Tóthék

COM_CONTENT_AUTHOR
KM
 | COM_CONTENT_PHOTO
A női válogatott
2017.05.07.

Nem túlzás, nélküle megszűnne a váci Királyság rögbicsapata. Szinte felfoghatatlan az, hogy miként fér valakinek az életébe bele mindaz, ami Tóth Istvánnak, aki amellett, hogy középiskolai tanár a Váci Szakképzési Centrumban, a magyar férfi rögbi-válogatott tolongás edzője, Rob Jones mellett a női válogatott segítője, közben pedig a váci Királyság DSE rögbi szakosztályának vezetőedzője.Nem mellesleg két lánya, Dorottya és Rebeka, valamint fia, Ármin is űzi a sportágat.

-       Nem ütközik egyik rögbis munkája a másikkal?

-       Eddig ezzel nem volt gond. Május 20-án fordul majd elő az, hogy miközben a férfi válogatott világbajnoki selejtezőt játszik Boszniával, Esztergomban; a női nemzeti csapat Nancyban felkészülési tornán vesz részt már az ostravai és az esztergomi Eb tornák jegyében. Ez esetben a nőkkel utazom majd.

-       Bár azt gondolom, hogy Önt jól ismeri a rögbis társadalom, mégis mióta van ebben a sportágban?

-       1989-ben kezdtem el rögbizni Dunaújvárosban. 1991 májusában egy másodosztályú mérkőzésen a BEAC II csapata ellen játszottunk Érden, amikor találkoztam a legendás ukránnal, Vjacseszláv Kuzmenkóval, aki akkoriban a BEAC NBI-es együttesénél dolgozott. Róla azt kell tudni, hogy volt szovjet válogatott játékos, Európában egyik évben a legjobb sarkazónak is megválasztották. Nos, ő hívott engem Budapestre, a csapatához, és 1991 augusztusában már a Zöld Sólymokban játszottam (a BEAC-ból előbb Fekete Hollók lett, majd Zöld Sólymok – a szerk.). Egészen 1997-ig volt edzőm. Az első válogatott mérkőzésemet 1992-ben Ausztria ellen vívtam, ez volt egyébként a Magyar Rögbi Szövetség megalakulását követően az első hivatalos válogatott összecsapás. Egyébként kisebb megszakítással, de egészen 2011-ig rögbiztem a nemzeti együttesben. Az utolsó mérkőzésemet 47 évesen a horvátok ellen játszottam Zánkán. Negyvenháromszoros válogatott vagyok. Ami pedig a klubmúltat illeti: a Zöld Sólymokat 1992 augusztusában otthagytuk, és létrehoztunk Budapesten egy új egyesületet, az Elefántokat. Itt játszottam 1992 decemberétől előbb a Hűvösvölgyi úton, majd a Csömöri úton, végül Biatorbágyon. 2000-től pedig Vácott. 2015-ben lett aztán az Elefántokból Királyság.

-       Milyen poszton vetették be az edzői?

-       Voltam harmadik soros leváló, de jobboldali pillér is. Egyszer játszottam a baloldalon is. Nagyszerű volt a nemzeti csapatban szerepelni 1992 és 1999 között is, amikor szinte a klubcsapatunkra épült a válogatott, de 1999 és 2011 között is, amikor egészen jó együttesünk volt. Szoros meccseket vívtunk a svédekkel, Luxemburggal, Norvégiával, Izraellel, Litvániával. Többször váltottunk felfelé és lefelé is olykor osztályokat. Teljesen más rögbit játszottunk akkor. Nem volt ilyen gyors és határozott a védekezés, mint manapság. Az Elefántokkal egyébként az aranykort az 1992-től 1999-ig tartó időszak jelentette. Abban az időben az egyedüli csapat a miénk volt, amely heti ötöt edzett, illetve konditermi tréningjeink is voltak. Balhés együttes hírében álltunk, keményen játszottunk. Volt, hogy ki is zártak bennünket az NBI-ből. De mi megnyertük a másodosztályt, majd az NBI-ben az előző évi bajnok Százhalombattát például negyven ponttal vertük, vagyis az elsőosztályban is elsők lettünk. A csapat legnagyobb értékét pedig az jelentette, hogy amikor a másodosztályban szerepeltünk, akkor is 10-15 játékost adtunk a válogatott keretbe.

