, Visegrádról érkezik. Apa mondta az egyik mérkőzésen, hogy olyan formációt látott tőlünk, amit korábban még soha. Ez nagy dicséret. Amire még büszkék lehetünk, hogy nálunk már mindenki volt válogatott játékos, aki a csapatban játszik, legyen szó felnőttről vagy utánpótlásról – mondja Rebeka.

- Jelen pillanatban mi magunk jelentjük a legnagyobb ellenfelet saját magunknak. Az őszi négy fordulóból egyszer győztünk, háromszor pedig a Medvék csapata lett első, amely alaposan megerősödött az előző szezonhoz képest, hiszen elég, ha csak azt mondom, hogy a Fehérvárból odaigazolt Huszti Katalin. Ezzel együtt, ha tavasszal összeállunk és nyerünk három fordulót a négyből, akkor meglesz a hőn áhított bajnoki arany – mondja Dorottya.

- Mennyit tudtok edzeni hetente és a sérülések mennyire kerültek el eddig benneteket?

- Hetente három csapatedzésünk van, alapozáskor öt is. Kell a mozgás, ha már egy nap kimarad, akkor nem érezzük jól magunkat. Egyébként a válogatott is akkor szerepelt a legjobban, amikor mindenki sokat tett a közösbe. A 2016-os esztergomi Eb ötödik helyünkre büszkék lehetünk, amit a Trophy divízióban értünk el. Engem egyszer sem műtöttek, de kétszer is gondjaim voltak a térdemmel. Az egyikben megnyúlt az összes szalag, a másikban pedig részleges szakadás volt – fogalmaz Rebeka.

- A heti három a minimum, de a futással és a konditermivel együtt volt olyan hét, amikor nyolcat is edzettem. Nekem kétszer is műtötték a térdem, egyszer összetérdeltem egy fiúval, egy porcot ki is vettek. Ez még a rögbis karrierem elején volt, emiatt ki is kellett hagynom több mint egy évet 2013-ban. De volt bordaközi izomszakadás és szegycsontrepedés is – mondja Dorottya.

- Sokszor összehasonlítják a kézilabdával a sportágunkat. Azt mondhatom, hogy a kézilabda sokkal durvább, alattomosabb, a rögbiben tisztábbak a viszonyok. A szabályok egyértelműek, ráadásul nem is akarunk egymásnak szándékosan sérülést okozni, igyekszünk tisztán játszani, hiszen pár hónap múlva együtt küzdünk a magyar színekért a válogatottban – teszi még hozzá Rebeka.

- A rögbi Magyarországon amatőr sport. Ki mivel foglalkozik a civil életben?

- Szociálpedagógus a végzettségem. A Lámpás 92 Közhasznú Alapítványnál foglalkozom értelmi fogyatékos felnőttekkel, mint szociális munkás és tanácsadó – mondja Rebeka.

- Én iskolatitkár vagyok jelenleg Vácott, de TB -és bérügyintéző szeretnék lenni. Ehhez most tanulnom is kell – mondja Dorottya.

- Az idei Eb felemásan sikerült, hideget-meleget kaptatok az esztergomi Eb Trophy divíziójában elért kilencedik helyezés után. Ugye több van a női csapatban?

- Azt sajnálom, hogy ősszel még nem nagyon volt összetartása a női 7’s válogatottnak. Azt el kell ismerni, hogy nem volt épp sikertörténet az idei, esztergomi Eb szereplés. De ha az utánpótlást felzárkóztatják, és mindenki odateszi magát, akkor megvan a lehetőség arra, hogy előrébb lépjünk. Ugyanis Esztergomban olyan csapatoktól is kikaptunk, amelyeket korábban megvertünk – értékel Rebeka.