2017. 09. 13.

Összetartozunk és összetartunk/2.rész

A 2016/17-es szezon sikereiről és a szövetség közeli és távoli, stratégiai céljairól beszélgettünk Stiglmayer Gáborral, a férfi válogatottak sportigazgatójával. De ezúttal nemcsak a kirakat együttes, vagyis a felnőtt nemzeti csapat jött szóba, hanem mélyebbre ástunk, és az U16-os és U18-as válogatottak jelenlegi helyzetéről és jövőbeni feladatairól is szót ejtettünk.

- A felnőtt válogatott a 15’s és a 7’s rögbiben is lépett egy osztályt feljebb. Náluk mi a közeli és mi a távoli cél?

- Itt egy nagyon komoly fejlesztési program indul, ami a nőknél is elkezdődik. Az U18-asokhoz hasonlóan a felnőtteknél is szeretnénk fizikailag és futógyorsaságban, robbanékonyságban is segíteni a játékosokat. Egyrészt egy atlétaedző segítségével nagyon komoly, világszínvonalú felmérésekkel elindul egy szakmai fejlesztés a játékosoknak, akik akarnak előbbre lépni. Aztán a tolongás technikai részeinek, finomságainak – elsősorban a zárt tolongásokra és a bedobásokra gondolok – az elősegítésére érkezik Angliából egy profi, erőfejlesztő –és tolongásedző, aki ezt a munkát segíti. Valamint érkezik a Saracens csapatánál jelenleg is dolgozó – ne felejtsük, hogy Európa egyik legjobb együtteséről van szó – Tommy Fuller, aki videó elemzőként fogja a játékosok technikai teljesítményét segíteni. Az a célunk, hogy mind a 7’s, mind a 15’s rögbiben három év múlva csúcsra érjünk. A Grand Prix a cél 7’s-ben 2020 környékére és a Trophy osztály a 15’s-ben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, meg kell erősíteni a játékosokat egyrészt fizikálisan, másrészt – és ez igényli a legtöbb munkát – a technikai és döntéshozási képességet. Hihetetlenül tehetséges ez a generáció, nagyon sok a tizenéves, huszonéves a válogatottban, vagyis a következő hat-nyolc évre egy nagyon stabil alappal rendelkezik a válogatott. Most egy ötvenkét fős kerettel kezdünk el dolgozni, ez egy nagy merítési lehetőség. Elsődlegesen az a célunk ezzel, hogy minél jobban tudjuk motiválni a játékosokat és minél több inspirációt kapjanak, és kialakuljon egy valódi versenyhelyzet, mert azt gondoljuk, hogy egy-egy posztra most már nemcsak egy-két, hanem három-négy játékos is van.  Fontos kiemelni, hogy nem egymás ellen versenyeznek a játékosok; hanem itt mindenki azért van, a stáb, a szövetség és az egész rendszer arról szól, hogy miként tud segíteni abban, hogy a játékosok minél jobbak legyenek. Mivel szeretnek rögbizni, ha segítséget kapnak, akkor jobbak is lesznek. Az, hogy adott esetben éppen ki a jobb, változhat. Minél több jó játékosunk van, annál erősebb lesz a válogatottunk. Ezért lesz három felkészítő edzés Vácott szerdánként, majd Gibraltár ellen – amire még nem volt példa – egy felkészülési mérkőzést fogunk játszani október 6-án, Mándokon. A Gibraltár elleni mérkőzés után jelöljük ki a Svédország és Lettország elleni Eb mérkőzések keretét. A svédek ellen október 14-én játszunk idegenben. A svédek 7’s rögbiben most feljutottak a GP-be, a legmagasabb szintre, tehát nagyon gyors, nagyon robbanékony, nagyon jó játékosaik vannak. De azt gondoljuk, hogy a magyar rögbi már van olyan szinten, hogy teljes értékű ellenfél legyen a pályán. Ezzel együtt nem Magyarország jelenleg a mérkőzés esélyese, mert nem idehaza játszik. A 15’s rögbiben nagy jelentőséggel bír a hazai pálya. De szeretnénk a maximumot kihozni magunkból. Nem feltartott kézzel megy ki a válogatott Svédországba, az biztos. A lett meccs kulcsfontosságú, azt mindenképpen meg kell nyerni! Mindenki nagyon készül erre, ez a legkiemeltebb mérkőzésünk. Richard Wiiliams olyan modern játékkultúrát honosít meg, ami rendkívül támadó jellegű és nagyon dinamikus. Ez annyira látványos és jó megoldásokat jelent, hogyha mindenki felnő a feladathoz, tud eléggé koncentrálni, akkor „nem lesz ellenfelünk”. Lettországot felnőtt szinten még nem tudtuk legyőzni, úgyhogy ez egy hatalmas kihívás lesz.

- A csoportban van még Ukrajna és Litvánia. Ezek a mérkőzések már 2018 tavaszán lesznek. De mi történik akkor, ha ez a válogatott megnyeri ezt a csoportot? Ez benne van a pakliban vagy irreális lenne?

