A lehetetlenre készülnek

Szerző
MRgSZ
A lehetetlenre készülnek
2017.08.22.

Gyurcsik Mózes már óvodás korában közel került a rögbihez, amikor bátyja, Achilles ezt a sportágat választotta. Egy kis esztergomi kitérő után most visszatér a Battai Buldogokhoz. A civilben szakácsként dolgozó leváló a pályán nem ismer lehetetlent, óriási szívvel játszik. Gyurcsik Mózessel beszélgettem.

– Hogyan tudja egy szakács összeegyeztetni a munkáját a hobbijával, szeretett sportágával, a rögbivel?

– Nehezen. Érden lakom, és ott is vagyok szakács egy étteremben. Hétköznaponként 12 órát is dolgozom, naponta harmincféle ételt is megfőzünk, megsütünk, előtte vagy utána tudok edzeni, illetve a szabadnapjaimon. A munkahelyemen a főnököm is tudja, hogy rögbizem, próbál segíteni, de munka így is sok a sport mellett. Főleg mentálisan. Remélem, hogy könnyebb lesz a következő szezontól, amikor ismét Százhalombattán, a Battai Buldogok csapatában fogok játszani. Esztergom nagyon messze volt. Így több idő kell, hogy jusson majd az edzésekre is. Szerencsére a bajnoki fordulók, illetve a válogatott mérkőzések általában hétvégén vannak, amikor nem dolgozom. Ami sokat segít, hogy a párom támogatja ezt a szenvedélyemet.

– Általában a szakácsok szeretik a hasukat. Rajtad viszont semmi felesleg nincsen.

– Igen, általában a szakácsok el vannak hízva, de nekem inkább még híznom kellene. Persze izomban. Most 184 cm és 80 kg vagyok, lehetnék 10 kg-mal több. Különösen azért, mert a tolongásban résztvevő játékosok nagyobbak szoktak lenni. A 15’s rögbiben leváló, a 7’s rögbiben sarkazó poszton szerepelek. A háromnegyedhez úgy érzem, hogy kissé lassú vagyok. Amúgy valószínűleg a testfelépítésem genetikailag is ilyen, mert eszem én rengeteget, de hiába.

– Hogyan kezdtél el rögbizni?

– A bátyám rögbizett, így amikor óvodás voltam, négy-öt évesen, én is menetem nézni őt, az édesanyámmal. A pálya szélén szaladgáltam a labdával. Ez meg is határozta a sorsom. Aztán Tóth Sándorhoz kerültem, aki a Százhalombatta utánpótlását nevelte. Nem véletlenül lettem a Battai Buldogok játékosa. Rögtön az első évben, a 2012/13-as szezonban meg is nyertük a bajnokságot. Engem pedig a csapat legjobbjának választottak meg, amire ma is nagyon büszke vagyok. Két évet töltöttem az Esztergomban, kétszer is harmadikok lettünk. Most pedig visszatérek Százhalombattára, ahol a bátyám és nagyok sok barátom is játszik. Achilles 2008-ban az év játékosa volt Magyarországon, aztán egy komoly térdszalagszakadást szenvedett, de már ismét ott toporog a válogatott háza táján.  Ha pedig a testvéremről beszéltem, meg kell említenem azt is, hogy már a két unokaöcsém is rögbizik.

– Ha már említetted a testvéred sérülését, te mennyire voltál sérülékeny?

– Nekem háromszor tört el a csuklóm, fémplatina is volt benne, mert nem akart összeforrni. Edzésen sérültem meg, 10-11 éves lehettem. De ez már a múlt.

– Szerepeltél a korosztályos válogatottakban, de már részese voltál annak a felnőtt csapatnak, amely a 7’s rögbiben néhány éve feljutott a Trophy-ba. Miben más mégis a mostani Eb siker, amit a 15’ és a 7’s rögbiben elértetek?

– A válogatottat irányító Richie Williams fejben rakta össze a csapatot. Elhittük, hogy képesek vagyunk ezeket a sikereket elérni. Egy csapatot, egy családot kovácsolt egy társaságból. A jó hangulat pedig elengedhetetlen a fejlődéshez. A 15’s rögbiben a Conference 1-ben a bentmaradás lesz a legfontosabb, és hogy megerősödjünk ott. A 7’s rögbi esetében még bizakodóbb vagyok, akár az első három hely valamelyikére is odaérhetünk a Trophy osztályban.

– Azt mondják, hogy te vagy az a játékosa a válogatottnak, aki soha nem ismer lehetetlent.

– Az igaz, hogy amit csinálok, abban száztíz százalékig odateszem magam. Felmegyek a pályára és úgy gondolkodom, hogy bármilyen akadály is kerül az utamba, azt muszáj leküzdenem. Nem ismerek lehetetlent. De ez igaz az egész csapatra, azért is tartunk itt. Azért néha elmerengek rajta, hogy talán nem is a képességeim alapján vagyok a válogatott tagja, sokkal inkább a nagy elszántság, a mindenáron való győzni akarás miatt.

– Mit vársz a százhalombattai visszatéréstől?

– Sokat fejlődtem Esztergomban, már tudom, hogy mit miért csinálok. Egy korábbi válogatott játékos, Harmat Ákos ott most az edző. A lehetetlenre készülünk, behúzni a bajnokságot.