Belekóstoltak a profizmusba

Szerző
KM
 | Fotó
Red Pandas
2017.05.17.

Nagy megtiszteltetés érte Stiglmayer Márkot és Suiogan Tímárt, akik május második hétvégéjén Angliában, Birminghamben jártak, ahol a Red Pandas csapatának tagjaiként részt vehettek a Rugby4Heroes elnevezésű, 7-es rögbi tornán. Ennek apropóján kérdeztem Stiglmayer Márkot.

-          Hogyan jött a megkeresés?

-          Rob Jones, a női válogatott vezetőedzője hívott bennünket, aki dolgozik ennél az egyébként csak 7-es rögbit játszó Red Pandas csapatnál is. A torna során hat mérkőzést játszottunk egy nap alatt, háromszor győztünk, egy döntetlent értünk el és sajnos kétszer kikaptunk, ráadásul az utolsó két mérkőzésen, és így negyedikek lettünk. De például döntetlent játszottunk a csoportmérkőzések során a tornát végül megnyerő, Rugby Agent ellen. Az egész nagy élmény volt, hiszen félprofi és profi játékosokkal együtt, illetve játékosok ellen játszhattunk. Tímár szinte mindent játszott, nyitót, irányítót, centert, szélsőt. Én, aki itthon center vagyok, a szélső poszton próbálhattam ki magam. Talán azért is, mert inkább futó játékosnak számítok. Nehéz volt beleszokni, de Rob Jones meg volt elégedve velünk. Azt mondta, hogy össze kell még szoknunk a csapattal, és többet kell kommunikálnunk a pályán. Annak nagyon örülök, hogy minden meccsen játszottam. A manchesteri Metropolitan Egyetemen is jártunk, ahol szintén dolgozik Rob Jones.

-          Mit tapasztaltál, milyenek a körülmények Angliában?

-          A létesítmények felszereltebbek. A szervezés nagyon profi volt, ahogyan a játékvezetők is. A játékosok sokkal képzettebbek, mint mi, de talán nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy nem lehetetlen utolérni őket. A pálya viszont, ahol játszottunk, átlagos volt.

-          Nagyjából nyolc éve rögbizel. Azt tudjuk, hogy édesapád, Stiglmayer Gábor, a sportág sportigazgatója, maga is magas szinten űzte ezt a sportágat. De mennyire volt kötelező a rögbit választani, amikor elkezdtél sportolni?

-          Egyáltalán nem volt kötelező. Én a futballal kezdtem, az utánpótlásban elég sikeresek voltunk az Esztergommal, még a Felcsútot is legyőztük idegenben; de valami keményebb sportra vágytam. Kick-boxoltam, atletizáltam is, de végül itt kötöttem ki.

-          Mire vagy a legbüszkébb, amit a rögbiben elértél?

-          Az Esztergomi Vitézekkel még nem nyertem bajnokságot. Diákolimpiát nyertünk 15-ös rögbiben, az U18-as csapattal játszottam Eb meccseken például a dánokkal vagy a lettekkel, Ciprus ellen mutatkoztam be a felnőtt válogatottban két éve a 15-ös rögbiben; de amire igazán büszke lehetek az most a felnőtt válogatott menetelése: ahogyan veretlenül csoportelsők lettünk az Eb Conference 2-es osztályában és jutottunk egy divízióval feljebb, és ennek a sikernek én is a részese lehettem. Játszottam az észtek, a dánok és a norvégok ellen, a finnek elleni összecsapást a ballagásom, illetve az érettségim miatt ki kellett hagynom. De azt hadd mondjam el, hogy mi igazi csapat vagyunk, nagyon nagy az összetartás, talán soha nem volt ilyen jó hangulat a válogatottban.

-          Ha jól tudom, volt egy kis kanadai kitérő is az életedben.

-          Igen. 2015-ben egy szezont, vagyis három-négy hónapot a Saint-Lambert Locks csapatában játszhattam 15-ös rögbiben, a Szuperliga alatti osztályban. A döntőre már nem tudtam maradni, de így is hatalmas élmény volt. A célom természetesen az, hogy magasabb szintre eljutni. Egyetem mellett rögbizni valahol külföldön, mint ahogyan Róth Bence is teszi, tehát egy akadémiát is el tudnék képzelni magamnak. Vannak lehetőségek Romániától Franciaországon át Angliáig, úgyhogy rövidesen majd jó döntést kell hozni. Végső soron pedig profi játékos szeretnék lenni. Minél jobb csapatba szeretnék kerülni, de az is fontos, hogy mennyire törődnek az emberrel, hogy a fejlődésem töretlen legyen. 182 centi és 89 kg vagyok, 15-ös rögbiben még 5-10 kg izom elférne rajtam, 7-es rögbisként pedig a kondíciómon kell még javítani.

-          Mennyit edzel egy átlagos héten?

-          A heti három rögbi edzés mellett, van négy-öt konditermi edzés is. Természetesen futás is szerepel a heti programban és persze a hétvégi meccs.

-          Megkerülhetetlen a kérdés. Hogy sikerült az érettségi?

-          Az esztergomi Szent Imre Gimnáziumban érettségiztem, és egész jól sikerült. Főleg ahhoz képest, hogy mennyi időmet szánom a sportra. Az angol ment egyébként a legkönnyebben. De a szóbelik még hátra vannak. 

-          Csütörtökön délután találkozik a válogatott, és Richie Williams vezetésével megkezdi a közvetlen felkészülést a Bosznia-Hercegovina elleni, május 20-i vb selejtezőre, amire Esztergomban, a Franka pályán kerül sor. Mi kell a győzelemhez?

-          Kemény meccsre számítok. Ha hiszünk magunkban, bármire képesek vagyunk. A győzelemhez fegyelmezett játék kell és az, hogy minél kevesebbet hibázzunk.