- Azt hiszem, hogy benne van. A torna legerősebb csapata Ukrajna, amely most esett ki a Trophy-ból. Ők a csoport favoritjai, és ők otthon is játszanak ellenünk. Az egy irdatlan nehéz mérkőzés lesz. De hozzáteszem, hogy a litván is egy pokolian nehéz összecsapás lesz, Litvániát egyetlenegyszer tudtuk legyőzni, még 2001-ben. Ugyanakkor van egy brutálisan erős válogatottunk. Ettől szép ez a játék, hogy szikrázóan kemény csatákat fog látni mindenki. Beleedződünk ebbe a világba, és nekünk az a stratégiai célunk, hogy a játékosaink megszokják ezt a terhelést, ezt a légkört, ezt a tempót, és ha az edzői koncepciót meg tudják valósítani, akkor esélyünk van minden mérkőzésen a győzelemre. Ezt hangsúlyoznám, hogy minden találkozón van esélyünk a győzelemre, de a realitás az, hogy ebben az osztályban meg kell erősödnünk.

- Hogyan tudják a klubok a saját érdekeik mellett a válogatott érdekeit is szolgálni?

- A versenynaptár úgy van összeállítva, hogy amikor a válogatott játszik, akkor nincs klubmérkőzés, tehát nincs időpontbeli ütközés. A klubok játékosaiból áll a válogatott, tehát ez egy nagyon szoros együttműködés. Ezért is mondtam, hogy mi összetartozunk, és ha össze is tartunk, akkor csodákra vagyunk képesek. Hosszú távon az elképzelhető, hogy olyan mennyiségű játékos lesz egy klubban, hogy párhuzamosan zajlik egy bajnoki forduló és egy válogatott mérkőzés. De ehhez az kell, hogy minden klub rendelkezzen 30-40 fős felnőtt játékoskerettel, és a rájátszásos rendszer miatt egy-egy találkozó amúgy sem döntené el a bajnokság sorsát. Amikor elérnek ide a klubok, akkor meg lehet majd tenni, hogy folyamatos legyen a bajnokság. Ez egy stratégiai cél. Az, hogy a válogatott ilyen jól szerepel és a játékosok ennyire motiváltak, jótékony hatással van a klubokra is, hiszen visszatérve a klubba az adott játékos húzóerő lehet a következő generációknak is.

- Ami még rendkívül fontos, az a háttér.

- Egyrészt Kiss Antal elnök úr hisz ebben a generációban, nagyon hisz abban, hogy közös munkával, összefogással jelentősen előre tudunk lépni. Ezért minden feltételt biztosít ahhoz, hogy a magyar rögbi fejlődjön. Hiába álmodozunk bármiről, ha e mögött nincs összefogás és segítő szándék. Most ez megvan, ezért lehetővé válnak ezek a programok. A másik, hogy a szakmai minőséget Richard Williams garantálja. Nemcsak a játékszisztémáról lehet itt beszélni, hanem arról a kultúráról, amit ő képvisel, valamint arról a hozzáállásról. A játékosokkal a kapcsolata a nyitottságra és a bizalomra épül. Emellé csatlakozik az a fajta szervezettség, amiben sokan közreműködnek. Németh Krisztián, Tóth István segíti az edzésmunkát, Hollósi Gábor segíti a technikai hátteret, de fontos megemlítenem Debreczeny Dénest, a szövetség technikai igazgatóját. Ugyanez vonatkozik az U16-ra és az U18-ra is, Kendi Géza és Péczeli Ákos az utóbbiak, Angyal András és Máthé Zoltán az előbbiek stábját erősíti, Gombás Bence is besegít. Remsik József pedig a 7’s U16-os rögbiben működött közre. Láthatjuk, hogy ez már egy hatalmas stáb, amely azon dolgozik, hogy ezeknek a gyerekeknek, felnőtteknek a lehető legjobb feltételeket biztosítsa. Ez az ékes bizonyítéka, hogy ha összefog a magyar rögbi, akkor döbbenetes erővel bír.

2017. 09. 11.

Összetartozunk és összetartunk/1.rész

A 2016/17-es szezon sikereiről és a szövetség közeli és távoli, stratégiai céljairól beszélgettünk Stiglmayer Gáborral, a férfi válogatottak sportigazgatójával. De ezúttal nemcsak a kirakat együttes, vagyis a felnőtt nemzeti csapat jött szóba, hanem mélyebbre ástunk, és az U16-os és U18-as válogatottak jelenlegi helyzetéről és jövőbeni feladatairól is szót ejtettünk.

- Mennyire tekinti sikeresnek az előző szezont és mit vár a következőtől?

- Nemcsak a felnőtt válogatottnak a versenyeztetése és építése zajlik, hanem a teljes utánpótlás korosztályt segítjük, próbáljuk minél inkább motiválni és fejleszteni azért, hogy egyrészt nemzetközileg is minél jobb teljesítményt nyújtsunk, másrészt ezek a játékosok olyan minőségi rögbit tudjanak játszani Magyarországon, ami a többi, nem válogatott sportoló számára is egy nagyon vonzó és integráló dolog lehet. Ha valaki nagyon motivált a válogatottban, az a saját klubjában is egy húzóerő lesz, és a többi játékos számára is példa. Mi ezt a fajta stabilitást szeretnénk elérni, hogy minden korosztályos válogatottunknál és így a felnőtt válogatottnál is legyen egy nagyon erős, összetartó és egymást segítő közösség. Összetartozunk és összetartunk. Ez egy fontos üzenet a jövőnek. Azt gondolom, hogy ha összefogás van, akkor bármilyen sikert elérhetünk, mert hihetetlen gyorsasággal változik meg a teljesítménye a nemzeti csapatoknak és játékosoknak.