-       Mikor kezdett el edzőként is dolgozni?

-       2000-ben lettem középiskolai tanár a Király Endre Ipari Szakgimnáziumban és Szakközépiskolában. Műszaki tanárként autószerelőket tanítottam mechanikára, műszaki rajzra, szerkezettanra. Közben, 2007-ben a pécsi egyetemen a testnevelői diplomát is megszereztem, mert úgy éreztem, hogy erre a rögbi miatt is szükségem van. Jelenleg is a Királyságnál vagyok vezetőedző. Van női és féri csapatunk. A hölgyek a Fehérvárral és a Tárnokkal harcolnak a bajnoki aranyéremért, és két fordulóval a bajnokság vége előtt még nyílt a verseny. Május 14-én Vácott lesz az utolsóelőtti forduló, júniusban Tárnokon az utolsó. Ez, ugye 7-es rögbi. A férfi együttesünk a Medvékkel közösen indul a másodosztályban a 15-ös bajnokságban, a 7 fősben viszont önállóan vettünk részt, és tavaly az NBI-ben sikerült elérnünk az ötödik helyet.

-       Persze ebben a családban nemcsak Ön kötődik a rögbihez…

-       Van két lányom és egy fiam. Rebeka irányítót, Dorottya pillért játszik Vácott. Mindketten tagjai a felnőtt nemzeti csapatnak. Mindketten úsztak, majd Dorottya kipróbálta a kosárlabdát, Rebeka a kajakot. Aztán a rögbinél kötöttek ki. De azt nem lehet mondani, hogy én erőltettem volna ezt a sportágat. Ármin már szerepelt az U16-os válogatottal az Olimpiai Reménységek Versenyén 7-es rögbiben.

-       Az igaz, hogy az élet nagyon sok más lehetőségét visszautasította a rögbi miatt?

-       Igen. Legutóbb a veszprémi Petőfi Sándor Színházhoz hívtak műszaki vezetőnek. Ha elvállaltam volna, megszűnne Vácott a rögbi. Nagyon nagy megszállottság kell ehhez a sportághoz. Mindennap este hat és nyolc óra között edzést vezényelek, volt rá példa tavaly, hogy a nőknek reggel negyedhét és hét között is, az Eb tornák előtt. De ha már a családot kérdezte, az öcsém, Tóth László Szegeden kezdett el rögbizni, annak idején az Elefántokban együtt is játszottunk, bajnokok is voltunk.

-       Hol játszik a Királyság?

-       A Király Endre Ipari Szakközépiskola pályája Magyarországon az egyik legjobb, legnagyobb. Száz méter hosszú, hatvanöt méter széles, a célterület kilencméteres. A nemzetközi szabványoknak megfelel. Jó lenne persze egy klubhelyiség, egy kisebb lelátó és szeretnénk kicsit nagyobbítani a pályát. Ebben a szövetség talán tud is segíteni.

-       Mit szól ahhoz, hogy olimpiai sportág lett a rögbi, a 7-es rögbi?

-       Örülök neki, mert egy iszonyatosan gyors, látványos játék került fel az olimpiai programba. Ami pedig a közeljövőt illeti: a női nemzeti együttessel szeretnénk az ostravai és az esztergomi Eb tornák összesítésében az első négy között végezni. Ez óriási siker lenne. Az első kettő fel is jut a Trophy osztályba. A csoportmérkőzések során Ostravában Finnországgal, Máltával és Svájccal játszunk. Egyik csapat sem verhetetlen, bár a finnek most estek ki a Trophy-ból. Málta most jutott fel, papíron a leggyengébb a Conference 1-es osztályban. Svájctól tavaly ki is kaptunk, de le is győztük őket. Mivel a három darab négyes csoport első két helyezettje, továbbá a két legjobb harmadik is továbbjut, a lényeg a kieséses szakaszban kezdődik. Optimista vagyok.