A folyamatos toborzás lehet a megoldás

Szerző
MRgSZ
 | Fotó
A folyamatos toborzás lehet a megoldás
A folyamatos toborzás lehet a megoldás
2017.08.22.

A Szekerce kapcsán korábban már olvashattak egy beszélgetést Pogrányi Istvánnal. Ezúttal a Szentes utánpótlás is terítékre került, amikor a felnőtt csapat egyik pillérét jelentő Szentes vezetőjével, Kérdő Szabolccsal próbáltuk megfejteni a régió rögbis életét és lehetőségeit.

– Mit értünk ma szentesi rögbi alatt? A Szekerce mennyire működőképes mostanság?

– 1991-ben alakultunk Vida-Szűcs Lajos kezdeményezésére, 1996-97-ben lett egy nagyobb létszámfejlődés, amikor Szabó Árpád Hódmezővásárhelyen indított el egy toborzást. Ekkor ismerkedtem meg én is a rögbivel. A 2000-es évek végén Katona-Kis Róbert gondolt egyet és rengeteg energiával sok-sok fiatal általános és középiskolást nyert meg a sportnak. Pár éve Bélteki Zsolt és Törőcsik Sándor karolta fel a GIR programot, és ennek keretében újabb fiatalok kerültek a rögbis véráramba. Természetesen egy-egy játékost sikerült ezek közt is megnyerni, főleg a rögbizni kezdők ismerősei közül. Szentes mindig is küzdött az elvándorlással; felsőoktatás hiánya, illetve a munkalehetőségek is inkább elcsábították, mint vonzották a játékosokat… A régi „nagy öregek” közül egy-két szentesi lakhellyel rendelkező van. Ez probléma is az edzések látogatottsága szempontjából, de látható is, hogy hullámokban történik a fejlődés. A folyamatos toborzás lenne a megoldás; jelenleg is ezen munkálkodunk, hogy ne kelljen tíz évet várni, hanem ősztől újra felpezsdítsük az iskolákat. Jelenlegi létszámunk megengedné egy önálló, felnőtt 15-ös rögbi csapat indítását, de a meccsekre már nem tudnánk folyamatosan összeszedni a megfelelő létszámot. Ez már évek óta nem megy. A Szekerce jelenti a megoldást, hogy színvonalasabb, győzelemért játszható mérkőzések legyenek. Mert szeretjük a sportot, de a mondással ellentétben, mi nyerni is szeretünk! Jelenleg a Kecskemét és Szentes adja ennek a projektcsapatnak a gerincét; jó kapcsolat a múltból és jól működő csapat a jelenben. A kezdeti ceglédi és egy-két békéscsabai játékos lemorzsolódott, illetve máshol játszanak, de a név maradt. Utánpótlásunk négy-négy fő U16-U18, valamint lányokból áll. Ők azok, akikre lehet számítani. Talán a lányok, akik nehezebb helyzetben vannak; messze vagyunk, sok az utazás, kevés volt a lehetőség.

– Mennyire nehéz Szentesen a gyerekeket megnyerni a rögbiben? Honnan van mégis a merítési lehetőség (iskolák), ha a korosztályos válogatottaknak is tud adni játékosokat a Szentes?

– Hogy nehéz-e? Igen, nehéz és nehéz megfelelően is elvégezni a toborzást. Kevés minőségi időt tudunk fejlődéssel foglalkozni; felismerni a problémát, de megoldáshoz vezető úton nehezen tudunk elindulni vagy végig menni a fentiekben említettekből is. Részt veszünk minden sportágválasztón, a helyi mérkőzéseken a média megjelenése biztosított, kezdőrúgásokra neves szentesi sportembereket hívunk, stb. Iskolai programba nehezen jutunk be, mert a foci, a vízilabda elég erős elszívó erő.

– Még játékvezetőt is ki tud állítani a Szentes (Törőcsik Sándor), ezzel nagyban segítve a magyar rögbis társadalmat.

– Igen! „Csülök” és az ő habitusa kuriózum a magyar rögbiben, de bíróként inkább tisztelettel beszélnek róla és komolyan is veszi a sportágat. 50 év körül még mindig aktív tagja a csapatnak

– Hogyan lesz az ember a szentesi csapat vezetője? Ez összefügg-e a rögbis múlttal? Mire a legbüszkébb, amit a rögbiben elért?

1997-óta rögbizem. Pár éve veszem komolyabban (de szerintem még nem elégséges mértékben) a csapat dolgait. Szegedi lakosként nehéz volt a napi kérdésekben részt venni, de ettől az évtől Szentesre költöztem; mindenki úgy látja, hogy nyugodtan vállalhatok többet. Nem vagyunk még akkora sportszervezet, hogy külsős embert kellene igénybe venni, és igen, számít a múlt. Számít, hogy a csapattagok elismernek, számítanak rám és el is várják, hogy megoldjam az ügyeket. Legyen az csapatösszetartás, vagy az utazás megszervezése. Büszkeség? Kicsit másképp élem az életem, mint az átlagember. Feldobnak a sikerek, de mindig a következő problémák megoldásán gondolkozom, a pillanaton túl nem dobnak fel igazán. Az évszámok, illetve események párosítása is gondot okoz; remélem az öregséggel ez változni fog és nagy beszélgetésekkel tudom felidézni az unokáimnak a magyar rögbi felemelkedésének történetét!

– Mennyire optimista a sportág jövőjét illetően? Főleg, ha megvalósul a klubokat támogató pontrendszer?

Minél többet teszünk a sportért, annál többet remélhetünk. Ilyen támogatási lehetőség még nem volt ebben a sportban; a szövetség felelőssége a jó helyzetkihasználás. Az eddigi egyeztetések szerint jó az irány.