- Három válogatottról beszélünk, az U16-osról, az U18-asról és a felnőttről.

- Az U16-os válogatott a 2001/2002-es korosztályú csapat, amely Krakkóban, az Olimpiai Reménységek Tornáján szerepelt 7’s rögbiben. Három éve vannak ilyen tornák, korábban volt Esztergomban is. Azt láttam, hogy ez a korosztály technikai értelemben, fizikálisan és mentálisan hihetetlen játékerőt képvisel. Egy nagyon éles verseny van közöttük a tizenkettes keretbe kerülésért is. Nagyon sokan vannak, és nagyon jól játszanak. Ugyanakkor nem sikerült még áttörést elérni a nemzetközi porondon, mert Németország – amely Európa ötödik legjobb csapata lett idén a Grand Prix-ban és Lengyelország – amely szintén a GP tagja – túl nagy falatnak bizonyult egyelőre, ezért nem sikerült a győzelem. Azért szeretném hangsúlyozni, hogy minden válogatottal partiban voltunk, többször is beszorítottuk őket. Ami viszont nem volt előnyünkre, hogy ez a korosztály még kevés 7’s rögbi tapasztalattal rendelkezik. Kicsit több idő kell ahhoz, hogy megugorjuk ezt a szintet, de optimista vagyok, mert nem játszottunk alárendelt szerepet. Ezek a gyerekek bosszankodtak azon, nagyon mérgesek voltak, hogy nem tudták kihasználni a lehetőségeiket. Tehát nem arról van szó, hogy mi csak kergettük az ellenfelet és nem voltak céllehetőségeink, hanem arról, hogy nem használtuk ki ezeket. Ez egy teljesen más dimenziója az eredményességnek.

- Az U18-as válogatott az esztergomi Eb tornán lett a Trophy-ban negyedik.

- A tavalyi év után ismét mi rendezhettük meg ezt a tornát. Tavaly kilencedikek voltunk, idén sikerült előrelépni és a negyedik helyen végzett a csapat. Mindez azt jelenti, hogy Európa tizenhat legjobb csapata közé kerültünk (GP-ben tizenkét csapat van). Ez egy rendkívüli teljesítmény, a magyar rögbi történelmében a valaha volt legjobb helyezés. Mivel az angoloktól kezdve mindenki indul, ezért ez egy elképesztően nagy eredménynek számít. A torna előtt többen megsérültek. Többek között Sőlősi Dáriusz, aki egy nagyon tehetséges, labdabiztos játékosunk. Hatalmas termetű, hiszen kétméteres fiúról van szó, aki tíz éve rögbizik, tehát nagyon meghatározó játékos lehetett volna, de térdszalag-szakadást szenvedett. Rácz Regő, aki a válogatott csapatkapitánya volt a Kárpát Kupán szintén térdsérülést szenvedett. Dáriusz nem rögbiben, hanem kosárlabdában, ezt azért rögzítsük. Külön tetézte a bajt, hogy a torna első mérkőzésének második percében az egyik legmeghatározóbb játékosa a csapatnak, Mészáros Attila szintén megsérült, a változatosság kedvéért ő is térdproblémával. Gyakorlatilag tizenegyen játszottuk le a tornát. Az utolsó mérkőzésre már csupán kilenc hadra fogható játékosunk volt. Így tekintve heroikus ez az eredmény, tényleg minden tisztelet a játékosoké, akik az utolsó percig harcoltak.

- Ha minden játékosunk hadra fogható lett volna, akkor akár a Grand Prix-ba is feljuthatott volna ez a csapat?

- Elképesztő teljesítményt mutatott ez a válogatott, és szeretnék kiemelni egy játékost – anélkül, hogy bárkit megbántanék –, Perlaki Mártont, a nagykőrösiek kiváló játékosát, aki gyakorlatilag az összes mérkőzést hibátlanul játszotta végig. Olyannyira, hogy az utolsó percben a dánok elleni mérkőzésen még célt is elért. Ebben a csapatban a sérülések ellenére nem volt gyenge pont. Azzal együtt sem, hogy voltak olyan játékosok, akiket hiányoltunk. Ez egy rendkívül masszív és egységes együttes volt, ami mindenképpen a csapategységet és a játékosok hozzáállását dicséri. Akkor tudtunk volna feljutni – minden realitása megvolt, hiszen az összes mérkőzésünket megnyerhettük volna – ha ez a játékoskeret többet tudott volna fizikailag edzeni. Kizárólag azért nem tudtuk megnyerni a tornát, mert a mi játékosaink fizikai edzést nem tudtak annyit végezni, mint az ellenfeleik, mint például az ukránok. Ha mi augusztusban több időt tudtunk volna fordítani a fizikai edzésekre, ami ilyenkor nagyon nehéz, akkor sokkal eredményesebbek is lehettünk volna. Ez azt jelenti, hogy még nem vagyunk az út végén. Ha az edzés mennyiségét tudjuk növelni, akkor a teljesítményünk is növekedhet. A csapat két húzóembere, Suiogan Tímár és Sovány Erhard ráadásul a felnőtt válogatottat is erősítette, tehát ők irdatlan terhelést kaptak tavasz óta.

