A Challenge-kupa második köréről

Szerző
Miklós Dániel / Tolongás Blog
2016.10.24.

Igazából lehetne írni bejegyzést arról is, hogy most már az All Blacks tartja a Tier 1-ben a rekordot a leghosszabb győzelmi sorozat terén, de őszintén szólva valószínűleg még novemberben is mindenkit le fognak győzni, szóval nincs nagy meglepetés tartalma a dolognak. Inkább foglalkozzunk most a Challenge-kupával. Persze itt sem nagy a meglepetésfaktor, de legalább nem annyira egysíkú a sorozat, mint Steve Hansen kezei alatt az AB (hiába, a tökéletest nehéz tovább csiszolni).

 Első csoport

A La Rochelle és a Gloucester eddig 100%-os, amely a következő fordulóban biztosan változni fog. Brock James és társai a gyengécske Bayonne-on léptek túl meglehetősen könnyen 51-24-re, de Greig Laidlaw-ék sem sokat szenvedtek a Treviso ellen: 37-8-as győzelemnek örülhetett a Kingsholm népe. Nem lennék meglepve, hogyha a két élmenő tavasszal is folytatná a negyeddöntőben.

Második csoport

A múlt heti győztesek csatáját az eléggé tartalékosan felálló Ospreys nyerte Lyonban, 13-31-re, így már csak a walesiek 100%-osak a csoportban. A vesztesek meccsén a Newcastle nagyon simán győzött, nem volt messze az sem, hogy lenullázzák a Grenoble-t, de Edward Sawailau késői célja legalább az eredményjelzőre feltette csapatát, mivel másra nem igazán volt ez elég az 50-7-re végződő találkozón.

Harmadik csoport

Eddig úgy tűnik, hogy ebben a négyesben van a legtöbb kraft és izgalom az idei torna során. A Worcester feledtetni akarta a Brive ellen az oroszországi vereséget, azonban a Brive sem kikapni ment át a La Manche másik oldalára. A küzdelmes mérkőzésen Nicolas Bézyék jól tartották magukat, a vezetés is náluk volt, azonban nem engedhettek ki: a hajrában Jan Uys kapott náluk sárgát, így a Warriors még egyszer nekiveselkedett, hogy fordítson, de végül csak egy célt tudtak begyömöszölni a legvégén, amely csak a vesztes bónuszhoz volt elég. A másik meccsen a Jenyiszej ismét győzelmet aratott, mi több, öt célt szerezve a bónuszt is bezsebelték: a Dragons számára a 38-18-as vereség nem túl hízelgő, és nem ér azt mondani, hogy tartalékosan álltak fel (megjegyezve, hogy a B csapatuk szombaton a British & Irish Cup keretein belül szenvedett otthon vereséget az Ealingtől).

Negyedik csoport

Sok meglepetés ebben a csoportban sem született: a Bath magabiztosan győzte le a Bristolt, bár lehetséges, hogy az egész veretes kezdővel kiálló hazaiak be is húzták idővel a kéziféket (nota bene: Leroy Houston a kispadon várta, hogy bevessék: ő még az előző Premiership végén igazolt haza, gyorsan játszott két meccset a Reds-ben, most kölcsönben szerepel ismét a fürdővárosiaknál – mivel azonban játékjoga hivatalosan Brisbane-ban van, így játszhatott a Wallabies-ban ősszel: van értelme így ennek a szabálynak?). A 22-6-os végeredményre Cardiffban rátromfolt mindkét csapat: 27-12-re verték a kékek a Paut.

Ötödik csoport

A Stade Francais örülhetett a könnyű győzelemnek, mivel a Temesvár sok gondot a 27-0-val végződő mérkőzésen nem okozott. Ha azt vesszük Morné Steynnek és társainak is kell egy kis lazítás meccsnapon is (pláne, hogy az irányító magához képest igencsak gyatrán rúgott). A csoport másik meccse azonban kifejezetten izgalmasra sikeredett. Az Edinburgh a félidőben már 31-14-re vezetett, szinte zsebében volt a győzelem, azonban a Harlequins remek második félidőt produkálva egalizált a hajrára, azonban Brown egyetlen villanása eldöntötte a mérkőzést. Mármint nem Mike, hanem Tom: a skót szélső egy előrerúgott labdából szerzett célt. Még négy perc hátra volt, így akár még fájhatott is volna, hogy Jason Tovey kapufára rúgta a jutalmat, de végül az egyetlen, második félidei pontszerzésével megnyerte az Edinburgh a mérkőzést 36-35-re.