A kutyasétáltatástól a csapatkapitányságig

Author
KM
2017.05.11.

Észtország, Dánia és Norvégia után május 6-án Finnországot is legyőzte a magyar férfi rögbi-válogatott, méghozzá Helsinkiben 37:5-re és egy divízióval feljebb lépett, a Conference 1 osztályba. Ráadásul a csapat jogot szerzett, hogy elinduljon a 2019-es tokiói világbajnokság selejtezőjében. Az első ellenfél ezen az úton Bosznia-Hercegovina csapata lesz, május 20-án Esztergomban, a Franka pályán. Ebből az alkalomból beszélgettem Máthé Zoltánnal, a csapatkapitánnyal.

 

-       Kezdjük nagyon messziről. Huszonegy éve rögbizel, de hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sportággal?

-       1996 márciusában kezdtem el a rögbit, egy kutyasétáltatás volt a kiindulópont. Az Oktogonnál, a Hunyadi téren sétáltattam a vizslám, amikor találkoztam Böröndi Tamás Foresttel, aki megállított, és azt javasolta, hogy nézzek meg egy rögbi meccset. Akkoriban tizenkét éves voltam, kajakoztam, de sokat beborultam a hideg Dunába. Volt, hogy már kilenc nap eltelt beborulás nélkül, de aztán megint balszerencsésen jártam. Így nem volt nehéz rávenni magam, hogy megnézzek egy Százhalombatta – Fehérvár mérkőzést, és ez mindent el is döntött. 2003-ig Százhalombattán játszottam, 2004-ben a kispesti Elefántokban, aztán visszamentem Százhalombattára, volt egy másféléves kitérő a budapesti Exiles-ban, majd 2014-től újra Battán játszom.

-       Vagyis nem a három legjobb csapatban, nem az Esztergomban, nem a Kecskemétben és nem a bajnoki címvédő budapesti Exiles-ban. Talán ezért is megtisztelő, hogy te vagy a csapatkapitány.

-       Igen, jó érzés, hogy én lehetek a csapatkapitány, de azt tudni kell, hogy a válogatottunk nem három csapatra épül, hanem sokkal szélesebb a merítés. Egyébként most azért gyengébb a Battai Bulldogok együttese, mert 2014-ben a megszűnés határán voltunk, sokan abbahagyták, három-négy ember járt már csak edzeni, de most ismét elindult valami. A tegnapi edzésen például huszonheten voltunk. Jelenleg az a cél, hogy a fiatalabb és az idősebb játékosokból egy jó, erős csapatot mixeljünk, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra. De voltunk mi bajnokok! 2010-ben az Esztergomi Vitézek nagy sorozatát szakítottuk meg, és nyertünk három egymást követő évben aranyérmet; majd még 2014-ben is első lett a Batta, de akkor én pont a Száműzötteknél játszottam. 2007-től mi heti négyet edzettünk Százhalombattán a meccsen kívül, és talán azért is volt az a kis kitérő, mert szükségem volt egy kis környezetváltásra.

-       Milyen posztokon fordultál meg?

-       Most kettessel játszom, azaz sarkazó vagyok, de voltam korábban bal és jobb pillér is. Például azokban az években, amikor a Batta elindult a közép – és kelet- európai rögbiligában (CEE). 2009-ben óriási szenzációt okozva a Temesvár mögött a második helyet szereztük meg, de voltunk harmadikok is. Az is nagy szenzáció volt, amikor az Esztergom megverte az Aradot. Egy amatőr csapat egy profit. Ez az időszak a magyar rögbi egyik aranykora volt.

-       A másik aranykor talán most veheti kezdetét. De mivel foglalkozol manapság?

-       Egy vendéglátóipari cégnél vagyok termékmenedzser. Öt és fél hónapja született meg a kislányom, Lilla, és bár a feleségemnek nincs kapcsolata a rögbivel, az ő édesapja játékvezető volt, jelenleg pedig az NBII-es Budapesti Kosok vezetőedzője, Steigerwald Alajos.

-       Ha visszatekintünk a Conference 2-ben nyújtott teljesítményetekre, az a legszembetűnőbb, hogy nagyon kevés pontot kaptatok.

-       Igen, mindössze öt célt szereztek ellenünk az ellenfelek. A válogatott védekező munkája feljavult. Ez mindenképpen dicséret a walesi vezetőedzőnek vagy szövetségi kapitánynak, Richie Williamsnek. Bő egy éve érkezett, először csak a 7-es rögbit edzette, 2016 augusztusától a 15-ös rögbit is. Az ő érkezése előtt szinte könyörögni kellett, hogy lemenjek a játékosok az edzésekre. A közelmúltban egy gödöllői, egynapos vasárnapi összetartáson negyvenen (!) voltunk. Ennyit változott a hozzáállás. Érték lett a válogatottság. A walesi edzőnk pedig egy energiabomba, akiből ráadásul árad az optimizmus. Ez is nagyon fontos a szakma mellett.

-       Azt hallottam, hogy Richie Williams a támadó rögbi híve, közben kiváló a csapat védekezése. Ebben nincs ellentmondás?

-       Nincs. Nagyon nagy százalékban van nálunk a labda, ezért is tudunk eredményesen játszani. Finnország ellen a szünetben csak 6:5-re vezettünk, mert egy felszabadult hazai csapattal találtuk magunkat szemben. A szezon legkeményebb félideje volt. Ilyen nyomás alatt nem játszottunk korábban. Richie a szünetben bíztatta a csapatot, és a második félidőben fel is őröltük a finneket.

-       Egy kilencvereséges sorozatból, nagyon mélyről jött fel a válogatott. De meddig lehet eljutni?

-       Azt gondolom, hogy az Eb Conference 1 osztályában meg lehet ragadni. Ha adottak lesznek a feltételek, mint ahogyan eddig is, akkor ez nem elképzelhetetlen. Egyre gyorsabban, egyre jobban tudunk játszani. Korábban jártunk már ebben az osztályban, de akkor kipukkadtunk. Most úgy érzem más a helyzet, bent tudunk maradni. Ráadásul ez a feljutás azt is jelenti, hogy a 2019-es világbajnokság selejtezőjében elindulhatunk. A bosnyákok ellen az első mérkőzés május 20-án Esztergomban, a Franka pályán lesz. A délszláv sportból kiindulva hatalmas küzdők, de a hazai pálya nagy pluszt jelent számunkra. Aztán a cseh – máltai párharc győztese jöhet. Mindkét csapatban játszanak profik, ráadásul a csehek elleni mérkőzés történelmi lenne…