- Az U18-as játékosok mennyire tudnak beépülni a felnőtt klubcsapatokba, mennyire biztosított a fejlődésük?

- Itt lényeges előrelépés várható, ugyanis a mostani U18-as csapatunk (a 2000/2001-es korosztály) esetében egy 90 fős állományról beszélünk. Ez nagyjából a duplája a tavalyi játékosállománynak. Ez nagyon örömteli, hiszen több klub előre tudott lépni, ami példaértékű. Richard Williams – aki Angliában is dolgozik és a korosztályos rögbit nagyon jól ismeri – rendkívül elismerően nyilatkozott a klubok teljesítményéről, különösen a Nagykőrösről, az Esztergomról, a Szegedről. Ezek a játékosok mindenképpen egy új dimenzióját adják a rögbinek, és egy jó alapot arra, hogy a válogatott is emiatt előrébb tudjon lépni. Ezzel a 90 fős állománnyal a bajnokságot el tudjuk indítani. Már az utolsó simítások vannak, hogy összeálljon a bajnoki rendszer. Ez mindenkinek közös érdeke, de nagyon nehéz helyzetben vannak a klubok, mert minden tekintetben helyt kell állniuk, és most azon dolgozott a szövetség, hogy összeállítson egy olyan versenyrendszert, ami átlátható és jól szervezett. Lesznek projektcsapatok és lesznek klubok, amelyek önálló U18-as együttessel vesznek részt a bajnokságban.

2017. 09. 06.

Elmentem Peterborough-ba szerencsét próbálni

Kilenc évesen kezdett el rögbizni, a Velencei Kék Cápák csapata után Százhalombattán folytatta, majd a Velencei-tavi Rögbi Sport Egyesületnél. A Budapest Exiles együttesével két bajnoki címet is szerzett, miközben elment az angol Peterborough csapatához. Amikor 2015 októberében eltört az állkapcsa, elgondolkodott a folytatáson, de győzött a sportág szeretete. A 15’s és a 7’s nemzeti válogatott erőssége azt mondja, hogy tovább kell feszegetni a határaikat, és nem lehet végállomás a Conference 1-es osztály, illetve a Trophy divízió. Drabbant Dáviddal beszélgettem.

- Mióta rögbizel? Hogyan kerültél ki Angliába?

- Kilenc esztendősen ismerkedtem meg a sportággal. Én pázmándi vagyok, a kápolnásnyéki suliban tanultam, és amikor Sós Dániel megalapította a Velencei Kék Cápák csapatát, akkor én is lementem a testvérem, Gergő után. Akkor már ott voltak többen a sulinkból, Czakó Attila, Katona Jonathan, Slott Attila. De ők idősebbek (voltak) nálam. Aztán pár évvel később már Tóth Sándornál tanultuk a sportág alapjait, aki a Battai Buldogoknak toborozta a fiatalokat. Majd jött a Velencei-tavi Rögbi Sport Egyesület, a 2015/16-os szezonban pedig már a Budapest Exiles együttesét erősítettem. Tavaly meg is nyertük a bajnokságot, idén pedig ismételtünk, bár én csak fél szezont játszottam, valamint a döntőben. Amikor 2016 decemberében Francois Taillo megkeresett, aki az Exiles menedzsere is, hogy játszanék-e kint Angliában, a hetedosztályú Peterborough csapatában, sok időm nem volt gondolkodni. A kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem, aztán belekezdtem egy OKJ-s edzőképzésbe, de nem fejeztem be a kétéves kurzust. Így épp nem volt munkám otthon, illetve suliba sem jártam, tehát úgy gondoltam, hogy miért is ne próbálnám ki magam külföldön. Az ötös posztra (második soros) kerestek embert, korábban összefogót is játszottam a 15’s rögbiben, szilveszter előtt gyorsan kellett döntenem. Peterborough 83 mérföldre, azaz 133 kilométerre van Londontól északra, Közép-Angliában található. Korábban mások is voltak kint úgymond próbajátékon, de senki nem maradt kint.

- Hogy sikerült az első félév? Te most kétlaki életet élsz?

- A Peterborough amolyan testvérklubja, a Budapest Exiles-nak. Az idei kecskeméti döntőben pedig azért játszottam az Exiles együttesében, mert a szezon felében még itthon rögbiztem, és invitáltak a többiek a döntőre. Ez szép gesztus volt a részükről, bár én senki elől nem akartam elvenni a lehetőséget. 2017 őszétől viszont már csak az angol csapatomban játszom, amely most került fel a hatodosztályba. Jelenleg egy vállsérüléssel bajlódom. Július 5-én a klubommal egy 7’s tornán vettünk részt Brightonban, ahol az egyik mérkőzésen ráestem a jobb vállamra. Minden irányban tudom mozgatni, de még fáj. Az ideg sérülhetett meg vagy az ín, de még várok vizsgálatokra. A hatodosztályt vereséggel kezdtük, 21:20-ra kaptunk ki a Huntingdon csapatától, azonban pozitívan tekintek előre, mivel esélyesek vagyunk egy újabb bajnoki cím megszerzésére.

- Miért vágtál bele ebbe az angliai kalandba és félprofi játékosnak számítasz?

- Azért jöttem ki egyrészt, hogy élményeket szerezzek, új helyeket fedezzek fel; másrészt, hogy szerencsét próbáljak. Az angolt is szerettem volna jobban elsajátítani. Akkor beszélsz jól egy nyelvet, amikor már tudsz úgyis gondolkodni. Persze van olykor honvágyam is, jó érzés otthon lenni, de szeretek kilépni a komfortzónámból. Megkeresni önmagam egy új közegben, megtapasztalni, hogy miként nézek szembe egyedül a kihívásokkal. Itt, Peterborough-ban egy többszobás lakásban lakunk egy edzővel és egy játékostársammal, csak a rezsi rám eső részét kell fizetni. Egy ablakgyárban dolgozom, a cég a klub elnökéé. Ez az egyesület amúgy nagyon családias, hiszen segítenek munkát találni a játékosoknak, akik minden győzelem után bónuszt kapnak, de ez inkább jelképes, nem sok mindenre lenne elég. De gesztusnak szép.

- Van összehasonlítási alapod a magyar viszonyokkal. Mennyiben más Anglia – már a rögbi szempontjából?

- Van havi pár font tagdíj, de cserébe kapunk felszerelést. Van klubház, öt pálya, szponzorok a csapat mellett. Itt az edzések hatékonyabbak, precízebbek, az alaprögbit nagyon tudják játszani. Nagyon sok elemzés van, több edző is foglalkozik velünk. Lee Adamson a vezetőedzőnk, aki játékosként a híres Saracens klubban is megfordult. Most is sok válogatott kerül ki onnan. Visszatérve a Peterborough-ra: itt van négy csapat is, én természetesen az első csapatban vagyok, de női együttesünk is és rengeteg gyermek, azaz utánpótlás. Erről jut eszembe, hogy amolyan segédedzőként az elmúlt fél évben edzősködtem is az U16-os csapatnál. Egy átlagos hét egyébként a munka mellett két rögbi edzéssel telik, amit én kiegészítek három konditermivel és persze a mérkőzés.

- Hogyan fogadta a család, hogy kimentél és mi lehet az előrelépés?

- Ez az életforma most tetszik, de nem tudom, hogy meddig lehet csinálni. A barátnőm, Katona Bianka például most csatlakozott hozzám, aki szintén rögbizik. Sőt, vasárnap már pályára is lépett a Peterborough-ban és nagyon ügyes volt. A megoldás, az előrelépés hosszú távon egy másik klub lehetne, ahol meg tudnék élni csak a rögbiből. A család alapvetően jól fogadta. Édesanyám sajnálta, hogy ritkábban fog látni, de úgy engedett el, hogy menjek és próbáljak szerencsét. Ugyanakkor izgultak is értem a szüleim, illetve a testvérem, de eddig minden jól alakult. Lebeszélni senki nem akart, nem mondták, hogy nem jó ötlet, csak figyelmeztettek, hogy helyt kell majd állnom.

- 2015 októberében majdnem kettétört a rögbis karriered. De mi is történt?

- A Budapest Exiles a Szegeddel játszott bajnoki mérkőzést, egy zárt tolongásnál futottam oldalra, rosszul érkeztem vállal, és térddel az állkapcsom jobb oldalába futott az egyik szegedi játékos. Néhány darab letört a fogaimból, de attól jobban megijedtem, hogy tudtam mozgatni az egész fogsoromat. Felnyitották az állkapcsom, összecsavarozták, egy lemezt is tettek be. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy van-e értelme továbbcsinálni, de aztán helyrejöttem és itt vagyok a pályán. Győzött a rögbi szeretete.

- Ha abbahagytad volna, kimaradsz azokból az élményekből, amelyeket a 2017-es esztendő tavasza hozott, hiszen a 15’s és a 7’s válogatott is feljebb lépett egy osztállyal. Mint a nemzeti csapat egyik meghatározó tagja, miként értékeled a szezont?

- Richie Wiiliams érkezésével megújult, felfrissült a válogatott. Erőnlétileg is jobbak vagyunk, mint korábban és nagyon sokat elemeztünk is. Jelenleg hatalmas a versengés, sokkal jobban meg kell küzdeni a válogatottba kerülésért, mint korábban, legyen szó a 15’s vagy a 7’s csapatról. Sok a régi-új játékos a keretben. Rengeteget fejlődtünk. Én még 2015-ben Ciprus ellen mutatkoztam be a nemzeti együttesben 15’s Eb mérkőzésen, Százhalombattán. Amúgy 2017 tavaszán, a finnek elleni mérkőzés előtt már éreztem, hogy meglesz a feljutás. De ha a két legemlékezetesebb mérkőzést kell megemlíteni, akkor a bosnyákok elleni esztergomi vb pótselejtezőt mondanám, amikor hatalmas csatában nyertünk és a csehek elleni, idegenbeli hősies helytállást. Emlékszem, hogy például cseh bedobásnál elvettük tőlük a labdát. Nagy nyomást helyeztünk rájuk a védekezésünkkel és a váratlan, gyors támadásainkkal egyaránt. Meghatározó mérkőzés volt úgy gondolom mindannyiunk számára, akik a pályára léptek aznap. Mivel itt éreztük igazan, mit is jelent a hazánkért es egymásért harcolni. A burgaszi 7’s Eb tornán különösen a védekezés volt dicsérhető, mert felépítettük a „magyar falat”, és ami kiemelendő, hogy könnyen át tudtunk állni a 15’s rögbiről a 7’s rögbire. Ami a jövőt illeti: feszegetni kell a határainkat, mert úgy érzem, hogy van ennél még feljebb! Idő kell és hit, és nem lehetetlen eljutni a 15’s rögbiben a Trophy-ba, a 7’s rögbiben a Grand Prix-ba. De mégis leginkább azért éri meg csinálni, mert a rögbi összeköt bennünket, életre szóló barátságok alakulnak.

 

 

2017. 09. 03.

Európai szinten is erős klub lenne a Tárnok

Bár Tárnokon nem egészen két esztendeje van rögbi, az elnök és az edzők lelkesesedése példaértékű. A női csapat bajnoki bronzérme pedig csak egy állomás a klub életében, ahol az utánpótlás-nevelés rendkívül fontos feladat. Stekler Csabával, a Tárnok elnökével beszélgettem.

- Mióta van Tárnokon rögbi?

- 2015 decemberében ültünk össze két edzővel, Csont Lászlóval és Kálmán Dáviddal, és akkor határoztunk úgy, hogy elindítunk egy klubot. Manapság pedig nagyságrendileg hatvan sportolónk van. Egy nagyon jó női csapatra épült a klub, de jöttek a fiúk is, így jelenleg a bronzérmes női együttesünk mellett van női utánpótláscsapatunk, amely szintén harmadik volt, valamint férfi 15’s és 7’s együttesünk is. Szépen fejlődünk, jó irányba haladunk.

- Mi volt a vonzó abban, hogy Tárnokon meghonosítsák ezt a sportágat?

- Én régen Érden rögbiztem, Érden és Százhalombattán van csapat, és úgy gondoltuk, hogy Tárnokon egy űrt töltenénk be. Itt volt korábban is rögbi edzés, még a Batta keretein belül, úgyhogy a klub megalapításával ezt a tátongó lyukat tömtük be. Mi egy fapados egyesületet működtetünk, pénz és pálya nélkül próbálunk elindulni. Az alapokat rakjuk le egyelőre. A falu szabad pályáján játszunk, ahol meg kell küzdeni a helyi futballklubbal az öltözőhasználatért. De itt készülünk, és itt játsszuk a meccseinket. Szerencsére eddig mindig meg tudtunk állapodni. Ezen téren mindenesetre egyeztetünk a szövetséggel, de az hatalmas előrelépés lenne, ha lenne egy saját otthonunk.

- Mennyire elégedett a bajnoki bronzéremmel?

- Elégedett vagyok, de hozzáteszem, hogy még több is volt ebben a csapatban. Ez a hosszú felkészülési időszak után nem a reális eredmény. Igazából a csapat fejlesztése, egy ilyen fix tagokra épülő klub esetében már könnyebb, két lelkes edzővel, akik igyekeznek a helyi, illetve környékbeli fiatalokat maximálisan bevonni a klub életébe. Korábban Csont László és Kálmán Dávid a Battai Bulldogokban rögbizett, ott kezdtek el edzősködni, és ott kezdték el építeni a női csapatot is. A Battában kiváló majd Érdi Fogócska néven játszólányokból lett végül a Tárnok csapata. A bajnoki bronzérmes Tárnokból büszkén mondhatom, hogy a válogattat is erősítette Győr Szilvia, Bata Zsófia és Gránitz Zsuzsanna. Van két U18-as válogatottunk is, Kvak Málna és Pocseg Noémi, és ők nagyon eredményesen szerepeltek az Olimpiai Reménységek Tornáján, Krakkóban. Úgyhogy a reményeink megvannak a további jó szereplésre. Egy kemény, ütőképes csapat kialakítása a hosszú távú célunk, a rögbi alapok megerősítése. Egy erős klubot szeretnénk, magyar és európai szinten is.

- Van egyáltalán ennyi gyerek Tárnokon és környékén? A TAO sportágak nem szipkázzák el a gyerekeket a rögbi elől?

- Ez rajtunk múlik, mert ha kellően jól építjük fel a stratégiánkat, akkor lehet gyereket találni. Meg kell mutatni azokat a szépségeket és lehetőségeket, amelyek érdekessé teszik ezt a sportágat, meg kell mutatnunk a szülőknek is miért érdemes ezt a sportot választani (a rögbi jól fejleszti a stratégiai gondolkodást, térlátást, csapatban való beilleszkedést. Több esetben jó eredményt mutatott problémás viselkedés kezelésében is.). Tárnokon sporttagozatos általános iskola van, velük még nem tudtuk realizálni a kapcsolatot. De tavaly az érdi Vörösmarty Gimnáziumban már tartottunk edzéseket, idén a Batthyány Általános Iskolával egyeztettünk arról, hogy megtartjuk a toborzást és ott is tartunk foglalkozásokat. További iskolákba tervezzük még ezt rendszeresíteni. Ha érdekes, élménydús programokat szervezünk, akkor nem lesz gond az utánpótlással. Az iskolák között egy helyi bajnokságot is szeretnénk beindítani, ezzel rendszeressé tenné a mérkőzéseket, hogy a fiatalok jobban magukévá tegyék a rögbi nyújtotta élményt.

- Egy nagy útra készülnek a közeljövőben, ugye?

- A klubbal készülünk most Németországba, Münchenbe menni az Oktoberfest Tornára, amely egy amatőr 7’s torna. Hosszú évek óta megrendezik. Idén először összekötik ezt az amatőr rögbitornát a világ legnagyobb csapatainak a tornájával, a World Series együtteseit invitálják ide. Vagyis egyazon időben a müncheni Olimpiai Stadionban mérkőznek meg a profik egymással és amatőrök egymással. Így a legnagyobb játékosokat is megnézhetik a mi rögbiseink. Az amatőr férfitorna négycsoportos, az amatőr női pedig háromcsoportos lesz. Ez egy óriási motiváció egy magyar rögbisnek.

- A tárnoki klubnak van még egy 2018-as, az egész magyar rögbis társadalmat megmozgató tervezett eseménye, ugye?

- Január harmadik hétvégéjén egy fedett, műfüves kispályán, azaz egy 20X40 méteres pályán érintős rögbit szervezünk. Egészen pontosan 2018 percig tartó „touch rugby”-t, ami több mint harminchárom óra. Az elképzelés az, hogy pénteken este elkezdjük, és vasárnap reggelig csináljuk. Szeretettel várjuk az összes magyar játékost, illetve azok barátait itthonról, külföldről. Egy igazi örömtornát szeretnénk. A hosszú játékidő megvalósítása érdekében az a tervünk, hogy folyamatos cserékkel mindig a fáradt játékosokat pihentetjük, és így tudjuk biztosítani, hogy végig is játsszuk ezt a 2018 percet. A helyszín Tárnok Katlan Sportközpont. A magyar rögbi hírverése lehet az esemény.

 

 

Kálmán Dávid, utánpótlásedző:

- Mi nemcsak Tárnokról merítünk, hanem Érdről, Százhalombattáról is. Én mindig elfogult vagyok, és minden gyerekre azt mondom, hogy tehetséges. A rögbi annyira sokféle képességet igényel, hogy nincsen olyan gyerek, akibe ne lehetne megtalálni az ehhez szüksége tehetséget, képességet. A hétvégén lesz Dinnyésen, a Váci Péter Utánpótlás Emléktorna, amelyen mi is képviseltetjük magunkat.

- Fontos felkészülésen van túl a Morcos Kiscicák csapata, mi is volt ez?

- Igen, életük első rögbi edzőtáborában voltak a Dunakanyarban, Dömösön, ahol hatalmas élmények érték a csapatot.

2017. 08. 31.

A „kiválóság kultúrájának” megteremtése

Miközben az U18-as férfi válogatottunk az esztergomi 7’s Eb tornára készül a Trophy osztályban, a felnőtt nemzeti csapatok már túl vannak a szezon megmérettetésein. A szakmai munkáért felelős Richard Williams-szel így a múltról és a jövőről is beszélgettünk, de az interjúból az is kiderül, hogy kit tart a világ valaha élt legnagyszerűbb játékosának. Természetesen a rögbiben.

 

- Gondolta volna a szezon előtt, hogy a 15’s és 7’s felnőtt férfi rögbi-válogatott is egy osztállyal feljebb lép? Mi volt a siker kulcsa? Meddig juthat el a férfi válogatott?

- A szövetséggel egy olyan ötéves tervet körvonalaztunk, amely megmutatja az irányt, amelyet követni akartunk. Az első év fő célja az volt, hogy létrehozzuk a „kiválóság kultúráját” és megteremtsünk egy erős csapatszellemet mind a 15’s, mind a 7’s válogatottban. Célkitűzésünk a két válogatott esetében az is volt, hogy előrébb soroljanak minket, amit el is értünk. A siker nagy része a rögbi szövetség kemény munkáján és a pályán kívüli szervezésén alapult. Valamennyi játékos készen állt arra, hogy keményen dolgozzon, hogy fejlessze a készségeit, és ez segített a csapat általános sikerében. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen szorgalmas és odaadó munkatársaink vannak, akik a csapatot támogatják. Hosszú távú célunk a 15’s válogatott számára, hogy előrébb sorolják a Trophy divízióba, a 7’s válogatott esetében pedig a Grand Prix sorozatában versenyezzünk.

- Mi a véleménye az utánpótlásról? Hogy látja, van hátországa a rögbinek Magyarországon? Elindult az elmúlt években valami pozitív változás?

- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy edzhetem a 16 éven aluli és a 18 éven aluli csapatokat is. Az országban van néhány fantasztikus fiatal játékos, akik idővel a válogatott „arany generációját” fogják alkotni. Ők folytatják majd a tanulást, és fejleszteni fogják a játéktudatosságukat és a játékfelfogásukat azáltal, hogy versenyképesebb rögbit játszanak. Egy igen erőteljes fejlesztési programunk van folyamatban, amelynek célja, hogy fejlessze a játékosok taktikai, technikai, fizikai és mentális tudását. Elkezdünk dolgozni már a magyarországi edzők új generációjával is, ami szintén fejlődni fog az idő múlásával. Az egyik legfőbb változás, amit megfigyeltem a Magyarországon töltött időm során, hogy jelenleg több olyan klub van, amely kompetitív rögbit játszik.

- Ön hol rögbizett? Mire a legbüszkébb rögbis pályafutásából? Kit tart a világ valaha élt legnagyobb játékosának?

- Walesben nőttem fel, és rögbis pályafutásom során sokat játszottam ott. Öt éves koromban kezdtem el rögbizni, és elég szerencsés voltam, mivel egyetemi éveim alatt az országom színeiben szerepelhettem. Utána Angliába költöztem és félprofi rögbisként játszottam, mielőtt megkezdtem volna edzői pályafutásomat. Kamaszkoromban a kedvenc játékosom a 10-es számú walesi, Jonathan Davies volt, aki fantasztikus támadóként maradt meg az emlékezetemben. Ugyanakkor számomra az új-zélandi Jonah Lomu volt a legnagyszerűbb sportoló, aki valaha is rögbizett.

- Mikor és hogyan került kapcsolatba a Magyar Rögbi Szövetséggel? Mi az, ami vonzotta ebben a feladatban? Ön a szigetországban is dolgozik. Hol és mit csinál? A családja hogyan fogadta a magyarországi munkavállalását? Megérte belevágni?

- Még 2015-ben Magyarországra utaztam, amikor én voltam az angol megyék főedzője a 20 év alatti csapatban. Két meccset játszottunk, és bemutattak Stiglmayer Gábornak. Felajánlottam a szolgálataimat a szövetségnek és azt, hogy segítem edzeni a válogatottat. A legcsábítóbb az a kihívás volt, hogy fejleszthetek egy nemzeti együttest. Korábban valami hasonlót csináltam Belgiumban, a 7’s csapatukkal. Fantasztikus hangulat uralkodik most a magyar rögbi társadalomban. A játékosok belekóstoltak abba, hogy milyen élvezetes lehet a rögbi, amikor egyszerű és érthető játéktervet kell követniük. Ők egy nagycsaládot alkotnak, aki élvezettel töltenek időt egymással. Ez fantasztikus recept a sikerhez. Páratlan dolog, hogy vannak olyan játékosok, akik Franciaországból, Németországból és Angliából jönnek, hogy magyar színekben játsszanak nemzetközi mérkőzéseken. Valamikor tanárként dolgoztam Angliában még mielőtt a Magyar Rögbi Szövetségben munkát vállaltam volna. Mostanság teljes állású rögbi edzőként dolgozom az Egyesült Királyságban, az angol megyék 20 éven aluli csapatát edzem, valamint az angol egyetemek 7’s együttesét. A családom nagymértékben támogatja a munkámat. Nagyon izgatott vagyok a következő kihívás miatt, amelyet ez az idény tartogat számomra.

 

 

 

2017. 08. 28.

Nem a lányok hibája az esztergomi Eb kudarc

Gyolcsos Ferenc fogalom Székesfehérvárott. Klubalapító, az első utánpótláscsapat és az első női együttes létrehozója. Manapság ügyvezető alelnök, vezetőedző és toborzó. A Fehérvár Rugby Club női együttese a legutóbbi szezonban megnyerte a bajnokságot, ő mégis a sportág problémáiról beszél: zsebkendőnyi élvonallal nem lehet eredményes válogatottat építeni. Az esztergomi EB 2. fordulójában szerzett kilencedik helyezés hátterében pedig a rossz szakmai döntéseket látja, noha a női válogatott a legeredményesebb csapat. Gyolcsos Ferenccel beszélgettem.

A folyamatos toborzás lehet a megoldás
2017. 08. 22.

A folyamatos toborzás lehet a megoldás

A Szekerce kapcsán korábban már olvashattak egy beszélgetést Pogrányi Istvánnal. Ezúttal a Szentes utánpótlás is terítékre került, amikor a felnőtt csapat egyik pillérét jelentő Szentes vezetőjével, Kérdő Szabolccsal próbáltuk megfejteni a régió rögbis életét és lehetőségeit.

A lehetetlenre készülnek
2017. 08. 22.

A lehetetlenre készülnek

Gyurcsik Mózes már óvodás korában közel került a rögbihez, amikor bátyja, Achilles ezt a sportágat választotta. Egy kis esztergomi kitérő után most visszatér a Battai Buldogokhoz. A civilben szakácsként dolgozó leváló a pályán nem ismer lehetetlent, óriási szívvel játszik. Gyurcsik Mózessel beszélgettem.

2017. 08. 15.

A megerősödés és a visszakerülés a cél a Fehérvárnál

A Fehérvár Rugby Club férfi csapata hatodik helyen végzett az Extraligában, így a nem egészen 23 év átlagéletkorral rendelkező együttes vezetése úgy döntött, hogy a következő szezonban a másodosztályban szerepelnek, hogy az újonnan érkezőket beépítsék a csapatba és visszaerősödjenek a legmagasabb osztályba. Szontágh Dániellel, a Fehérvár férfi csapatának edzőjével beszélgettem.

3 Lakes Strandrögbi-bajnokság
2017. 08. 12.

3 Lakes Strandrögbi-bajnokság

A Fekete Oroszlánok Rögbi Klub szervezésében az idei évben először mutatkozott be a 3 Lakes tornasorozat, melynek első állomását Vonyarcvashegy jelentette.